Rossz gyerek nincs, csak olyan, akit magára hagytak

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek olyan helyzetekkel találkoznak, amelyekről sokan hallani sem szeretnének. Hatalmas felelősséggel jár, ugyanakkor rengeteg lehetőség rejlik a munkájukban. A gyermek- és ifjúsági felügyelők arra készülnek fel, hogy a sokszoros hátránnyal érkező gyerekek számára megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kiutat jelentő jövő felé.

Mindenki hoz egy történetet

A gyermekkorban, főleg a korai kötődés szakaszában szerzett traumák, hiányok, átélt fájdalmak az egész felnőtt létet megpecsételik. Egy súlyosan terhelt múlt legbelül akkor is nyomot hagy, ha sikerül kitörni a nehézségekből és új életet építeni. De egy jobb jövő esélye mindig ott van. Éppen ezért lehet kulcsfontosságú a gyermek- és ifjúsági felügyelők szerepe, hiszen a fiatalok között dolgozva, velük beszélgetve fel tudják építeni azt a bizalmat és azt a pozitív hitet, ami elindítja őket a saját útjukon.

„Jogásznyelven szólva a gyermek egy teljesen kitett jogalany.” – mondja Gaszler István, oktató, gyermekvédelmi szakember, a Bolyai Gyermekotthoni Központ szakmai egység vezetője. „Vagyis nem tudja megvédeni magát. Ezért kell nagyon alaposan felkészülnünk, sokféle szakmai, jogszabályi, gyakorlati ismerettel felvérteződni, hogy segíteni tudjuk őket.”

„Sokan érkeznek a képzésre a saját hasonló élettörténetükkel. Azok, akik maguk is halmozottan hátrányos helyzetből indultak, gyermekvédelmi intézményben nőttek fel, gyakran éppen azért választják a segítségnyújtásnak ezt a formáját, mert ők tudják a legjobban, milyen nehéz gyereksorsok vannak, és mennyire fontos egy hiteles felnőtt támogatása ahhoz, hogy végigjárják a kivezető utat” – osztja meg oktatói tapasztalatait Sümeginé Hamvas Enikő, a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Budakeszi tagintézményének gyógypedagógusa. „Számomra mindig nagyon megható ez az elhivatottság. Amikor kisebb csoportokban dolgozunk együtt, beszélgetünk arról is, ki milyen indíttatással érkezett. Az ország különböző részeiből jelentkeznek, nagyon változatos háttérrel. Van, aki már nevelőszülőként gondoz gyerekeket és a képzéssel bővíti az eszköztárát. Van, akit megérint egy helyzet és megszólítja ez a hivatás. Minden tanulónk hoz egy történetet és nagyon jó érzés együtt látni ennyi segítő szándékú embert.”

Szépítés nélkül

A képzést elvégző gyermek– és ifjúsági felügyelők a kiskorúak számára otthont nyújtó intézmények vezetőinek és nevelőinek irányítása mellett végzik majd napi munkájukat. Közreműködnek a nevelési-gondozási tevékenységekben, részt vesznek a gyerekek önálló életvitelre való felkészítésében, a szabadidős programok lebonyolításában. Emellett a gyermekek befogadásához kapcsolódó feladatokat is ellátnak, közreműködnek az intézménybe való felvétel előkészítésében, elkészítik a munkakörükhöz kapcsolódó dokumentációt.

„A szakmai tudást megalapozó felkészítő elméleti ismeretek után a képzésben is a jön a gyakorlat. Az élet sokféle helyzetet hoz majd és ezt itt lehet igazán megtapasztalni” – hangsúlyozza Sümeginé Hamvas Enikő. „Bár ahogy mondtam, aki erre a képzésre jön, nagyrészt tudja, mivel fog találkozni, hiszen sokszor a saját életük is hasonlóan indult, vagy más munka kapcsán, de eddig is találkoztak nehéz sorsú fiatalokkal. Volt például olyan tanulóm, aki portásként dolgozott gyermekvédelmi intézményben.”

Ehhez csatlakozva emeli ki Gaszler István is a gyakorlat fontosságát: „Teljesen életszerű gyakorlati helyzetekkel fognak találkozni és ez nem is működhet másként, mert mi olyan dolgokkal találkozunk, amelyektől sok más ember inkább menekülne. A kora gyerekkori sérülések egy életet meghatározó veszélyforrások. Mi pedig traumatizált, súlyos hátrányokkal induló gyerekekkel foglalkozunk. Erre készülünk fel, ezt támasztjuk alá a gyakorlattal is. Ebben a szakmában nem lehet szépíteni a dolgokat. Megmutatjuk a tanulóknak, hogy a kisiklott gyereksorsok milyen felnőtt létbe tudnak kifutni. Beszélünk a kriminalizálódásról, a hajléktalanságról, az addikciókról, és lehetőségeket mutatunk, hogy milyen problémával hová, milyen szakemberekhez lehet fordulni segítségért, hová irányíthatók tovább a gondozottak.”

Stabil hátországból töltődni

Minden segítő munka stabil személyiséget kíván. Különösen igaz ez, ha gyerekek életútjának támogatásáról van szó, és még nagyobb a kihívás, ha ennyire nehéz helyzetek szegélyezik ezt az utat. „Amit a legfontosabbnak tartok, az az önismeret” – hangsúlyozza Gaszler István. „A tanulóimnak is ezt mondom, nézzenek magukba és gondolják végig: hogyan neveltek, mit hozok magammal és én ezt hogyan tudom úgy átforgatni, hogy a megélt dolgokat felhasználva képes legyek valódi segítséget nyújtani.”

„Mindenképpen érett személyiség kell hozzá” – erősíti meg Sümeginé Hamvas Enikő. „Kiborulni nem lehet a gyerekek előtt, hiszen nekik egy határozott felnőttre van szükségük. Ezzel a határozottsággal kell jelen lenni minden napi feladatban. Ezért nagy szükség van arra, hogy magának a szakembernek is meglegyen a támogató háttere, a szerettei, akik között töltődni tud. A munka során pedig nagyon össze kell dolgozni a kollégákkal és csapatként segíteni egymást.”

„István bácsi, ez jó volt!”

A végzett, elhivatott szakemberekre nagy szüksége van a szakmának, és persze legfőképp a gyerekeknek. Minden nehézség ellenére a felelősség mellett rengeteg a lehetőség is. „A gyerek olyan, mint a szivacs” – mondja Gaszler István. „Mindig van rá esély, hogy a még kiforraltan személyiség időben kap segítséget és elindul egy jó irányban. Egy professzorom mondta mindig, hogy nincs elvetemült gyerek, csak elhagyott, elkeseredett. Én is ezt tapasztaltam meg a sok-sok évnyi munkám során. A gyerek a társadalom visszatükröződése. Programokat kell nekik csinálni, bevonni minél több dologba, elfoglalni őket, és akkor partnerek lesznek.”

Ahogy Sümeginé Hamvas Enikő látja: „A mellettük dolgozó szakemberek kicsit szülőkké válnak a gyerekek szemében. Mivel ők vannak velük, hatalmas lehetőség van a kezükben: ők segíthetnek abban, hogy a saját példájukon keresztül megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kivezető úton.”

„Aki komolyan veszi a képzést, a hivatást, és megszerzi a képesítést, annak nagyon sokat tudunk segíteni a továbbiakban is. Már a gyakorlat során is olyan helyekre megyünk, ahol később is el tudnak helyezkedni és mindig van állásajánlat. Óriási lehetőségeink vannak, csak foglalkozni kell a gyerekekkel” – foglalja össze az elmondottakat Gaszler István. „Az eredmény pedig önmagáért beszél, amikor évekkel később is a nyakunkba ugranak az utcán vagy egy bevásárlóközpontban, és sorra kapjuk a beszámolókat arról, hogy milyen szakmát szereztek, fotókat a saját családjuk bővüléséről. Ennél nagyobb elismerés nem kell. A gyerekektől kapott ’köszönöm’ és egy szívből jövő mondat, hogy ’István bácsi, ez jó volt!’ – ez mindennél többet ér.”