Több évtizedes egészségügyi szakmai múltam miatt – amikor az évek során az „egyszerű ápolótól” eljutottam egészen az ápolási igazgatói státuszig – egyre többször gondoltam arra, hogy szeretném átadni mindazt a tudást, amit megszereztem. Amikor megkeresett meg egy, a Pannon Kincstár Humán Szakképző Központban tanító kollégám azzal, hogy lenne-e kedvem a felnőttképzésben részt venni, Szinte azonnal igent mondtam. és szinte azonnal csatlakoztam az oktatói csapathoz. A digitális oktatási forma számomra új volt ugyan, de hamar megbarátkoztam vele.

„A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit és nem kerestem a kifogásokat” – mondta Florence Nightingale (1820–1910), az ápolástudomány megalapítója. Eddigi munkám során hozzá hasonló elveket vallottam. Fontos volt számomra a folyamos tanulás, új ismeretek elsajátítása és az, hogy mindig újabb és újabb kihívásokkal nézzek szembe.

Úgy vélem, hogy mindig is érdeklődő voltam, nyitott az új dolgok befogadására. Boldog vagyok, mert mindig olyan munkát végezhettem, amit szerettem.

Munkám mellett, szabadidőmben legtöbbször civil szervezetekben, köztestületben segítettem abban, hogy az egészségügyben tevékenykedő szakdolgozók minél nagyobb elismerésben részesüljenek. Húsz éve rendszeresen tartok előadásokat különböző fórumokon, különböző témákban. Egyebek mellett például: Transzkulturális ápolás, sürgősségi betegellátás szervezése, egészségügyi szakdolgozók bántalmazása, SMART kórház működése stb.

Jelenleg esetmenedzseri munkám szorosan összekapcsolódik a szociális területtel. Idős, elesett emberek életminőségét próbálom javítani, törekedni arra, hogy megkapják a számukra legmegfelelőbb ellátást kórházi kezelésük alatt, után. Emellett a betegutakat vizsgálom a finanszírozási szempontokat figyelembevételével.  Humán beállítottságú lévén gyorsan megtalálom a közös hangot a betegekkel, hozzátartozókkal, kollégákkal.

Ami pedig a tanítást illeti: emlékszem, hogy nagymamám – aki 1912-ben kapta meg a pedagógusi diplomáját és a porosz oktatási rendszerben végezte hivatását – sokszor mondta nekem, hogy ha egyszer tanítok majd, akkor nézzem a szemét azoknak, akiket tanítok, mert látni fogom benne az érdeklődést vagy annak hiányát.

Természetesen mindig a legjobb tudásom szerint készülök minden egyes órára. Még ha rövid ideje tanítok is az intézményben, oktatói, nevelői munkámban nagy megelégedettséggel tölt el, amikor látom az érdeklődést a tanítványaim szemében.

A tudás átadása felemelő, de egyben nagy felelősség is, mert a jövő szakembereit úgy kell megtanítani a szakmára, hogy a munkaerőpiacon bárhol helyt tudjanak majd állni.

Véleményem szerint a Pannon Kincstár Humán Szakképző Központban tanuló felnőtt emberek – a jól összeállított pedagógiai anyagnak köszönhetően, amit kiváló tanárok adnak át nekik – magas szintű szakmai tudást és versenyképes végzettséget tudnak szerezni.