BlogEgészségügy

A műtőssegédből is a sok gyakorlat teremti meg a mestert

Többnyire már az egészségügyben dolgozva érkeznek a jelentkezők a műtőssegéd-gipszmester képzésre. Sokféle tapasztalattal és gyakran negatív élményekkel. Az oktatók számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy átfordítsák a korábbi előítéleteket és tudatosítsák bennük a szakma fontosságát, a műtőssegédek kulcsszerepét a műtéti folyamatban. A képzésen együtt töltött idő nem hosszú, de nagyon intenzív. A tanulók egymásnak is sok erőt, lendületet adnak, az oktatók pedig hisznek abban, hogy mindenki el tud mozdulni a pozitív irányban.

Intenzív hat hónap

A műtő felé vezető úton a betegek elsőként a műtőssegéddel találkoznak az operációt végző team tagjai közül. Bár időnként nők is jelentkeznek a képzésre, az egészségügy szakterületei között igazi fiús szakmának számít, hiszen a betegek emelése, mozgatása jókora fizikai megterheléssel jár. Oktatóink A műtő felé kell igazán a bátorítás című írásunkban arról is meséltek, hogy a jó erőnlét és a műtétre kísért betegeket bátorító hozzáállás miatt a műtősfiúk általában a vagányság és a rátermettség képviselői a kórházakban, és nagy népszerűségnek örvendenek a betegek körében.

A képzésre jelentkezés bemeneti feltételei az általános iskolai végzettség, a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely által kiállított egészségügyi alkalmassági igazolás és fél év egészségügyi intézményben szerzett munkahelyi gyakorlat. A hat hónapos képzés szombati napokra ütemezett oktatással, 8:00 és 18:00 óra között zajlik. A Pannon Kincstár a Honvéd Kórházzal és a Váci Jávorszky Ödön Kórházzal együttműködve segít a gyakorlati helyek biztosításában is. Egyedi pluszt ad, hogy a tanulók a gyermekgipszelés módszereivel is megismerkedhetnek a gyakorlat során.

Csak gyakorlattal

„Egészségügyi alapok nélkül kicsit nehezebb az indulás” – mondja Székely Ildikó oktató, diplomás ápoló, APN ápoló. „Ezért a képzés elején a legfontosabb, hogy az elmélet és a gyakorlat alapjaiból feltornázzunk mindenkit a szükséges szintre. Sokat vagyok a tanulókkal az iskola demonstrációs termeiben és igyekszem egyben, az összefüggésekkel együtt megmutatni, ami az elméleti és gyakorlati alapokhoz kell. Tartom magam ahhoz az igazsághoz, hogy mestert nevelni csak sok gyakolattal lehet és ezt adom át a tanulóknak is.”

„Munka mellett tanulni sosem könnyű, ezt mi is tudjuk a saját életünkből” – teszi hozzá Rés Zsuzsanna oktató, műtős szakasszisztens. „A gyakorlatot is nehezebb lehet ütemezni változó beosztás mellett. Ezért már a képzés elején biztatom őket, hogy indítsák el időben a szükséges adminisztrációt és kezdjék el a szervezést.”

Kezdeti ellenkezésből lelkes együttműködés

A képzésen töltött hat hónap csak az elején tűnik hosszúnak, valójában gyorsan eltelik és végig nagyon intenzív. Érdemes minden percét kihasználni, mert a pályán dolgozó oktatók mellett a többiektől is rengeteget lehet tanulni. „Vannak, akik úgy érkeznek, hogy már láttak valamit a szakmából és úgy gondolják, minden fontosat tudnak, ezért inkább kihagynák az órákat. Ilyenkor kell erős harcosnak lennünk, hogy meggyőzzük őket, legyenek itt és tapasztalják meg, mennyi új dolgot lehet még tanulni” – meséli mosolyogva Székely Ildikó. „Aztán amikor meghallgatják a példaként behozott eseteinket, vagy a többiek történeteit, rájönnek, hogy minden kórházban más szokások vannak, mindenhol mást lehet megélni, és ez érdekelni kezdi őket. Ekkor már érezhetően lelkesebben jönnek a szombati napokra és élvezik a kölcsönös tanulást.”

Rés Zsuzsanna is hasonlóképpen látja ezt a folyamatot: „A beszélgetés azzal indul, hogy ki miért jött a képzésre. Ilyenkor persze előfordulnak szkeptikus mondatok a korábbi tapasztalatokról és a jövőbeli kilátásokról. Ekkor én is megosztom velük, hogy az oktatás mellett a műtőben dolgozom és ami a legfontosabb: imádom az egészségügyet és imádom a szakmámat. Ezzel egy kicsit mindig meglepem őket, de tartalmas és hasznos beszélgetéseket indítok el. Hiszem, hogy mindenkit át lehet billenteni a pozitív irányba és a tapasztalaim is ezt mutatják. Egy idő után nagyon jó dinamika alakul ki a csoportban. Várják a szombati napok interaktív blokkjait, amikor ők is behozhatják a saját történeteiket. Időnként olyan különleges esetekről számolnak be, amelyekre kevesen nyernek bepillantást a mindennapokban, mint például egy klinikai szívtranszplantáció. Ez pedig mindenkit érdekel. Ugyanígy lelkesednek, amikor gyakorlaton olyan szakterület működését nézzük meg, amelyet még nem láttak.”

Jó emberek a többi emberért

Miből látják az oktatók, hogy valaki komolyan veszi a képzést és azért tanul, hogy a szakmában dolgozzon tovább? „A visszakérdezés a legbiztosabb jel számomra” – mondja Székely Ildikó. „Amikor valaki rendszeresen kérdez és meg akarja érteni, amiről beszélünk, abból már látom, hogy valóban fontos neki. Amikor rájön, hogy az elmélet, az eszközök ismerete, a higiénia, a kommunikáció és az emberség mind-mind együtt kell ahhoz, hogy mindennap jól teljesítsen.”

„A szakma elméletét mindenki meg tudja tanulni, az emberi oldal nélkül viszont nem működik” – erősíti meg Rés Zsuzsanna is. „A műtőssegédek szerepe egészen különleges, hiszen minden beteg velük indul el a műtét felé. Az ő bátorításuk, biztató szavaik jelentik az élethez való kapcsolódást, a gyógyulás reményét. Nagyon fontos nekik a tudat, hogy jó emberek, és nekünk oktatóknak ezt kell erősíteni bennük. Ezek a beszélgetések összehozzák a csoportot és végül mi is nehéz szívvel elgedjük el őket, hiszen ez a hat hónap közösséggé formál. Biztos vagyok benne, hogy a vizsga után is segítik egymást és persze hozzánk is fordulhatnak a későbbiekben is. Mindenki büszke a saját sikereire, ezeket is megosztják velünk. Oktatóként hatalmas privilégiumnak tartom, hogy megmutathatom a szakma szépségét és jóleső érzés látni, amikor továbbmennek a pályán és a csoporton belüli kapcsolataikat is megőrzik.”

Érdekel a képzés

Rés Zsuzsanna

oktató, műtős szakasszisztens

Székely Ildikó

oktató, diplomás ápoló, leendő APN ápoló