Sosem tudjuk előre, milyen út vezet egy gyerek lelkéhez, különösen, ha nehéz helyzetben van . A gyógypedagógiai szakma legnagyobb adománya, ha megtaláljuk ezt az utat.
Minták, érintettség, hivatás
Sokan a családból hozzák azt a történetet, amely elindítja őket a pályán. Egy otthon ápolt, gondozott családtag körül a közösség életének korábbi rendszere megváltozik. A napok új tevékenységek, új feladatok szerint szerveződnek, és az így megtapasztalt minta öröklődhet tovább. Aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a hozzátartozók gondozása, gyakran választja hivatásként más emberek segítését.
„Lehet személyes érintettség olyan formában is, hogy valaki a sérült gyermekéhez szeretne még közelebb kerülni úgy is, hogy többet akar tudni a problémájáról.” – mondja Gyírkis Ágnes, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola gyógypedagógiai tanára – „Vannak olyanok is, akik azért választják ezt a szakmát, mert az életük során megtapasztaltak valamit, ami megérintette őket, és ez indítja el a sajátos nevelési igényű gyerekek, fogyatékkal élők gondozása felé.”
Mivel sokan érkeznek úgy tanulni, hogy nincs magukkal hozott korábbi tapasztalatuk, fontos, hogy mielőbb képbe kerüljenek a szakterület feladataival, kihívásaival. „Éppen ezért a képzés során sok gyakorlati mintát hozok, hogy a hallgatóim lássák, miről van szó.” – mondja Gyírkis Ágnes.
Gyógypedagógiai segítés a mindennapokban
A gyógypedagógiai munka hosszú folyamatokból áll, és az eredménye nagyban függ attól is, hogy ugyanazok a személyek vigyék végig. Ez nagyfokú elhivatottságot és kitartást igényel. Emellett nagy felelősséggel is jár, hiszen például egy sajátos fejlődési igényű gyerek fejlődésében kulcsfontosságú lehet az őt gondozó személyek állandósága.
A gyógypedagógus mellett a segítő munkatárs is részt vesz a gyerekek mindennapjaiban, közreműködik a gyógypedagógiai munka előkészítésében. Segít a tanórai, a tanórán kívüli és az intézményen kívüli foglalkozások, szabadidős tevékenységek előkészítésében és lebonyolításában. Közreműködik a sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő személyek körében végzett nevelési, oktatási feladatokban; felügyeli, kíséri a tanulókat vagy csoportokat.
A gyógypedagógus, konduktor útmutatásait követve ellátja az egyes sajátos nevelési igény–specifikus, fogyatékosság–specifikus, gyógypedagógiai asszisztensi feladatokat. Gondozási feladatokat végez és tevékenyen részt vesz a higiénés szokásrendszer kialakításában.
Hullámhegyek-hullámvölgyek és rengeteg szeretet
„A jó gyógypedagógiai munka alapja a megfigyelés és hogy mindig kellő alázattal forduljunk a másik ember felé.” – emeli ki Gyírkis Ágnes – „Minden gyerek egyedi és a kapcsolatépítést mindig ezt figyelembe véve kezdjük. A folyamat rengeteg apró megfigyelésből adódik össze, miközben egy SNI-s gyerek akár mindennap máshogy viselkedhet, más jeleket mutathat. Nekünk kell megtalálni a sok kis jel, sok kis megfigyelés alapján, hogy mivel tudjuk motiválni őt.”
A sikeres munkafolyamat alapja a kölcsönös bizalom kialakítása, nem csupán a gondozott személlyel, hanem a családtagjaival is. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a megfelelő titoktartás. Ugyanígy nagyon fontos az együttműködés, a hatékony közös munka a gyógypedagógussal és más szakemberekkel, hogy a megfelelő módszerek kiválasztása és alkalmazása gördülékenyen működjön.
Kölcsönös tisztelet, empátia, kommunikáció – ezek a kulcsszavak. És persze a türelem, optimista hozzáállás, hiszen a fejlesztés eredménye ebben a szakmában előre alig-alig tervezhető. Viszont éppen ez a nehezen kiszámítható folyamat tudja hozna a legszebb pillanatokat, váratlan megoldásokat. És minden ilyen kapcsolódás rengeteg szeretetet ad.
Ahogy Gyírkis Ágnes fogalmaz: „A legnagyobb sikernek élem meg, ha egy gyerekhez utat találok. Egy nehéz helyzetben lévő gyerekhez sosem tudjuk előre, hogyan fogunk majd kapcsolódni. Nagy adománya ennek a pályának, hogy megtapasztalhatjuk ezt a rátalálást.”
Borítókép forrása: 123rf.com
