A #maradjotthon időszakként emlegetett hetek sok változást hoztak az eddig megszokott életünkben. A családosok számára már a home office sem egyenlő azzal, hogy apa és anya otthonról végzi a feladatait. A munkájuk mellé bejöttek az online iskolai feladatok, foglalkozás a kisebbekkel és a napközbeni ellátás szervezése. Nem csoda, hogy sokan gondolnak vágyakozva a bölcsődére, óvodára. Most értékelődött fel igazán a dajkák segítsége, amelyre most is nagy szükségünk van és a jövőkutatók szerint ez így is marad.
Hol vannak a segítő kezek?
A korlátozások idejére bezártak az iskolák, szünetel a bölcsődei, óvodai ellátás. Ezek a hetek sok családot keményen próbára tettek. Hiszen még ha megoldható is az otthonról dolgozás, a minőségi munkavégzés igencsak kétséges, ha kisgyerekek rohangálnak az online meetingelő szülők körül, vagy iskolások rimánkodnak segítségért a matekpéldához.
Sok szülő agytekervényei gyűrődnek fel már délelőtt tíz órára és hol van még a lefekvés ideje?! És hol vannak azok az áldott segítő kezek, akik reggel az öltözőben átvették a gyereket és délutánig biztosak lehettünk benne, hogy jó helyen van? Hol vannak a bölcsődei dajkák, az óvónők és az óvodai dadusok? A fontosságuk most értékelődött fel igazán. Már mindannyian látjuk, hogy hosszabb távon nélkülözhetetlenek.
A szakma iránti megbecsülés és a képzés népszerűsége is nő
A veszélyhelyzet fókuszba emelt néhány szakmát. Kézzelfoghatóan növekedett az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók, mentősök iránti tisztelet. Nem meglepő, hiszen ők azok, akikre leginkább rá vagyunk utalva, ha baj van. A másik fő csoportot azok a szakemberek jelentik, akiknek a segítségét nélkülöznünk kell a korlátozások miatt, pedig a megszokott mindennapjainknak szoros részét képezik.
Kérdezzünk meg a környezetünkben bármelyik kisgyerekes családot, kinek a segítsége hiányzik nekik a legjobban! A válaszok között leggyakrabban az óvodát, az óvónénit és a dadus nénit fogják említeni. Na jó, meg persze a nagyit, de ez is érthető.
Furcsamód a vírus egyik pozitív hozadéka lehet, hogy valóban felértékelődnek olyan szakmák, amelyeknek a jelentlétét szinte természetesnek vesszük. Gondoljunk csak arra, akár a saját óvodai emlékeinket idézzük fel, akár szülőként elevenítjük fel a gyerekünk első közösségben töltött éveit, az óvónéni mellett mindig ott vannak a körülöttünk tevő-vevő, fáradhatatlan dadusok. Hozzák a kancsókat, terítik az asztalt, pakolják az ágyakat, segítenek kezet mosni-törölni, felvarázsolják a labirintusként viselkedő anorákot. Jönnek, amikor nincs meg valami, vagy kifolyt, eltörött, nem sikerült, összekenődött, túl magasan van és le kellene venni. Szinte egész nap akcióban vannak, minden hívásra, és hívás nélkül is jönnek, jönnek, jönnek … és megoldanak mindent.
Éppen ezért olyan feltűnő a hiányuk most, amikor nélkülöznünk kell a segítségüket, és máris még nagyobb hálával gondolunk rájuk. A piac törvényei szerint pedig amikor egy szakma megbecsültsége, elismerése emelkedik, fokozódik iránta az érdeklődés, ezzel együtt nő a képzés iránti kereslet.
A dajka igazi „mindent is” segítő a kicsik életében
A bölcsődei, óvodai dadusok szakmájának jellegzetességeiről és a képzésről Andróczki-Varga Irén szakoktató, óvodapedagógussal és Schmidka Istvánné Éva szakoktató, szociálpedagógussal beszélgettünk, akik a Pannon Kincstár óvodai dajka OKJ képzésének oktatói.
Mindketten egyetértenek abban, hogy a szülők – úgy is, mint nosztalgiával visszaemlékező egykori óvodások – joggal érzik a dadus feladatkörét igazi „mindent is” csomagnak. Szakmai meghatározás szerint az óvodai dajka az óvodáskorú gyermek gondozását, nevelését ellátó intézményben a pedagógus irányításával végzi munkáját. Közreműködik a gyerekek gondozásában, a higiénés feltételek biztosításában, a környezet rendjének és tisztaságának megteremtésében. Az óvodapedagógussal együttműködve segíti a gyerekek napi tevékenységét, részt vesz a programok előkészületeiben, az étkezésekhez kapcsolódó feladatokban, figyel a szabályok betartására és a balesetvédelemre. Betegség, sérülés esetén ápolja és ellátja a gyermeket, amíg a szülő megérkezik.
A napirend fenntartásához az idővel is jól kell gazdálkodni, hogy pont akkorra legyen ebéd, uzsonna, alváshoz kész fekhelyek és tisztaság, amikor a kis csapat programja előírja. Mindezekhez pedig nagy szüksége van a saját eszköztárából a kommunikációs képességeire, az empátiájára, a türelmére és arra, hogy a különböző családi környezetből érkező gyerekeket előítéletektől mentesen kezelje, elfogadja.
Ahogy Schmidka Istvánné Éva látja: „A feladat komoly és sokrétű. A dadus ismeri minden gyermek helyzetét a csoportban, látja és felismeri a csoportdinamikát, testileg és lelkileg is segíti a gyerekeket. A szülőtől való elválást is igyekszik megkönnyíteni számukra. Ehhez kell, hogy jól kommunikáljon, bevonja a gyerekeket a mindennapi óvodai létbe. Bizalmi kapcsolatot épít velük, miközben az óvónővel és a szülőkkel is együttműködik.”
Minden gyerek magával hozza a családi mintákat
Ez a sokszínű, összetett munkakör elméleti és gyakorlati felkészülést igényel. A csoportba érkezve a frissen végzett dajka nem csupán a gyerekekkel találkozik, ugyanis mindegyikük magával hozza azokat a mintákat, amelyekkel a családja működik. A mindennapi gondozás mellett nevelési, pszichológiai kérdések is felmerülnek, amelyekre a képzés során ugyanúgy fel kell készülni, mint az ellátás, az együttműködés és a kommunikáció feladataira, szabályaira.
„A képzés során egy látásmódot igyekszünk adni, hasznos plusz tudással” – mondja Schmidka Éva. „Nagyon fontos, hogy a gyerekkel együtt magát a családot értsék meg. Hiszen minden gyerek mögött ott egy rendszerként működő család, és ezt az egészet egyben kell értelmezni. A nevelési, pszichológiai szempontokkal együtt kell meglátni és megérteni, hogy mi miért történik úgy. Ez a fajta látásmód jó kapaszkodó lesz majd ahhoz, hogy a gyerekek gondozása közben megfelelően tudjanak segítséget nyújtani.”
A rajzokban megjelennek az otthoni események és kapcsolatok
Egy gyerekközösség mindennapjai igencsak színesek, ennek megfelelően a képzésen is sokféle téma kerül szóba. Pedig szinte lehetetlen felkészülni arra a rengeteg dologra, amiről a gyerekek kérdeznek, mesélnek, ötletelnek. A saját felismerései, közlendői mellett egy kisgyerek mindannak a szócsöve, ami otthon a családjában történik. A viselkedésén át, a játék során, vagy szóban kifejezve is behozzák mindazt, ami őket, vagy az egész családot foglalkoztatja. Éppen ezért az oktatók igyekeznek minél több témakört érinteni a felkészítés során.
„Foglalkozunk a generációkkal, az egyes életszakaszok velejáróival, de magukkal a generációs jellegzetességekkel is. Beszélgetünk arról, hogyan jelennek meg a gyerekrajzokban az otthoni események, a családi kapcsolatok. Ezek is segítenek megérteni összefüggéseket, és a felismerések által közelebb kerülhetünk a gyerekek lelkéhez” – mondja Andróczki-Varga Irén. „Gyakori téma lehet a gyerekek között a hozzátartozók elvesztése. Szintén nem ritka, amikor azzal fordulnak hozzánk, hogy szellemet látnak, valaki van a szobában. Ugyanígy foglalkoztatja őket a gyógyítás, amelynek kapcsán az orvoson kívül holisztikus segítőkkel, kineziológussal, természetgyógyásszal, különböző terapeutákkal találkozhatunk. És ott van az egyik legnagyobb témakör, a párkapcsolat, amelyből a gyerekek szintén behozzák a családban megélt problémákat.”
Hasonló helyzetekkel minden óvónő és minden dada találkozni fog majd a napi munkája során. Komolyan kell tehát venni, és felkészülni rá, hogyan nyúljanak ezekhez a témákhoz, hogyan beszélgessenek róla.
A dadussal megosztott történetek feltárhatnak fontos problémákat
A napi rutin közben a dajka minden gyermek helyzetét megismeri a csoportban. Megtanulja látni és felismerni a csoportdinamikát, a kapcsolatok alakulását. A viselkedésükből és az elmesélt történetekből kirajzolódnak előtte a gyerekek egyéni nehézségei, problémái. Ezekkel a felismerésekkel nagyon sokat tud segíteni nekik, miközben az óvodapedagógussal együttműködve a szakmai munka eredményességét is támogatja.
A viszonzás pedig naponta más. Lehet egy rajz, egy vicc, a nevetés, az odabújás, az ölelés. A gyerekek tárháza kifogyhatatlan és megtippelni is nehéz lenne, milyen formában köszön vissza a gondoskodás. Ahogy Schmidka Istvánné Éva a gyermekellátásban töltött évek során szerzett élményeit összefoglalja: „Rengeteg öröm, amit hoznak nekünk és minden napra jut valami pozitív dolog.”
A képzés résztvevői a való életből vett pluszt is kapnak
A Pannon Kincstár Budapesten folyamatosan indít OKJ képzéseket, többféle ütemezési lehetőséggel. A jelentkezés feltétele általános iskolai végzettség, a gyakorlathoz pedig egészségügyi kiskönyv szükséges.
„A tanfolyam témakörein túl a tanulók plusz ismeretet kapnak az élet iskolájából is – mondja Andróczki-Varga Irén –, a megosztott tananyag hitelességét ugyanis személyes tapasztalatból merítve adjuk át, saját esetpéldákkal, történetekkel.”
Az oktatói tapasztalat szerepét erősíti meg Schmidka Istvánné Éva, szociálpedagógus, szakoktató is: „Amíg nincs saját megélésük, rengeteget segítenek a mi gyakorlatunkból hozott példák. Ráadásul a figyelem fenntartásához is hasznosak, hiszen az igazi történetek mindig érdeklik a tanulókat. Mi pedig törekszünk arra, hogy az ismeretek elsajátítása közben jól is érezzék magukat. Sokkal hatékonyabb, ha nemcsak passzív hallgatás van, ezért igyekszünk alkalmat adni az interaktivitásra kreatív, játékos megoldásokkal is.”
A szakma versenyelőnyei: tervezhetőség és rengeteg szeretet
A fix és tervezhető időbeosztás a munkakörhöz tartozó előnyök között is megjelenik, hiszen a napi menetrend, a hétvégék, szabadságok is előre láthatók, tervezhetők.
„Sokan választják éppen a kiszámítható időbeosztás miatt a dajkaságot, nem ritkán már saját gyerek mellett, pályamódosítással” – erősíti meg Andróczki-Varga Irén. „És ami szintén nagy érv a szakmánk mellett, a rengeteg szeretet. Más szakmákból is jönnek, hogy tanuljanak és ezen a pályán dolgozzanak, mert tudják magukról, milyen sokat képesek adni és vágynak arra, hogy a munkába tett energiáért cserébe valódi hálát kapjanak. Aki az egyoldalú teljesítésben kiégett, elfáradt, szinte kicserélődik, megújul ebben a közegben. A munkánk legnagyobb szépsége ez a szeretet, amit a gyerekektől kapunk.”
Az óvodai dajka OKJ tanfolyamhoz a Pannon Kincstár minden tanulónak tud gyakorlati helyet biztosítani, mivel több intézményvezető óraadó tanárként dolgozik a szakképző központban. „Mindig pozitív tapasztalatokkal érkeznek a tanulóink a gyakorlatokról – meséli Schmidka Éva –, és nagyon lelkesen számolnak be az élményeikről. Sőt, minden csoportban van legalább egy-két ember, aki már ez idő alatt munkalehetőséget kap. Oktatóként igyekszünk a gyakorlathoz is tanácsokkal szolgálni, azután pedig segítünk abban, hogy a vizsga is ilyen sikeresen menjen. Amire mindig hangsúlyt fektetünk a tanulás során, hogy a vizsgabizottság előtt hogyan célszerű az egyes témákat felvezetni. Ebben a szellemben készülünk fel és vesszük át az anyagot.”
Az igazi jó visszajelzések a képzés idején túl, már az életből érkeznek az oktatókhoz. A kialakult bizalom hosszútávú kapcsolatokat teremt, és később is megkeresik őket tanácsért, vagy azért, hogy megosszák a sikereiket, beszámoljanak arról, hogy egyéb pedagógiai képzésbe vágva tovább építik a karrierjüket.
A segítő szakmákra a jövőben is szükség lesz
A jövőkutatók szerint a 2020 utáni évek során azok a szakmák fognak fokozatosan eltűnni, amelyek a legkevesebb hozzáadott értéket igénylik. A McKinsey & Company évente kiadott tanulmányai rendre megerősítik, hogy az emberek motivációinak, érzelmi világának megértését a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehet beleprogramozni a mesterséges intelligenciába. Különböző irodai munkakörök, adminisztrációs feladatok, gyártás, de még a jogász szakma egyes területei is mind helyettesíthetők lesznek a jövő szuperfejlett számítógépeivel, míg az empátia, a szociális érzékenység és gondoskodáshoz szükséges emóciók várhatóan még nagyon sokáig nem taníthatók meg gépeknek.
Mivel az emberi a személyes kapcsolódást, a gondoskodást igénylő pályák nem automatizálhatók, a segítő, gondozó és terápiás szakterületek a belátható jövőben biztosan nem lesznek kiválthatók. Így a gyermekeink gondozásában segítő bölcsődei, óvodai szakemberek, óvónők, dajkák, óvodapedagógiai asszisztensek munkájára továbbra is szükség lesz.
A járványhelyzet hónapjai sokat tanítottak nekünk. A figyelmeztetések és tanulságok mellett azt is megmutatták, bárhogy robotizálódik a világunk, bármennyire az online térbe költöztetjük az életünk egyre több szeletét, az emberi kapcsolódások és a segítő kezek nélkülözhetetlenek számunkra.
