Speciális szakterület a fogtechnikusi munka. A fogászati team-ben ő a művész, a kreatív alkotó, aki az orvossal együttműködve ezért dolgozik, hogy a páciens visszakapja az életminőségét.
Ha bármilyen fogbetegséggel küzdünk, nem szívesen érintkezünk másokkal, inkább elbújunk a világ elől. Fokozottan igaz ez, ha valamilyen hirtelen baleset, vagy elhúzódó fogprobléma miatt elveszítjük egy fogunkat. A foghiány – pláne, ha jól látható helyen van – szégyenérzetet okozhat bennünk. Ha lehet, inkább hallgatunk, vagy ha muszáj megszólalni, a szánk elé tesszük a kezünket, szabadkozunk a helyzet miatt – közben meg legszívesebben elbarikádoznánk magunkat a külvilágtól, amíg a probléma megoldódik.
Ráadásul, ha a pótlás nem történik meg belátható időn belül, a hiányos fogsor a lelki tényezőn kívül egészségügyi gondokat is okozhat. A táplálkozás folyamatában a fogaink szerepe kihagyhatatlan –a tápanyagok tökéletes feldolgozásához, lebontásához az ételt meg kell rágni. Vagyis nincs mese, az egészségünk megőrzéséhez ép fogazatra van szükség.
Visszaadni a rágás képességét
Legyen szó fogpótlásról, rögzített-, vagy kivehető fogsorról, a fogtechnikus akkor lép a képbe, amikor már fennáll valamilyen hiány. A rágóképességet vissza kell adni, hogy a páciens újra a megszokott minőségben élhesse az életét.
A fogtechnikus ügyfele egyik oldalról a páciens, akinek a kéréseit figyelembe véve végzi a munkáját; a másik oldalról pedig az orvos. Vele együttműködve, az ő iránymutatása alapján kivitelezi a tökéletes megoldást. Minden eset egyedi és a páciensre szabott. Megfelelő megoldás éppen ezért csak az lehet, amellyel visszakapja az életminőségét, a képességét az ételek megrágására és a problémamentes kommunikációra, a közösségben létezésre.
Kulcsszó: művészet
A fogászati csapaton belül, a kapcsolódó szabályok betartása mellett a fogtechnikusnak megvan a saját önállósága. Hasonlóan a művészi szabadsághoz, a feladat keretein belül mozogva beviheti az egyedi ötleteit, kreatív megoldásait. A szakmában elvárt a jó kézügyesség, és már a képzési időszakban is rengeteg a rajzolás, modellezés. Fontos a térlátás, a színek, formák megfelelő érzékelése. Ezek a képességek alapozzák meg a szakmaiságát, és végigkísérik a teljes pályafutását.
Új módszerek, új szinteken
Egészségügyi szakmáról lévén szó, az első két év gyakornoki időnek számít. Ezalatt a gyakornok a laboratóriumban a fogtechnikus irányítása mellett közreműködik a javítások, fogpótlások elkészítésében, tanulmányozza a technológiát, megtanulja az előírásokat és folyamatosan képezi magát.
A rendszeres tanulásra, tájékozódásra később is szüksége lesz, nemcsak a szakmai fejlődéshez, hanem a tudása naprakészen tartásához is, hiszen mindig új alapanyagok, új technológiák kerülnek az eljárásokba. Ezekkel mind képben kell lennie egy szakembernek és elsajátítani az alkalmazásukat.
Minden igény a legfontosabb
„Úgy kell hozzáállni minden pácienshez, mintha a legkedvesebb szerettünknek segítenénk. Ezt szoktam mondani a tanítványaimnak. Vissza kell adnunk az emberek mosolyát.” – mondja Szántó Gábor fogtechnikus szaktanár. – „Ehhez persze türelem és kitartás kell, de a Magyarországon megszerezhető szakképesítés emelt szintű és a magyar fogtechnikusok világszerte elismertek.”
Aki szeret rajzolni, alkotni, képes partnerséget kialakítani az orvossal és a team tagjaival és megvan benne a szociális érzékenység, segíteni akarás a páciens felé, az megtalálja a pályán a helyét. Kreatív szakma, amelyben mindig lehet és kell is újat tanulni.
„Olyan nemzetközileg is elismert szakembereink vannak, mint például Makó János, akinek az előadásai ma már világszerte népszerűek és látogatottak. De a szakmánk képviselői a versenyeken is jól teljesítenek.” – mondja Szántó Gábor.
Akiben megvan az elhivatottság és kitartás, el tud jutni a szakma csúcsára. A befektetett energia meghozza az eredményeket anyagilag is, a képzések ára hamar megtérül és hosszú távon stabil megélhetést, megbecsülést biztosít.
Borítókép forrása: 123rf.com
