Az OKJ változik, a Pannon Kincstár működik tovább veletek

OKJ változás, ne maradj le! feliratú lila illusztráció. Három irányba mutató nyilak előtt álló embert jelenít meg. Pannon Kincstár

Az elmúlt hónapok vezető hírei között sorra jöttek az aktuális információk az OKJ rendszer átalakításáról. Érhető módon rengetegen fordultok hozzánk kérdésekkel, ezért úgy gondoltuk, összeszedjük nektek, amit eddig tudunk, és ami a jövőre nézve várható.

Ti is megtapasztalhattátok, hogy az elmúlt években hatalmasra duzzadt az OKJ képzések rendszere. Ember legyen a talpán, aki ma a pályáját építgetve magától eligazodik, hogy a hasonló csengésű képzésnevek között melyik lesz a nekivaló. Látva a nehézségeket, képző központként igyekeztünk egyértelművé tenni a lehetőségeket és minden információt megadni ahhoz, hogy a hozzánk jelentkezők könnyen eligazodjanak és megtalálják az útjukat. Még így is sokszor szembesültünk azonban a szabályozások bonyolultságával, a megfelelés kihívásaival.

Mi lesz az OKJ után?

Tény, hogy az eddigi rendszer sok szempontból reformra szorult, és ez most elindul.

Ami eddig kirajzolódik, az egy két részre osztott modell. Az OKJ eddigi 776 szakmai képzéséből kiválasztják azokat az alapszakmákat, amelyeket 3-5 év időtartamban szakképzők iskolákban, technikumokban, illetve iskolarendszerű felnőttoktatásban lehet majd elsajátítani.

Az ezekre épülő további képzéseket, speciális szakismeretet adó egyéb oktatásokat, vagy rövidebb időtartamű kiegészítő képzéseket a felnőttképzési intézményekben lehet elvégezni, vizsgázni pedig a független vizsgaközpontokban kell majd.

A minisztériumi elképzelés lényege az egyszerűbb és szétválasztható rendszer. Őszre ígérik a két szakmalistát, az egyiken az általánosabb, széleskörű alapképzésekkel, a másikon pedig a csak felnőttképzésben elvégezhető speciális és kiegészítő képzésekkel. A tervek szerint ez utóbbiba kerülnek majd a szakmák digitális szintjei is, a munka világának és a munkaerőpiac igényeinek változására felkészítő tudásbázissal, a digitalizációhoz szükséges készségekkel.

Az új rendszert a kormány 2020-tól szeretné életbe léptetni, így az év végéig várhatóan nyilvánosságra kerülnek a most még kidolgozás alatt álló részletek, az új struktúra rendeletei, tartalmi elemei és követelményei.

Jó, de mi lesz a Pannonnal?

Sokan kérdeztétek aggódva, hogy mi lesz most velünk, hogyan tovább?

A Pannon Kincstár felnőttképzési intézményként, iskolaként továbbra is működik és folytatja tevékenységét. Amint nyilvánosságra hozzák az új szabályozást, alkalmazkodunk az új szakmalistához, megtesszük a szükséges átalakításokat, szervezéseket, és az új rendszer szerint várunk Titeket.

Egyelőre a legfontosabb számunkra, hogy készülünk a 2019-es őszi tanévkezdésre, hiszen az idén induló képzések még ugyanúgy, az eddigi OKJ szerint kerülnek megszervezésre. A most kezdődő oktatások ugyanis még az eddigiek szerint futnak végig. Az új szabályozás a 2020-as életbe léptetést követően induló képzésekre vonatkozik majd.

Mi történik az eddigi végzettségekkel?

Annak sem kell aggódnia, aki olyan képzésen szerzett képesítést, amely az új rendszerben már ezen a néven nem lesz elérhető. Az eddigi bizonyítványok teljes értékű szakmai végzettségnek számítanak az új szakstruktúra bevezetését követően is.

2019 őszi félév: kivárni vagy elkezdeni?

Szintén sokan kérdezitek, érdemes-e elkezdeni az őszi félévet, vagy várjatok a jelentkezéssel az új szabályozás életbe lépésééig.

Amit biztosan tudunk: az OKJ-s képzések értéke megmarad, aki most belekezd, még az eddigi szabályozás szerint fogja végigjárni az oktatást, és a sikeres vizsga után megkapni a bizonyítványt. A témában megszólaltatott szakértők szerint is érdemes még most belevágni az őszre meghirdetett képzésekbe. Az aktuális OKJ-s képzések piacképesek és a külföldi munkavállaláshoz is könnyen használhatók.

Az új rendszerből egyelőre a tervezett struktúra előbb ismertetett vonalait látjuk. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen időtartamban, milyen költségekkel kell majd számolni az átalakított képzésekben, és a megszerzett képesítés hogyan illeszkedik majd az európai uniós munkaerőpiac előírásaihoz.

Aki már eltervezte, hogy milyen irányban indul, annak mindenképpen azt javasoljuk, hogy kezdjen bele, ne vesztegessen el egy évet, hiszen ez a változás nem befolyásolja az egyéni szakmai jövőjét. A választott képzést végig tudja csinálni és értékes, nemzetközileg is piacképes bizonyítványt szerez.

Aki pedig jövőre, vagy későbbre tervez szakmaváltást, továbbképzést, természetesen már az akkorra felálló új rendszer szerint tud majd választani és tervezni.

Megyünk tovább veletek

Tudva azt, hogy az eddigi rendszer tényleg fejlesztésekre szorult, mi bizakodók vagyunk. Az egészségügyi-szociális-pedagógiai szakmákra, amelyekért eddig minket választottatok, továbbra is nagy szüksége van a társadalomnak. Mi pedig továbbra is itt leszünk nektek, hogy felkészüljünk az új kihívásokra és felkészítsünk titeket a választott pályátokra.

Hasznos linkek a témában:

https://www.portfolio.hu/gazdasag/munkaugy/kiderult-mi-lehet-az-okj-s-kepzesek-megszuntetese-utan.3.331997.html

https://uzletem.hu/munkaeropiac/nagy-valtozas-elott-all-a-szakkepzes-most-erdemes-okj-kepzesre-jelentkezni

https://index.hu/belfold/2019/07/23/szakkepzes_felnottkepzes_szakma_tanulas_
okj_tovabbkepzes_atalakitas_orszagos_kepzesi_jegyzek/

A fizioterápia több, mint „gyógyító árammal” kezelés

Bár a magyarországi intézményi gyakorlat a fizioterápiás asszisztensek munkáját többnyire az elektroterápiával azonosítja, mind a szakterület, mind a képzés túlmutat ezen. A mozgásszervi megbetegedések gyógyítása mellett a sportrehabilitációban kezelt betegek, a kardiológiai betegek, az érbetegek, a légzőszervi megbetegedésben szenvedők mind számíthatnak a jól képzett fizioterápiás asszisztens munkájára.

„Villanyos nővér” bővebb szerepkörben

A fizioterápiás módszerek sokszínűségéből következik, hogy a képzést elvégzők olyan szakemberek lesznek, akik több szakterületen is elhelyezkedhetnek. „Nem csupán az állami szakrendeléseken, hanem magánegészségügyi intézményekben is használhatják a megszerzett tudást. Az egészségügyi szakmák között mérlegelve fontos szempont lehet, hogy itt nincs ügyelet, tervezhető a munkabeosztás” – emeli ki Lénárt Miklósné, egészségügyi szakoktató.„Ideális választás lehet például azok számára, akik segítő szakmában képzelik el a jövőjüket és szeretnének részt venni az emberek gyógyításában, de a család, kisgyerek mellett nem tudják vállalni a túlórákat, vagy a váltott műszakot.”

A szakterület lehetőségeit így foglalja össze Horváth Zsófia Katalin MSc, gyógytornász-fizioterapeuta, a Pannon Kincstár oktatója, aki főállásban 25 éve mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgozik: „Amagyarországi intézményi gyakorlat a fizioterápiás asszisztensek munkáját az elektroterápiával azonosítja. Erre utal a régről maradt „villanyos nővér” elnevezés is. Azonban mind a szakterület, mind a képzésünk sokkal több ennél. A mozgásszervi megbetegedések gyógyításában nagy szerep jut a különböző kezeléseknek, de a sportrehabilitációban kezelt betegek, a kardiológiai betegek, az érbetegek, a légzőszervi megbetegedésben szenvedők mind számíthatnak a jól képzett fizioterápiás asszisztens munkájára. A gyakran egyszerre többféle megbetegedésben szenvedő idősek kezelésében is nagyszerű kiegészítő terápia a fizioterápia.”

Terápiás tárház

„A diagnózist az orvos állapítja meg és természetesen ő írja ki kezelésre a beteget, de a fizioterápiás kezelés részleteit már a szakember dolgozza ki és ő valósítja meg” – hangsúlyozza Lénárt Miklósné. „Elsősorban nem oki, hanem tüneti kezelésekről beszélünk, ugyanakkor látványos eredményeket tudunk elérni a „gyógyító árammal”, ahogy a közismert nevén mondják. A jól megválasztott és megtervezett kezeléssel nagy mértékben csökkenthetjük a beteg fájdalmát és javíthatjuk az életminőségét. Ezt erősítik meg a betegeink visszajelzései is, akik gyakran maguk kérik az újabb kezelést, ha korábban már jó tapasztalatokat szereztek, mert sikerült hosszabb fájdalommentes időszakkal megkönnyíteni a mindennapjaikat, csökkenteni a panaszaikat.”

Ezt az önálló munkát alapozza meg a képzés, amelynek során a résztvevők komoly tudást szerezhetnek az elektroterápia tárgykörében. „Ide tartoznak például a hagyományos elektroterápiás módszerek, mint a galvánkezelések és a gyógyszerek bevitelére alkalmas iontoforézis, illetve a bénult, részlegesen bénult vagy legyengült izmok kezelésére alkalmas szelektív ingeráram kezelés” – mondja Horváth Zsófia Katalin. „A fájdalomcsillapításban, mint tüneti kezelésben az elektroterápia mellett a tanulók megismerkedhetnek a hidroterápia és a balneoterápia módszereivel is. A balneoterápia a világhírű magyarországi gyógyvizek fürdő- és ivókúrákban történő felhasználását jelenti, amely kezelések leggyakrabban erre szakosodott intézményekben, nappali kórház, ambuláns ellátás vagy rehabilitáció formájában valósulnak meg. A képzés során részletesen tanítjuk a legmodernebb módszereket is, mint például a mostanában népszerű lökéshullám terápia szakszerű felhasználását, a lézerkezelések alkalmazási lehetőségeit és a HIVAMAT kezelést. Gyógytornászként fontosnak tartom, hogy az aktív és passzív mozgásterápiás módszereket és a betegmobilizálás alapelveit is megtanuljuk.”

Szakma, lélek és humor

Kinek ajánlják aktív szakemberként is dolgozó oktatóink a fizioterápiát, mint szakmát? „A szakterületek sokszínűsége miatt mindenki megtalálhatja azt a betegcsoportot, vagy alkalmazott gyakorlatot, amelyben szakmailag kiteljesedhet” – mondja Horváth Zsófia Katalin. „Természetesen fontos, hogy a jelentkező érzékeny és segítőkész legyen, hiszen mozgásukban vagy funkciójukban akadályozott emberekkel kell együtt dolgoznunk. Mint minden segítő szakmában, szükség van empátiára. A betegeink átmenetileg, tartósan vagy örökre elveszíthetnek bizonyos képességeket, amit nem könnyű elfogadniuk. A kezelésük alatt gyakran válhatnak türelmetlenné, ilyenkor terapeutaként nekünk kell támogatni őket. Ezen a szakterületen is nagyon fontos a kitartás és a szorgalom, hogy a megszerzett tudást naprakészen tartsák, hiszen a tudományterületünk folyamatos fejlődésben van. Az emberi és érzelmi összetevőkön túl szükség van jó kommunikációs képességekre, mert a fizioterápiás asszisztensek rendszeresen dolgoznak a szakterület egyéb képviselőivel, orvosokkal és gyógytornászokkal együtt. A logisztikai készség is jól jön, amikor gyakran egyszerre több feladatot kell menedzselniük. Végül mindennek az elviseléséhez nem árt egy kis humorérzék sem.”

Az empátiás készség kulcsfontosságára hívja fel a figyelmet Lénárt Miklósné is: „Az empátia nem ott kezdődik, amikor a beteg panaszait hallgatjuk, hanem már az érkező páciens pozicionálásával. Amikor meglátjuk őt, rögtön felmérjük, hogy van-e látható mozgásproblémája. Ha mozgásában korlátozott személyről van szó, máris azon gondolkodunk, hogyan segítsük, hogyan ültessük, hogyan küszöböljük ki a számára fájdalmas mozdulatokat. Ha a beteg a bánásmódban és az odafigyelésben is megérzi ezt az empátiát, sokkal kevésbé fog izgulni, izmai kevésbé feszülnek be a kezelés alatt és ez nem csupán a jó közérzet miatt fontos, hanem rengeteget ad a terápia eredményéhez is. Sokkal könnyebb például egy izomgörcsöt kezelni, ha a beteg jó kezekben tudja magát, megnyugszik és elengedi a belső szorongást.”

Hullámvölgy után hullámhegy

A betegekkel való munka mindig kihívás. A kiégés veszélye minden segítő szakmában jelen van és az egészségügy általános problémái nem kerülik el ezt a szakterületet sem. Mi ad motivációt a mindennapok nehézségei során? Horváth Zsófia Katalin ezzel biztatja a pályára jelentkezőket: „A munkánk során tapasztalt nehézségek nem különböznek azoktól, melyek a többi szakdolgozó munkavégzésekor jelentkeznek. Lehet, hogy nehéz elsőre megtalálni a megfelelő helyet, de érdemes megkeresni azt a közösséget, szakterületet, amely nem elvesz belőlünk, hanem töltekezhetünk a munkánk elvégzése közben. Folyamatosmotivációt jelenthet az értő, megértő és támogató kollegiális környezet, a jó munkahelyi vezető, és a megfelelő javadalmazás. A másik fontos motivációs erő a betegektől kapott visszajelzés. Nem csupán érzelmi szempontból, hanem a szakmai énünknek is fontos a visszaigazolás az állapotukban történt változásokról. Erre támaszkodhatunk, hogy reálisan tudjuk értékelni az alkalmazott terápiák hatásosságát. Ezzel együtt pedig a beteggel kialakuló személyes kapcsolatunkról is visszajelzéseket kapunk. Fantasztikus látni, hogy a kezelések hatására a beteg önellátási funkciói javulnak, elhagyhatja az intézményt, vagy már nem kell kezelésre járnia.”

Szintén a visszajelzés ösztönző erejét és mellette a folyamatos fejlődést emeli ki Lénárt Miklósné: „Napjainkban az óriási technikai fejlődés révén mindig újabb fejlesztésekkel találkozunk, amelyek további lehetőségeket hoznak a gyorsabb és hatékonyabb kezelések kivitelezésére. Mivel sokféle eszközzel dolgozunk, nem kell attól tartani, hogy unalmassá válik a munkánk, hiszen ezek az innovációk mindig új ajtókat nyitnak, új megoldásokat hoznak a páciensek gyógyításában.

Ha egy beteg elégedetten távozik, legközelebb is azt a szakembert fogja keresni, aki szakmailag és emberileg is elnyerte a bizalmát, és másoknak is ajánlani fogja. Amikor egy korábbi páciensünk újra hozzánk fordul, vagy új beteg érkezik azzal, hogy a hozzátartozója, ismerőse minket ajánlott – ez a legnagyobb elismerés és motiváció a szakmánkban.”

Rossz gyerek nincs, csak olyan, akit magára hagytak

Szemüveges pedagógus segít egy kislánynak a fejlődésben egy tanteremben. Pannon Kincstár

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek olyan helyzetekkel találkoznak, amelyekről sokan hallani sem szeretnének. Hatalmas felelősséggel jár, ugyanakkor rengeteg lehetőség rejlik a munkájukban. A gyermek- és ifjúsági felügyelők arra készülnek fel, hogy a sokszoros hátránnyal érkező gyerekek számára megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kiutat jelentő jövő felé.

Mindenki hoz egy történetet

A gyermekkorban, főleg a korai kötődés szakaszában szerzett traumák, hiányok, átélt fájdalmak az egész felnőtt létet megpecsételik. Egy súlyosan terhelt múlt legbelül akkor is nyomot hagy, ha sikerül kitörni a nehézségekből és új életet építeni. De egy jobb jövő esélye mindig ott van. Éppen ezért lehet kulcsfontosságú a gyermek- és ifjúsági felügyelők szerepe, hiszen a fiatalok között dolgozva, velük beszélgetve fel tudják építeni azt a bizalmat és azt a pozitív hitet, ami elindítja őket a saját útjukon.

„Jogásznyelven szólva a gyermek egy teljesen kitett jogalany.” – mondja Gaszler István, oktató, gyermekvédelmi szakember, a Bolyai Gyermekotthoni Központ szakmai egység vezetője. „Vagyis nem tudja megvédeni magát. Ezért kell nagyon alaposan felkészülnünk, sokféle szakmai, jogszabályi, gyakorlati ismerettel felvérteződni, hogy segíteni tudjuk őket.”

„Sokan érkeznek a képzésre a saját hasonló élettörténetükkel. Azok, akik maguk is halmozottan hátrányos helyzetből indultak, gyermekvédelmi intézményben nőttek fel, gyakran éppen azért választják a segítségnyújtásnak ezt a formáját, mert ők tudják a legjobban, milyen nehéz gyereksorsok vannak, és mennyire fontos egy hiteles felnőtt támogatása ahhoz, hogy végigjárják a kivezető utat” – osztja meg oktatói tapasztalatait Sümeginé Hamvas Enikő, a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Budakeszi tagintézményének gyógypedagógusa. „Számomra mindig nagyon megható ez az elhivatottság. Amikor kisebb csoportokban dolgozunk együtt, beszélgetünk arról is, ki milyen indíttatással érkezett. Az ország különböző részeiből jelentkeznek, nagyon változatos háttérrel. Van, aki már nevelőszülőként gondoz gyerekeket és a képzéssel bővíti az eszköztárát. Van, akit megérint egy helyzet és megszólítja ez a hivatás. Minden tanulónk hoz egy történetet és nagyon jó érzés együtt látni ennyi segítő szándékú embert.”

Szépítés nélkül

A képzést elvégző gyermek– és ifjúsági felügyelők a kiskorúak számára otthont nyújtó intézmények vezetőinek és nevelőinek irányítása mellett végzik majd napi munkájukat. Közreműködnek a nevelési-gondozási tevékenységekben, részt vesznek a gyerekek önálló életvitelre való felkészítésében, a szabadidős programok lebonyolításában. Emellett a gyermekek befogadásához kapcsolódó feladatokat is ellátnak, közreműködnek az intézménybe való felvétel előkészítésében, elkészítik a munkakörükhöz kapcsolódó dokumentációt.

„A szakmai tudást megalapozó felkészítő elméleti ismeretek után a képzésben is a jön a gyakorlat. Az élet sokféle helyzetet hoz majd és ezt itt lehet igazán megtapasztalni” – hangsúlyozza Sümeginé Hamvas Enikő. „Bár ahogy mondtam, aki erre a képzésre jön, nagyrészt tudja, mivel fog találkozni, hiszen sokszor a saját életük is hasonlóan indult, vagy más munka kapcsán, de eddig is találkoztak nehéz sorsú fiatalokkal. Volt például olyan tanulóm, aki portásként dolgozott gyermekvédelmi intézményben.”

Ehhez csatlakozva emeli ki Gaszler István is a gyakorlat fontosságát: „Teljesen életszerű gyakorlati helyzetekkel fognak találkozni és ez nem is működhet másként, mert mi olyan dolgokkal találkozunk, amelyektől sok más ember inkább menekülne. A kora gyerekkori sérülések egy életet meghatározó veszélyforrások. Mi pedig traumatizált, súlyos hátrányokkal induló gyerekekkel foglalkozunk. Erre készülünk fel, ezt támasztjuk alá a gyakorlattal is. Ebben a szakmában nem lehet szépíteni a dolgokat. Megmutatjuk a tanulóknak, hogy a kisiklott gyereksorsok milyen felnőtt létbe tudnak kifutni. Beszélünk a kriminalizálódásról, a hajléktalanságról, az addikciókról, és lehetőségeket mutatunk, hogy milyen problémával hová, milyen szakemberekhez lehet fordulni segítségért, hová irányíthatók tovább a gondozottak.”

Stabil hátországból töltődni

Minden segítő munka stabil személyiséget kíván. Különösen igaz ez, ha gyerekek életútjának támogatásáról van szó, és még nagyobb a kihívás, ha ennyire nehéz helyzetek szegélyezik ezt az utat. „Amit a legfontosabbnak tartok, az az önismeret” – hangsúlyozza Gaszler István. „A tanulóimnak is ezt mondom, nézzenek magukba és gondolják végig: hogyan neveltek, mit hozok magammal és én ezt hogyan tudom úgy átforgatni, hogy a megélt dolgokat felhasználva képes legyek valódi segítséget nyújtani.”

„Mindenképpen érett személyiség kell hozzá” – erősíti meg Sümeginé Hamvas Enikő. „Kiborulni nem lehet a gyerekek előtt, hiszen nekik egy határozott felnőttre van szükségük. Ezzel a határozottsággal kell jelen lenni minden napi feladatban. Ezért nagy szükség van arra, hogy magának a szakembernek is meglegyen a támogató háttere, a szerettei, akik között töltődni tud. A munka során pedig nagyon össze kell dolgozni a kollégákkal és csapatként segíteni egymást.”

„István bácsi, ez jó volt!”

A végzett, elhivatott szakemberekre nagy szüksége van a szakmának, és persze legfőképp a gyerekeknek. Minden nehézség ellenére a felelősség mellett rengeteg a lehetőség is. „A gyerek olyan, mint a szivacs” – mondja Gaszler István. „Mindig van rá esély, hogy a még kiforraltan személyiség időben kap segítséget és elindul egy jó irányban. Egy professzorom mondta mindig, hogy nincs elvetemült gyerek, csak elhagyott, elkeseredett. Én is ezt tapasztaltam meg a sok-sok évnyi munkám során. A gyerek a társadalom visszatükröződése. Programokat kell nekik csinálni, bevonni minél több dologba, elfoglalni őket, és akkor partnerek lesznek.”

Ahogy Sümeginé Hamvas Enikő látja: „A mellettük dolgozó szakemberek kicsit szülőkké válnak a gyerekek szemében. Mivel ők vannak velük, hatalmas lehetőség van a kezükben: ők segíthetnek abban, hogy a saját példájukon keresztül megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kivezető úton.”

„Aki komolyan veszi a képzést, a hivatást, és megszerzi a képesítést, annak nagyon sokat tudunk segíteni a továbbiakban is. Már a gyakorlat során is olyan helyekre megyünk, ahol később is el tudnak helyezkedni és mindig van állásajánlat. Óriási lehetőségeink vannak, csak foglalkozni kell a gyerekekkel” – foglalja össze az elmondottakat Gaszler István. „Az eredmény pedig önmagáért beszél, amikor évekkel később is a nyakunkba ugranak az utcán vagy egy bevásárlóközpontban, és sorra kapjuk a beszámolókat arról, hogy milyen szakmát szereztek, fotókat a saját családjuk bővüléséről. Ennél nagyobb elismerés nem kell. A gyerekektől kapott ’köszönöm’ és egy szívből jövő mondat, hogy ’István bácsi, ez jó volt!’ – ez mindennél többet ér.”

Az ápolói szakma szeretetét igyekszünk átadni

Illusztráció, amin hat szoba van megjelenítve, ezek különböző kórházi helyiségek. Pannon Kincstár

Az egészségügyi szakterületek velejárója az élethosszig tartó tanulás. Ideális esetben a pályára lépők azért jönnek, mert szeretik az embereket, szeretnének a betegeken segíteni és természetesnek veszik az ezzel járó folyamatos tanulást. Fejlődnek az eszközök, módszerek, eljárások – ezekkel mindig lépést kell tartani. Ami viszont még fontosabb: megtanulni, hogy nem átélni kell a beteg érzéseit, hanem odafigyelni, megérteni, elfogadni, és úgy beszélni hozzá, hogy az valóban neki szóljon.

Még egy lépés előre

„Ez számunkra nem szakma, hanem hivatás” – foglalta össze a pálya lényegét Kell, hogy időt adjunk a betegeknekcímű írásunkban Takács Nándorné Andrea oktató, az Uzsoki utcai Kórház – Urológiai sebészet osztályos nővére. Az OKJ 55 ápoló képzésre felkészítő Gyakorló ápolói képzés jó alapozónak számít a szakmában, nagyobb önállóságot ad, mint a segédápolói végzettség és aki itt eldönti, hogy ez az ő hivatása, a ráképzéssel egyenes úton haladhat az ápolói képesítés felé.

Bemeneti feltételként az érettségi bizonyítvány és a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely által kiállított egészségügyi alkalmassági igazolást kell benyújtani. A gyakorló ápolói képzés 24 hónap, vagyis két tanév, az oktatások pedig minden héten, szombati napokon zajlanak 8:00 és 18:00 óra között. A tanulmányi időre a Pannon Kincstár diákigazolványt is biztosít.

Az oktató is élethosszig tanul

Ahhoz, hogy a gyakorló ápolók biztos elméleti és gyakorlati tudást szerezzenek, az órai anyagok mellett az otthoni hozzátanulásra és a gyakorlóhelyeken megélt tapasztalatokra egyaránt szükség van. Az alapok fontosságára hívja fel a figyelmet Oroszi Zsuzsanna oktató, a váci Jávorszky Ödön Városi Kórház aneszteziológus szakasszisztense: „Ami mindennek a lényege, hogy az anatómiával és az élettannal megágyazzunk a szakmai tudásnak. Mi oktatók mindent megteszünk, hogy átadjuk, amire szükségük lesz. Az elérhetőségeinket is megkapják, hogy szólhassanak, kérdezhessenek, ha szükségük van plusz információra, vagy ha valamiben nem biztosak. Arra bátorítjuk őket, hogy forduljanak hozzánk és segítünk. Ezzel együtt, már az első pillanattól, az ismerkedéstől kezdve arra készítem fel a tanulókat, hogy tegyék bele a szükséges energiát, tanulják meg, ami az órán elhangzik és olvassanak, tanuljanak hozzá. Az élethosszig tartó tanulás az egészségügyi szakmák velejárója és ez már itt elindul. Ilyenkor persze azt is elmondom nekik, hogy én még negyven év után is tanulok, és nemcsak a szakma újdonságairól, hanem tanulok tőlük egy oktatási napon, vagy egy vizsga során. Éppen ez az egyik nagy mozgató erő a pályánkon, hogy mindig nyitottak maradjunk és képesek legyünk új dolgokat befogadni.”

Takács Andrea is az alaptantárgyak elsajátítását tartja a képzés első nagy mérföldkövének: „Az anatómia, a betegmegfigyelés, az ápolási beavatkozások ismerete nélkül nem tudunk továbbmenni. Feltétlenül fontos, hogy lássák, értsék, hogyan működik az emberi test és én gyűröm is velük minden oktatási eszközzel– képanyagokkal, videóval, vagy a jól bevált Samuval, a csontvázzal. Később mindig ehhez a tudáshoz nyúlunk vissza. Látni kell az összefüggéseket, hogy következtetéseket tudjunk levonni. Hiszek abban, hogy a vizuálisan megjelenített információ jobban megmarad, ezért rengeteget rajzolok nekik, és adok is ilyen feladatokat, hogy biztosan minden rögzüljön.”

Megtorpanások után újabb lendület

A tananyag tehát kiadós, és a gyakorlatok során az „éles bevetés” is hoz néha megtorpanásokat még a legelszántabb tanulóknál is. „Mindenki jön egy elhatározással. Általában azt hozzák magukban, hogy szeretik az embereket, szeretnék megtanulni a szakmát és segíteni másokon. Az ország legtávolabbi szegleteiből is hajlandók ezért eljönni a képzésre” – meséli Oroszi Zsuzsanna. „Aztán néha elbizonytalanodnak, mert megviseli őket, amit látnak: a fizikai fájdalom, a betegségek tünetei. Az elején természetes, hogy magukra veszik. Ezzel mindenki így van, aki segítő szakmát választ. Igyekszem átlendíteni őket és megtanítani, hogy nem azt kell átélni és átvenni, amit a beteg érez. Figyelünk rá, megértjük, hogy mi a problémája, elfogadjuk a panaszait és eszerint segítünk. Borzasztóan fontos ez, hiszen, ha minden beteg baját magunkra vesszük, rekordgyorsan kiégünk a munkában. Az értő figyelem mellett a másik fontos készség a kommunikáció. Ha meghallgattuk a beteg panaszait, úgy kell reagálnunk, hogy amit mondunk, az valóban neki szóljon. Ez egy nagyon összetett és nagyon szép folyamat. Ha jól csináljuk, elindul az együttműködés a pácienssel és ez hatalmas motivációt ad a mindennapi munkában.”

„Amikor az elméleti anyag már kezdi elborítani őket, mindig felvillanyozza a csapatot, ha konkrét esetekről mesélek” – osztja meg tapasztalatait Takács Andrea. „Az is nagyon ösztönző, ha olyan csoporttársuk hoz be történetet, aki már dolgozik az egészségügyben. A képzés alapozó szakaszában újra és újra lendületet ad, ha ilyen módon közelebb hozom a szakmát, és mindig hozzáteszem, hogy hamarosan ők is használni fogják ezt a sok információt. Amikor beviszem a tanulókat a demonstrációs terembe, aztán főleg amikor a kórházba jönnek velem és ott adok feladatokat, azt már nagyon élvezik és rettentően inspirálja őket.”

Gyakorlat teszi

Az ok-okozati összefüggések úgy kerülnek a helyükre, ha a valóságban is megtapasztalják. „A betegek megfigyelésével kapcsolatos tananyag akkor nyer igazi értelmet, amikor szó szerint testközelben élik meg a tanultakat” – mondja Takács Andrea. „Ott értik meg igazán, hogy miért fontos az odafigyelés, hiszen addig is foglalkoznunk kell a beteggel, amíg az orvos odaér. Tudniuk kell például, hogy milyen esetekben nem lehet fájdalmat csillapítani addig, amíg nem vizsgálta meg szakember a pácienst; milyen következményei lehetnek, ha csökkentjük a fájdalomérzetet és emiatt nem úgy reagál a nyomásra, tapintásra. Ha úgymond „élesben” beszéljük át ezeket a helyzeteket, sokkal gyorsabban megértik, hogy gyakorló ápolóként miben van szerepük és felelősségük.”

„A gyakorlatban megélt helyzetek után már könnyebben hozzá tudjuk építeni a további ismereteket a meglévőkhöz” – teszi hozzá Oroszi Zsuzsanna. „A záróvizsgára is együtt készülünk fel. Amikor a tételsort végigvesszük, a tapasztalataikat felelevenítve és a leírtakkal összekapcsolva élővé válik a tudás.”

„Mit fogunk csinálni ezután szombatonként?”

A képzésen összeszokott csoportok nehezen engedik el a közös napokat és megtalálják a módját a további kapcsolattartásnak. „Minden csoportban megtapasztalom ezt a dinamikát” – mondja Oroszi Zsuzsanna. „Segítik egymást már a tételek felosztásánál, kidolgozásánál, aztán együtt tanulnak és később is nyomon követik a csoporttagok szakmai életét. Ahogy egymást támogatják, abból mindig látom, kik azok, akik igazán akarják ezt a pályát. És érzem az olyan mondatokból, mint például a „Mit fogunk csinálni a vizsga után szombatonként?”, vagy abból, amikor búcsúzóul azt köszönik meg, hogy megtanítottam őket a szakma szeretetére.”

Az oktatók néha egészen váratlan visszajelzéseket is kapnak a tanulóktól. Takács Andrea az egyik kedves emlékét osztotta meg velünk: „Egy diákom megkeresett a kórházban. Én dolgoztam, ő gyakorlaton volt, és nagyon szeretett volna nekem elmondani valamit. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz az, mire legnagyobb meglepetésemre ezt mondta: „Tanárnő, én nagyon megszerettem az anatómiát!”

A mi kezünkre bízzák, aki a legfontosabb számukra

Ápolók és orvosok állnak négyen egy kórházi folyósón, orvosi felszerelésben. Pannon Kincstár

Az ápoló képzésre jelentkezők számára már ismerős a szakma, hiszen a gyakorló ápoló képesítés megszerzését követően ülnek újra az iskolapadba. Az itt összejövő csoportokban hatalmas a hajtóerő, érezhető a szakma iránti elkötelezettség. Azzal a tudattal érkeznek, hogy a hivatásuk mások életét és egészségét szolgálja, és biztosak lehetnek benne, hogy az oklevél megszerzését követően mindenhol tárt karokkal várják őket.

Újabb tanév, újabb szint a pályán

Amikor valaki más segítségén múlik saját hogylétünk, vagy szeretteink biztonsága, komfortérzete, akkor bizony nem mindegy, kihez fordulhatunk. Ahogy Az ápolás legnagyobb díjai: a folyamatos fejlődés és a hálás tekintetek című posztunkban oktatóink elmondták: a törődés, az odafigyelés, a megnyugtató szavak ugyanúgy nélkülözhetetlenek a gyógyuláshoz, mint a kezelés és a gyógyszer.

Az ápolók a kórházi, egyéb intézményi eljárások alatt folyamatosan jelen vannak az életünkben. Sokszor hosszú napokon, heteken át ők jelentik a támogató kezet, a gyógyírt, a színeket a mindennapokban. Akik a képzésre érkeznek, már tudatában vannak mindennek, hiszen a gyakorló ápoló képesítés megszerzését követően ülnek újra az iskolapadba.

A jelentkezés feltétele ugyanis az érettségi bizonyítvány és a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely által kiállított egészségügyi alkalmassági igazolás mellett az OKJ 54-es gyakorló ápolói végzettség. A kilenc hónapon, vagyis egy tanéven át tartó képzés oktatási napjai a Pannon Kincstárban kéthetente szombatonként, 8:00 és 18:00 óra között zajlanak. A félévente induló csoportok diákigazolványt is kapnak. Nagyon hasznos az egyéni szakmai pálya építéséhez, hogy az iskola országos kapcsolatrendszerén keresztül valamennyi tanulónak tud gyakorlati helyet biztosítani. Ráadásul az egyes tantárgyakat gyakorló szakemberek, ápolási igazgatók, főnővérek, osztályvezetők tanítják, akik sokszor már a jövendő munkatársaikat keresik a tanulók között.

Biztos kezekben tudni a családtagokat

„Általában az első oktatási napon velem találkoznak” – mondja Balázs Katalin oktató, diplomás ápoló, az „Egységes ápolási eszközpark” kiemelt projekt és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakmai vezetője. „Beszélgetünk arról, ki honnan érkezett, mi indította el ezen a pályán, mik az elképzelései, mit vár a képzéstől. Azt tapasztalom, hogy mivel az ápoló tanulók már sok mindennel képben vannak, szinte az első perctől fogva leginkább a vizsga lebeg a szemük előtt, arra készülnek, rengeteg a kérdésük, így az oktatási napokon valamilyen formában mindig beszélünk róla. Ha egyenesen a gyakorló ápoló képzésről érkezik egy csapat, rögtön nagyon otthonos a hangulat, de a máshonnan érkezőkkel is hamar kialakul az együttműködés, a csapatszellem.”

„A képzés kezdetén mindig elmondom, hogy egy házat is az alapoktól kezdünk felépíteni – meséli Szántayné Lehoczky Éva szakoktató, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Gastroenterológiai osztályának főnővére,a SOTE Neurológiai Klinika és az Intenzív osztály munkatársa -, ehhez hasonlóan a mi szakmánkban is nagyon fontos az alapozás és az építkezés sorrendje. Nem lehet kikerülni azokat a tárgyakat, amelyek a pályánk alapját adják, mint például az anatómia vagy a diagnosztika. Nem játszhatunk mások egészségével, ezért szépen végig kell járnunk a lépcsőt a tanulásban is. Emberekkel foglalkozni felemelő érzés, ugyanakkor nagy felelősséggel jár. Ezért tanácsolom már a legelején a csoportjaimnak, hogy itt kell lenni személyesen. Meghallgatni, megnézni, megérteni mindent, és ha nem világos, azonnal jelentkezni, kérdezni. Azt szoktam tőlük kérni, gondolják végig, hogy ők kinek a kezére bíznák a legfontosabb szeretteiket. Egész biztosan olyan valakiére, aki nagyon ért ahhoz, amit csinál. Ilyennek kell lennünk ezen a pályán, hiszen egészség nélkül nincs más sem.”

Motiváló erők: az oktató, a többiek, az élmények

A részvétel, a személyes jelenlét azért is meghatározó az oktatásokon, mert megtorpanások mindig jöhetnek, és itt szó szerint kéznél van, aki segíthet ebben. „Bármilyen szakmában, bármilyen képzés során, mindig vannak olyan pontok, ahol kicsit elbizonytalanodik az ember” – mondja Szántayné Lehoczky Éva. „A mi esetünkben az első ilyen pont, amikor a tanulók már rálátnak, mekkora a tananyag, és mennyi minden kell még ahhoz, hogy megszerezzék a képesítést. Aztán a másik nagy mérföldkő, amikor fel kell venni a fehér ruhát és elkezdeni, amiről addig csak tanultak. Ezeken a pontokon át kell lendülni, de sokkal gyorsabban megy, ha van hozzá segítség. Egyrészt itt vagyunk mi oktatók, akik saját történetekkel, a jövőben rájuk váró jó dolgokkal újra lendületet és erőt tudunk adni nekik. És itt vannak a többiek, a csoporttársak, akik ugyanazokat élik meg, és együtt minden akadályt könnyebb legyűrni. Az előbb is utaltam a személyes jelenlét fontosságára az oktatási napokon. Abban is nagy szerepe van, hogy az „élő” kapcsolatok révén segítséget kaphassanak, amikor kell. Egy jó oktató és egy jó csoport egész életre tud útravalót adni.”

Balázs Katalin is ehhez csatlakozik saját tapasztalataival: „Mindig megbeszéljük együtt, hogy már eddig is hosszú utat jártak be, sok munkát fektettek bele, míg idáig elértek. Ilyenkor közösen is kimondjuk, hogy az ápolás szeretete miatt, ezért a szakmért jöttek, ezt szeretnék teljesen megtanulni és végigvinni. Persze itt már sokszor inkább a könnyebbséget érzem, hogy eljutottak erre a szintre, és ez hatalmas hajtóerő nekik.”

Visszaköszönések a pályán

Az oktató számára is nagy élmény, ha az egykori tanítványai visszajelzik az eredményeiket, vagy amikor a munka kapcsán újra találkoznak. „A beosztásom révén hatvanöt kórházzal tartom a kapcsolatot folyamatosan, és rendszeresen előfordul, hogy szembejönnek a régi tanulóim. Mivel már a képzés során is bármikor fordulhatnak hozzánk, sokukkal kialakul a jó szakmai kapcsolat” – mondja Balázs Katalin.

„Mindig van tanulóm, akivel újra találkozom a kórházban, ahol dolgozom” – teszi hozzá Szántayné Lehoczky Éva. „Sokszor elmondjuk nekik a képzés során, mert jó, ha tisztában vannak vele, hogy az elhivatott szakembereket mindenhol tárt karokkal várják. Tény, hogy sokat kell dolgozni, de fel tudnak építeni egy presztizst, egy biztos pályát. Ebben is nagy szerepünk van nekünk oktatóknak, hogy a saját példánkból kiindulva mindig tudjunk jövőképet mutatni az újabb generációknak.”