„Teljes joguk van embermódra élni
a Véletlen hínárából kimentett
sebzetteknek a Törvény terén,
joguk van játszani, remélni, látni,
tanulni, emlékezni, hinni, tenni
lebírni tébolyt és kora halált”

(Garai Gábor)

 

Több mint három és fél évtizede dolgozom gyógypedagógusként, jelenleg egy budapesti, 3. kerületi szegregált iskolában foglalkozom tanulásban akadályozott és mentálisan sérült gyermekekkel, beosztásom szerint gyógypedagógus-osztályfőnök vagyok.

Eredeti végzettségeim: óvónő, oligofrén szakos gyógypedagógiai tanár és mentálhigiénés szakember.

 

Elsősorban a serdülő korosztállyal foglalkozom, az 5-8. osztályos gyerekeket tanítom a készségtantárgyakon kívül minden tantárgyból, így lehetőségem van az oktatási-nevelési feladatokon túl az igazi közösségépítésre is. Nagyon nyitott vagyok az új tanítási módszerek és eszközök tekintetében. Folyamatosan bővítem a tudásomat az IKT területén, amelynek igen nagy jelentőséget tulajdonítok. Ezen eszközök játékosságának köszönhetően több sikerélményhez jutnak a tanítványaim, ami elengedhetetlenül fontos, főleg abban az intézményben, ahol dolgozom, hiszen többségében állami nevelt gyerekekről van szó.

 

Igazi hivatásként tekintek a munkámra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig érnek olyan ingerek, élmények, visszacsatolások, amelyek abszolút megvédtek, és jelenleg is megvédnek a kiégéstől. Számomra a legnagyobb sikert az jelenti, hogy tanítványaim nagy többségével a mai napig tartom a kapcsolatot. Nagyon sokukra büszke lehetek, mert a gyermekkorukban általam kapott tudáson kívül a pozitív értékek is megszilárdultak, ezáltal hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak.