Együtt készülünk fel egy értő és segítő pályára

Rózsaszín felsős tanító hölgy áll ölbe tett kézzel tanítványai előtt az iskolában. Pannon Kincstár

Együtt készülünk fel egy értő és segítő pályára

A pedagógiai és családsegítő munkatárs két irányban segíti a pedagógiai munkát: részt vesz az oktatási feladatok előkészítésében és odafigyel a gyerekek igényeire, problémáira. Ezúttal azt járjuk körül, hogyan készít fel erre az összetett munkára a szakképzés.

Segítő szerepben iskola és család között című bejegyzésünkben foglalkoztunk vele, mit is jelent ez a  koordináló tevékenység a mindennapokban. A pedagógiai és családsegítő munkatárs dolgozhat óvodákban, iskolákban, egyéb köznevelési intézményekben. A munkáját felsőfokú végzettségű pedagógus irányítja, a vezetővel egyeztetve – így egy szakmai teamként működnek az intézményen belül. A keretet a tanrend és a belső szabályok, ütemezések adják, ezen belül viszont egy különleges szabadságfokkal jár a munkakör, hiszen támogató közegben kellő teret ad a saját kreativitásnak, egyedi módszereknek.

Felkészül: legújabb hallgatónk

A Pedagógiai és családsegítő munkatárs képzésre jelentkezés feltétele az érettségi bizonyítvány. A tanfolyam a Pannon Kincstárban félévente indul, nyolc hónapon át tart és hogy a tanórák látogatása munka mellett se jelentsen gondot, a képzés szombati napokon, 8:00 és 18:00 óra között zajlik.

„Csupa olyan oktatók vagyunk a csapatban, akik nyakig benne vagyunk a mindennapi gyakorlatban is. – emeli ki Földes Petra pedagógiai szakoktató, az Új Pedagógiai Szemle szerkesztője – Ha összeadjuk a szakmai tapasztalatunkat, teljesen lefedjük a gyermekkor életszakaszait, kisgyermektől egészen a kamaszkorig.”

A képzés további nagy erőssége, hogy minden hallgatónknak tudunk gyakorlati helyet biztosítani, annak köszönhetően, hogy több intézményvezető is óraadó tanárunk.

Eszköztár az iskolatáskában

Mivel a pedagógiai segítő munkatárs aktívan közreműködik az óvodai-iskolai tevékenységek, foglalkozások, tanítási órák előkészítésében és lebonyolításában, nagyon fontos a mindezekre irányuló alapképességek megerősítése. Ilyen a köznyelvi és szakmai szövegek megértése, megírása, a témákhoz kapcsolódó információgyűjtés, a pontos adminisztratív munka és a megfelelő kommunikáció.

„A pedagógiai asszisztens egy különleges szereplő az intézmény és a családok között, ezért a képzésben igyekszünk megtámogatni azt a képességét, hogy minden irányban jól tudjon kommunikálni: a vezető, a kollégák, a gyerekek és a szülők felé is.” – hangsúlyozza Földes Petra.

Nagyon fontos, hogy mind a kommunikációjával, mind a pedagógiai munkát támogató tevékenységével jól tudja segíteni a gyerekeket, külön kiemelve a speciális nevelésű igényű és a hátrányos szociokulturális környezetből érkező tanulókat. Ahogy a pályán, úgy már a képzés során is kulcsfogalmak az elfogadás, az empátia, a tolerancia, a konfliktusok feloldása, a szakmai és etikai szabályok, értékek.

„Amit mindig kiemelek a hallgatóim számára, hogy a pedagógiai és családsegítő munkatárs nem lehet jelen a munkájában kritikai attitűddel. Értékelő hozzáállás helyett ÉRTŐ és SEGÍTŐ attitűdre van szükség. Ennek a megerősítésében igyekszem segíteni őket sok-sok tapasztalat és ismeret átadásával.” – mondja Földes Petra.

Közös tanulás, közös út

A képzés során összekovácsolódnak a csoportok. Erre ösztönöznek az oktatók is, hiszen a behozott tapasztalatok, ismeretek tovább növelik a közös tudástárat. „Bátorítjuk is a csapatokat, hogy egymás között osszák meg a tudást, hozzanak be minél több esetet, kérdést, amit aztán együtt feldolgozhatunk, hiszen ebből rengeteg pluszt kapnak mindannyian, és ehhez adjuk még mi oktatók a szakmai anyagokat.”

A közös felkészülés eredményessége a vizsgákon is látszik, az országos 4,38-as átlaghoz képest a Pannon Kincstár végzős pedagógiai asszisztensei 4,86-os átlaggal teljesítenek. A tapasztatok pedig azt mutatják, hogy a barátságok és a szakmai támogatás a képzés után is megmaradnak – egymáshoz és az oktatókhoz is gyakran fordulnak a napi munka során felmerülő kérdésekkel. Vagyis az egykori csoporttagok tovább kísérik egymást a közösen megalapozott pályán.

 

Földes Petra

szerkesztő, Új Pedagógiai Szemle

Segítő szerepben iskola és család között

Vidám pedagógus hölgy játszik egy csíkos felsős kislánnyal. Pannon Kincstár

Munkája fókuszában a gyermek áll, miközben a nevelők munkáját is támogatja. Jó közösségben a pedagógiai és családsegítő munkatárs igazi jolly joker, aki segítő-alkotó tevékenységével teszi színesebbé az intézmény életét.

Mindennapi teljesítmény-balansz

Az óvoda-iskola az a közeg, amellyel kapcsolatban tényleg mindannyiunknak van tapasztalata és emlékszünk rá, hogy a napi tanórák, foglalkozások mellett mennyi más esemény, ünnepség, verseny helyszínei voltak. Egy biztos, hogy programból nem lett kevesebb azóta sem. Viszont a szabályozások időközben még komolyabbá váltak, nőtt a kötelező óraszám, és a pedagógusokra az oktatói, nevelői munkán és a kulturális szerepkörökön túl több adminisztrációs feladat hárult. Miközben az ő napjuk is csak huszonnégy órából áll.

A gyerekek pedig most is ugyanazt a figyelmet igénylik. Sőt, esetenként többet is. „Ezért egyre nagyobb szükség van a pályán olyan szakemberekre, akik a pedagógiai munkát két irányban is tudják segíteni: részt vesznek az oktatási feladatok előkészítésében és odafigyelnek a gyerekek igényeire, problémáira. Vagyis egyfajta koordináló szerepet látnak el az intézmény és a család között.” – mondja Földes Petra pedagógiai szakoktató, az Új Pedagógiai Szemle szerkesztője.

Kettős szerepkörben

A pedagógiai és családsegítő munkatárs köznevelési intézményekben foglalkoztatott szakember, aki felsőfokú végzettségű pedagógus irányítása mellett végzi mindennapi munkáját. A vezetővel és a pedagógusokkal egyeztetve, rögzített keretek közt részt vesz az óvodai tevékenységek, a tanítási órák előkészítésében és lebonyolításában. Közreműködik a közösségi szabályok megtanításában, a gyerekek higiénés szokásainak kialakításában, felügyeli, kíséri őket a foglalkozások és egyéb tevékenységek során. Bekapcsolódik az intézményen belüli szabadidős programok, ünnepségek, rendezvények szervezésébe. Mindezzel egyrészt könnyíthet a pedagógus leterheltségén, aki így jobban tud fókuszálni a tananyag megfelelő átadására és az adminisztratív kötelezettségeire is.

Másrészt a gyerekekkel töltött időnek köszönhetően ő is képbe kerül a problémáikkal, szükségleteikkel, így átvállalhat a fizikális és lelki gondozási feladatokból. A intézményvezető, a pedagógus, valamint a pedagógiai és családsegítő munkatárs team-ként tud együttműködni, rendszeresen átbeszélve az aktuális témákat. Az információátadás és a munkamegosztás ilyen formában minden résztvevő életét nagyban megkönnyíti.

Empatikus megoldások, kreatív ötletek

A pedagógiai és családsegítő munkatárs az óvónővel, tanítóval egyeztetve a gyerekek jólléte érdekében a családokkal is kommunikálhat. Megoszthatja az észrevételeit, kérheti a szülők együttműködését, ha közös megoldást igénylő problémát érzékel. Mivel munkája során hátrányos szociokulturális környezetből érkező gyermekkel is találkozik, az egyik legfontosabb készsége, hogy képes legyen kellő empátiával feléjük fordulni.

Koordinátori szerepében több irányban is kommunikál, ezért kompetenciái között szintén nagyon fontos a türelem, a tolerancia, a másokra hangolódás képességre és a családokkal, más szakemberekkel kialakított kölcsönös tisztelet.

„Ha valaki szakirány választás közben gondolkodik a pedagógiai-családsegítő vonalon, érdemes olyan szemszögből végiggondolnia a saját motivációit, hogy mennyire szeret gyerekekkel foglalkozni, segíteni, mennyire tud team-ben dolgozni, együttműködni más szakemberekkel.” – javasolja Földes Petra. – „Ez a munkakör lehet egy állomás az óvodai, gyógypedagógiai, pedagógiai tanulmányok útján, de egy jó közegben adhat olyan kiteljesedést, amellyel igazán örömteli módon lehet megélni a szakmát. Köszönhetően változatos jellegének is, ami különleges alkotói szabadsággal is járhat.”

Ha az intézmény felismeri és megbecsüli a munkatárs képességeit, még színesebbé tehetik vele az iskola, óvoda életét. Ahogy Földes Petra látja: „Aki képes a saját élettapasztalatát beemelni a munkájába, kreatív ötleteket hozni a fejlődés érdekében; aki szereti megoldani a dolgokat és tud tenni a békéért, az egyensúlyért, az egészen új dolgokat hozhat be egy intézmény életébe. Egy jó szellemiségű közösségben a gyerekek, a szülők és a tantestület is elismeri az ilyen szakember tevékenységét.”

 

Földes Petra

szerkesztő, Új Pedagógiai Szemle