A kedvenc mondásaim:
“Nem szégyen kérdezni.” és “Csak a fel nem tett kérdés a buta kérdés.”

Ahogyan Örkény István is írta:
“Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

Szakterületeim: munkavédelem, építőipari kivitelezés, villamosbiztonság, robbanásbiztonság, élelmiszeripari technológiák biztonsága, munkavédelemi jogi ismeretek és a munkavédelem szakterületéhez kapcsolódó egyéb ismeretek.

Jelenleg egy munkavédelmi szolgáltató cégnél dolgozom, ahol a munkavédelem számos szakágával foglalkozom. Az utóbbi években főként az építőiparban látok el munkavédelmi koordinátori feladatokat, különböző projekteken.

Ezenkívül készítettem többek között élelmiszeripari gépekre vonatkozó, valamint mesterséges optikai sugárzás kockázatértékeléseket, munkautasításokat különféle technológiákra.

A jelenlegi munkahelyem előtt több évet dolgoztam közigazgatási/hatósági területen. Nem áll távol tőlem a jogi szakág sem, főként a munkajog és munkavédelemmel kapcsolatos jogi ismeretek. Az akkori munkám legérdekesebb része az volt, amikor ‘kvázi’ és bekövetkezett munkabaleseteknél, egészségkárosodásoknál kellett felgöngyölíteni, hogy mi volt a tényleges ok, illetve hogyan lehet ezeknek a tapasztalataiból tanulni, az ilyen eseményeket elkerülni, megelőzni.

A munkavédelem egy nagyon széles szakterület. Műszaki, kémiai, biológiai, pszichológiai és egészségügyi tudást is igényelhet, amit egészében nyilván nehéz megtanulni, ezért szükség van az együttműködésre a többi kollégával és sok-sok kérdés merül fel, amelyekre megtalálni a választ néha többnapos kutatómunka. Emellett a munkavédelem egy folyamatos tanulás, ahol újabb és újabb szakterületeket ismer meg az ember, ezért soha nem unalmas. Mindig van valami új technológia, és a technika fejlődésével új kihívások elé nézünk folyamatosan, mint például a nanotechnológia, kollaboratív robotok, új biológiai kockázatok (pl. újfajta vírusok, baktériumok) – és ezek csak azok, amikkel én a közelmúltban találkoztam.

Szerintem a kommunikáció és az oktatás az egyik legfontosabb területe a munkavédelemnek, mert nagyon sokszor nehezen értik mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, hogy mi is az a munkavédelem, miért van munkavédelemre szükség. Hiába a rengeteg tudás, tapasztalat, ha azt nem tudjuk megfelelően kommunikálni és átadni.

A Pannon Kincstárban 2019 óta dolgozom, ahol munkavédelmi előadókat oktatok és vizsgáztatok. Mindig is szerettem oktatni, legyen az az eredeti szakmám szerint matematika, fizika, kémia, vagy az új szakmám szerint munkavédelem. Hosszú út vezetett a mostani szakmámig, ugyanis dolgoztam kereskedelemben, munkaerő kölcsönző-közvetítő cégnél, közigazgatásban, és törekedtem arra, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatot fel tudjam használni a következő munkahelyemen.

A munkavédelmi terület éppen attól szép és érdekes, mert az ember bármilyen tudományterületen, munkahelyen szerzett tapasztalatait fel tudja használni és mindig lehet újat tanulni.

Soha nem késő tanulni. Fiatalon még nem biztos, hogy érezzük, milyen fontos a több lábon állás, de később is mindig ott a lehetőség, bármikor belevághatunk.

Szakterületeim: munkavédelem, tűzvédelem, balesetmegelőzés.

A tűzvédelem régóta nagyon érdekelt, mégis egész más irányból érkeztem meg ide. Korábban dolgoztam egészségügyben, fogászaton, óvodapedagógus végzettséget is szereztem, ezután fordultam a munkavédelem, munkabiztonság felé. Jelenleg hatósági területen tevékenykedem.

A korábbi pedagógiai tanulmányaimnak azóta is folyamatosan hasznát veszem. Óvodákban, iskolákban rendszeresen oktatok balesetvédelmet a gyerekeknek, de pedagógusok számára is többször tartottam felkészítést ebben a témában. Rendészeti szakon tanuló középiskolásoknak pályaorientációs tanácsadással igyekszem támpontokat adni a jövőjük tervezéséhez.

A Pannon Kincstárban 2018 óta oktatok a munka- és tűzvédelem szakterületéhez tartozó tantárgyakat.

Számomra nagyon fontos, hogy már gyerekkortól kialakítsuk a tűzvédelmi szemléletet és a balesetek megelőzését célzó gondolkodást. Felnőttek esetében pedig annak a tudatosítása az elsődleges, hogy felelősséggel tartozunk a ránk bízott személyek, főként a gyerekek, de egy munkahelyen akár az ott dolgozók biztonságáért.

Sokszor 30-40 évesen döntünk úgy, hogy irányt váltunk és egy másik szakmát választunk. Ezért is vallom, hogy soha nem késő tanulni és a régóta bennünk lévő terveinket megvalósítani. Mindenkit, akit érdekel a munkavédelem és tűzvédelem területe, arra biztatok, hogy merjen elindulni ezen a pályán. A szakterületünk éppen azért vonzó, mert többrétű, izgalmas és újszerű. A napjaink sem sablonosak, sőt, mindig változatosak és sok emberhez tudunk közben kapcsolódni.

„Nevessünk, énekeljünk és táncoljunk gyakrabban! Vegyük le az álarcot és eresszük ki a gőzt: nem kell a folyamatos önkontroll!”
(Brené Brown)

Szakterületeim: gyógypedagógiai pszichológia, pszichológia, kommunikáció.

Az ELTE-n szereztem pszichológus, illetve pszichológia szakos tanári diplomát, ezt követően posztgraduális képzésen tanácsadó szakpszichológus végzettséget. 10 éve egy budapesti középiskolában (Kanizsay Dorottya Katolikus Középiskola) tanítok pszichológiát. A Pannon Kincstárnál 5-6 éve oktatok elsősorban gyógypedagógiai pszichológiát, de pszichológiai és pedagógiai kurzusom is volt már.

A tanítás során az érzékenyítést tartom a legfontosabbnak. Azt tartom szem előtt, hogy a diákoknak az elméleti tudásuk mellett a hozzáállásuk, személyiségük lesz a legfontosabb a gyógypedagógiai asszisztensi munkájuk során. Az érzékenyítés lényege, hogy megismerjünk olyan embereket, akik gyógypedagógiai szempontból érintettek, valamilyen értelmi vagy fizikai sérüléssel élnek.

A tanítás során saját élményt szeretnék adni, és ehhez filmes módszert használok. Minden témával kapcsolatban (látás-, hallássérülés, mozgáskorlátozottság, értelmi sérülés, autizmus spektrumzavar) nézünk egy-egy videót, és aztán megbeszéljük a látottakat. A kiválasztott filmek sokszor igaz történeteket mutatnak be és lehetővé teszik, hogy élményszinten megismerjük a főszereplők életét, beleélhessük magunkat a helyzetükbe, és amennyire ezáltal lehetséges, a saját bőrünkön tapasztaljuk meg az emberek pozitív vagy negatív hozzáállását, ezáltal legyünk mi is emparikusabbak, jobb segítők. A megbeszélés során a tanulók sok, általuk ismert esetet is elmesélnek, nagyon hasznos beszélgetések és tapasztalatcserék is születnek.

Az egyik tanárom az egyetemen mindig azt mondta, hogy tanulhatunk bármilyen szakmódszertant, mindig a személyiségünkkel leszünk jelen és azáltal érünk el pozitív változást. Ezt a mondanivalót szeretném én is továbbadni minden, segítő területre készülő tanítványomnak.

Az üzenetem a jövőbeli gyógypedagógiai asszisztenseknek, hogy egy nagyon szép, ugyanakkor nehéz területet választottak, ahol emberileg és szakmailag is a legjobb (szak)embereknek van a helye. Bízom benne, hogy ők is ilyenek, illetve ezen az úton haladnak. Értékeljék, hogy óriási hatásuk van a gyerekekre!

Kincs van a kezükben: csiszolatlan gyémántok.