Szakterületeim: állapotmegfigyelés, szakmai és laikus elsősegélynyújtás, mentésirányítás.

Ortopéd műszerésznek tanultam, majd ápoló és mentőápolónak tanultam, utána a gyógypedagógiában a korai fejlesztéssel foglalkoztam, és – már több mint 20 éves Mentőápoló gyakorlattal is rendelkezve – Mentésirányítóként jelenlegi munkakörömben dolgozom. A tanításba azért kezdtem, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatot és gyakorlatot továbbadjam, amivel segíthetem a kezdő szakemberek biztos alapokról induló munkáját.

A Pannon Kincstárban négy éve oktatok.

Szakmai alázatot, empátiát és élethosszig tartó lelkes ismeretszerzést kívánok minden tanulónknak!

Ennek megfelelően igyekszem az óráimat tartani – mindig a gyakorlati alkalmazáson van a hangsúly és annak begyakorlásán, hogy az bármikor felhasználható, biztos tudást adjon.

Szakterületeim: elsősegélynyújtás, komplex klinikai szimulációs gyakorlat – és még, ami jön.

2009-ben végeztem egészségtan tanár szakon, ezt követően ápoló szakképesítést szereztem és a szakmában dolgoztam majdnem 10 évig, különféle kórházi osztályokon, többek között traumatológián, intenzíven és sürgőségin.

Már ekkor is részese voltam a hozzánk érkező tanulók gyakorlati oktatásának, amelyet nagyon szerettem.

Az elsősegélynyújtással kisiskolás korom óta foglalkozom, így körülbelül 20 éves elsősegélynyújtási tapasztalattal és ezen felül mintegy 10 év elsősegély-oktatói tapasztalattal is rendelkezem. Ezt továbbfejlesztve végeztem el a nemzetközi elsősegélynyújtás oktatói képzést.

Az élet 2017-ben úgy hozta, hogy lehetőségem volt egy szakképző intézményben elhelyezkedni főállású tanárként, ahol azóta is dolgozom.

2018 óta tanítok a Pannon Kincstárban is.

Ahhoz, hogy még professzionálisabban tudjam ellátni feladataimat, 2019-ben elvégeztem az egészségügyi tanár mesterképzési szakot.

A munkám mellett mindig képeztem magam, ezért több szakképesítéssel is rendelkezem. Egészségügyi szakmai tanárként nemcsak az egészségügyi tárgyak oktatásában veszek részt, hanem a sport ágazat kapcsolódó tantárgyait is oktatom, illetve 2019 óta – mivel alternatív mozgás-masszázsterapeuta és gyógymasszőr szakképesítéssel is rendelkezem – masszázs-szakmai tantárgyakat is oktatok.

Fontos, hogy szeressük a választott szakmánkat, akarjunk és szeressünk emberekkel foglalkozni, velük dolgozni, a ránk bízott betegeket partnernek tekinteni, akár a gyógyító-ápoló munkában, akár bármely más területen.

A megszerzett tudást és képességet azonban folyamatosan szinten kell tartani, ezért javaslom, hogy a tanulók is folyamatosan képezzék magukat a saját szakterületükön belül, hiszen ezzel még többet tehetnek a rájuk bízott emberekért.

Több évtizedes egészségügyi szakmai múltam miatt – amikor az évek során az „egyszerű ápolótól” eljutottam egészen az ápolási igazgatói státuszig – egyre többször gondoltam arra, hogy szeretném átadni mindazt a tudást, amit megszereztem. Amikor megkeresett meg egy, a Pannon Kincstár Humán Szakképző Központban tanító kollégám azzal, hogy lenne-e kedvem a felnőttképzésben részt venni, Szinte azonnal igent mondtam. és szinte azonnal csatlakoztam az oktatói csapathoz. A digitális oktatási forma számomra új volt ugyan, de hamar megbarátkoztam vele.

„A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit és nem kerestem a kifogásokat” – mondta Florence Nightingale (1820–1910), az ápolástudomány megalapítója. Eddigi munkám során hozzá hasonló elveket vallottam. Fontos volt számomra a folyamos tanulás, új ismeretek elsajátítása és az, hogy mindig újabb és újabb kihívásokkal nézzek szembe.

Úgy vélem, hogy mindig is érdeklődő voltam, nyitott az új dolgok befogadására. Boldog vagyok, mert mindig olyan munkát végezhettem, amit szerettem.

Munkám mellett, szabadidőmben legtöbbször civil szervezetekben, köztestületben segítettem abban, hogy az egészségügyben tevékenykedő szakdolgozók minél nagyobb elismerésben részesüljenek. Húsz éve rendszeresen tartok előadásokat különböző fórumokon, különböző témákban. Egyebek mellett például: Transzkulturális ápolás, sürgősségi betegellátás szervezése, egészségügyi szakdolgozók bántalmazása, SMART kórház működése stb.

Jelenleg esetmenedzseri munkám szorosan összekapcsolódik a szociális területtel. Idős, elesett emberek életminőségét próbálom javítani, törekedni arra, hogy megkapják a számukra legmegfelelőbb ellátást kórházi kezelésük alatt, után. Emellett a betegutakat vizsgálom a finanszírozási szempontokat figyelembevételével.  Humán beállítottságú lévén gyorsan megtalálom a közös hangot a betegekkel, hozzátartozókkal, kollégákkal.

Ami pedig a tanítást illeti: emlékszem, hogy nagymamám – aki 1912-ben kapta meg a pedagógusi diplomáját és a porosz oktatási rendszerben végezte hivatását – sokszor mondta nekem, hogy ha egyszer tanítok majd, akkor nézzem a szemét azoknak, akiket tanítok, mert látni fogom benne az érdeklődést vagy annak hiányát.

Természetesen mindig a legjobb tudásom szerint készülök minden egyes órára. Még ha rövid ideje tanítok is az intézményben, oktatói, nevelői munkámban nagy megelégedettséggel tölt el, amikor látom az érdeklődést a tanítványaim szemében.

A tudás átadása felemelő, de egyben nagy felelősség is, mert a jövő szakembereit úgy kell megtanítani a szakmára, hogy a munkaerőpiacon bárhol helyt tudjanak majd állni.

Véleményem szerint a Pannon Kincstár Humán Szakképző Központban tanuló felnőtt emberek – a jól összeállított pedagógiai anyagnak köszönhetően, amit kiváló tanárok adnak át nekik – magas szintű szakmai tudást és versenyképes végzettséget tudnak szerezni.