Aki szívesen foglalkozik gyerekek gondozásával és azt tervezi, hogy óvodai dajkaként helyezkedik el, két dologban egészen biztos lehet. A napi nyolc óráját teljes egészében kitölti majd, hiszen a gyerekek mellett kevés az üresjárat. Emellett pedig az is garantált, hogy a munkájáért cserébe hihetetlen mennyiségű szeretetet és nevetést kap minden egyes napon.
Varázslók akcióban
Akár a saját óvodai emlékeinket idézzük fel, akár már szülőként gondolunk a gyerekünk első közösségben töltött éveire, az óvónéni mellett mindig ott vannak a fáradhatatlanul körülöttünk tevő-vevő dadusok. Ez a kép mindig nagyon pörgős: hozzák a kancsókat, terítik az asztalt, pakolják az ágyakat, segítenek kezet mosni-törölni, egy villanás alatt felvarázsolják a labirintusnak látszó anorákot, és jönnek, amikor nincs meg valami, vagy kifolyt, eltörött, nem sikerült, összekenődött, túl magasan van és le kellene venni. Ha csak a kezüket figyelnénk, mint Rodolfónak, azt látnánk, hogy szinte egész nap akcióban vannak: varázsolnak. Vagyis minden hívásra, és hívás nélkül is jönnek, jönnek, jönnek … és megoldanak mindent.
Szupererők: empátia és türelem
A hálás szülő és a szeretettel visszaemlékező egykori óvodás joggal érzi, hogy a dajka feladatkör egy amolyan „mindent is” csomag. Hogyan fordítható le a mindennapok gyakorlatára? Szakmai meghatározás szerint az óvodai dajka az óvodáskorú gyermek gondozását, nevelését ellátó intézményben a pedagógus irányításával végzi munkáját. Közreműködik a gyerekek gondozásában, a higiénés feltételek biztosításában, a környezet rendjének és tisztaságának megteremtésében. Az óvodapedagógussal együttműködve segíti a gyerekek napi tevékenységét, részt vesz a programok előkészületeiben, az étkezésekhez kapcsolódó feladatokban, figyel a szabályok betartására és a balesetvédelemre. Betegség, sérülés esetén ápolja és ellátja a gyermeket, amíg a szülő megérkezik.
Mindezekhez pedig nagy szüksége van a saját eszköztárából a kommunikációs képességeire, az empátiájára, a türelmére és arra, hogy a különböző családi környezetből érkező gyerekeket előítéletektől mentesen kezelje, elfogadja.
„A feladat komoly és sokrétű. A dajka ismeri minden gyermek helyzetét a csoportban, látja és felismeri a csoportdinamikát, testileg és lelkileg is segíti a gyerekeket. A szülőtől való elválást is igyekszik megkönnyíteni számukra. Ehhez kell, hogy jól kommunikáljon, bevonja a gyerekeket a mindennapi óvodai létbe. Bizalmi kapcsolatot épít velük, miközben az óvónővel és a szülőkkel is együttműködik.” – mondja Schmidka Istvánné Éva, szociálpedagógus, szakoktató.
Viszonzott gondoskodás
A napirend fenntartásához az idővel is jól kell gazdálkodni: pont akkorra legyen ebéd, uzsonna, alváshoz kész fekhelyek és tisztaság, amikor a kis csapat programja előírja. A fix és tervezhető időbeosztás a munkakörhöz tartozó előnyök között is megjelenik, hiszen a napi menetrend, a hétvégék, szabadságok is előre láthatók, tervezhetők.
„Sokan választják éppen a kiszámítható időbeosztás miatt a dajkaságot, nem ritkán már saját gyerek mellett, pályamódosítással. – erősíti meg Andróczki-Varga Irén, óvodapedagógus, szakoktató – És ami szintén nagy érv a szakmánk mellett, a rengeteg szeretet. Más szakmákból is jönnek, hogy tanuljanak és ezen a pályán dolgozzanak, mert tudják magukról, milyen sokat képesek adni és vágynak arra, hogy a munkába tett energiáért cserébe valódi hálát kapjanak. Aki az egyoldalú teljesítésben kiégett, elfáradt, szinte kicserélődik, megújul ebben a közegben. A munkánk legnagyobb szépsége ez a szeretet, amit a gyerekektől kapunk.”
A viszonzás pedig naponta más. Lehet egy rajz, egy vicc, a nevetés, az odabújás, az ölelés. A gyerekek tárháza kifogyhatatlan és megtippelni is nehéz lenne, milyen formában köszön vissza a gondoskodás. Ahogy Schmidka Istvánné Éva a gyermekellátásban töltött évek során szerzett élményeit összefoglalja: „Rengeteg öröm, amit hoznak nekünk és minden napra jut valami pozitív dolog.”
Borítókép forrása: 123rf.com
