„Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál” (Lucius Annaeus Seneca)

1984-ben végeztem egy akkori egészségügyi szakközépiskolában, azóta vagyok ápoló.

Eleinte felnőtt osztályokon dolgoztam, felnőtt szakápoló végzettséggel: sebészeten, onkológiai osztályon, majd bőr-és nemibeteg gondozóban. Később érdeklődésem a gyermekgyógyászat, gyermekápolás felé fordult, így OKJ végzettséget szereztem mint csecsemő- és gyermekápoló. Az onkológia iránti érdeklődésem megmaradt, ezért gyermekonkológiai osztályon tevékenykedtem. Jelenleg a neonatológia jelenti a kihívást, így szülészeten dolgozom részállású csecsemő- és gyermekápolóként.

Az ápolás mellett mindig fontos volt számomra a megszerzett tudás átadása, így egészségügyi szakoktató, majd okleveles egészségtantanár végzettséget szereztem. Több középszintű képzést folytató intézményben tanítottam. Jelenleg a kórházi munkám mellett a fő állásom a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Ápolástan tanszék, ahol mestertanárként Újszülött, csecsemő-és gyermekápolást, Egészségtudományi alapismereteket, Ápolástani alapismeretek című tárgyat – elméletet és gyakorlatot tanítok, illetve vizsgáztatok.

A Pannon Kincstárban a 2021/2022 tanévtől tevékenykedem. Több tantárgyat is oktatok elméletben, és gyakorlatokat is vezetek. Tantárgyaim: gyermekápolástan, ápolástan, kisklinikumi ismeretek, onkológia, hospice, egészségügyi terminológia.

A tanulóknak azt üzenem, hogy minél hatékonyabban használják ki a tanulás éveit, hiszen emberek egészsége, élete, jólléte múlik azon, hogy milyen mértékű tudással foglalják el helyüket a munka világában. Nincs felesleges ismeret! Azok a tárgyak is, amiket most a céljuk szempontjából feleslegesnek gondolnak, más területen, más munkahelyen – vagy a magánéletben – kiemelt jelentőségűvé válhatnak. Az egészségügyi dolgozók megbecsülésének kivívásában nekünk is felelősségünk van – ez pedig a tudáson és az emberi tulajdonságokon alapszik. Őrizzék tudásvágyukat, szorgalmukat és mosolyukat!