Scheer Barbara

Szervezési- és kommunikációs titkár, Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete

Jelenlegi munkámat megelőzően számos különféle területről van tapasztalatom, és külföldön is éltem négy évet, ami tovább gazdagította az ismereteimet. Ám mindegyik munkahelyemben közös volt, hogy emberekkel foglalkoztam, és azért dolgoztam, hogy az egyes személyeknek vagy csoportoknak a helyzete, élete előrébb mozdulhasson.

 

A pályám elején művelődésszervezőként dolgoztam, főként gyerekeknek és fiataloknak szerveztem programokat, majd párhuzamosan kezdtem el volt állami gondozott fiatalokat segíteni. Később úgy hozta az élet, hogy Angliában időseket gondoztam egy rövid ideig, utána gerincsérülteket segítettem személyi asszisztensként. 2014-ben költöztem haza, és ügyvezetői asszisztensként egy rövid kitérőt tettem a profitorientált világba. Végül visszatért az életembe a programszervezés, egy fesztivál programigazgatójaként aktivizálhattam a képességeimet. A tomboló covid időszakban ismét a volt állami gondozott, hajléktalan fiatalok helyzetének javításáért keltem fel nap mint nap. Ezek voltak a főbb állomások, de sok éve párhuzamosan, több munkahelyen dolgozom, évekig kísértem színészcsoportok munkáját is.

 

Úgy alakul az életem, hogy időről időre újra ki kell találnom magam, új területekre evezek, folyamatos változásban vagyok. Az életben talán egyetlen dolog biztos: az, hogy minden változik, de hiszem, hogy éppen ez a fejlődés kulcsa – ezért tudom aránylag könnyen, akár hálával elfogadni az élet által leosztott lapokat. Megtanultam gyorsan reagálni az új szituációkra, nem rémiszt meg, ha kikerülök egy megszokott élethelyzetből.

 

2008 óta, amióta a Pannon Kincstárban tanítok, ámulattal nézem a rengeteg hallgatómat, akik kortól függetlenül, kényszerből vagy szabad választásból indulnak el valami új felé. Becsülöm őket a bátorságukért, a kitartásukért, és az óráimon igyekszem minél többet adni nekik nemcsak a tananyagból, de olyan eszközökből is, amiket munícióként használhatnak az életben. Mindenki értékeket hordoz, és ha megtanuljuk valóban meglátni egymást, és engedjük, hogy mi magunk is láthatóvá váljunk, akkor máris egy szebb és élhetőbb világot teremtünk magunknak és az utánunk jövőknek.

 

A változás bennünk van és velünk kezdődik, a kérdés csak az, hogy mikor kezdünk bele? Talán ma van itt az ideje, ugye?

Vissza