„Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által.”
(Részlet John Ruskin Előadások a művészetről c. könyvéből)

Szakterületeim: ápolástan és gondozástan, klinikumi és szakápolástani ismeretek, pedagógia és betegedukáció, egészségügyi jog és etika, egészségnevelés-egészségfejlesztés, kommunikáció, elsősegélynyújtás.

Pályám kezdetén közvetlen betegágymelletti intenzív terápiás ápolóként dolgoztam néhány évig, és azt követően – több évtizede – oktatóként, vizsgáztatóként, közigazgatási szakemberként tevékenykedem az egészségügyi alapképzés, szakképzés különböző területein, a középfokú képzési szinttől, a felsőoktatási-egészségtudományi szintig, az ágazati irányításban pedig az egészségügyi minisztériumban, továbbá annak háttérintézményeiben.

Mindezek tették lehetővé számomra azt, hogy egy-egy témát, problémakört több aspektusból is megközelíthessek.

A Pannon Kincstárban a kezdetektől dolgozom, oktatói, oktatásszervezői, szakértői, mentortanári feladatkörökben.

Álláspontom szerint minden életkori szakaszra, de a felnőttkori képzésre is igaz, hogy az oktatás nevelés is egyben. Mindezt specifikussá éppen az teszi, hogy az egészségügyi szakemberek képzésére vállalkozva, a nevelésre, a bánásmódra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatónál a képzésben résztvevő először találkozik a különböző életkorú és státuszú beteggel, kisgyermekkel, idős egyénnel, és a tudatos kommunikáció, metakommunikáció, az odafigyelés, odafordulás, a segítőkészség rendkívüli hangsúlyt kell, hogy kapjon minden egyes tanítási alkalommal. Elsősorban ezzel segíthetünk abban, hogy a páciensek kiszolgáltatottsága csökkenjen.

Részemről ez a legfontosabb üzenet a tanítványok felé.