Szakterületeim: ápolás, kórház – higiénia, infekciókontroll, mikrobiológia, fertőtlenítés – sterilizálás

A Szent Imre Kórházban dolgozom 25 éve. Ápolónőként az intenzív osztályon kezdtem dolgozni, itt tanultam meg az ápolás minden fontos mozzanatát. Diplomás ápolói végzettségemet a SOTE Főiskolai Karán szereztem. Szakdolgozatomat mikrobiológia témakörből írtam. Epidemiológia szakápolóként több mint egy évtizede dolgozom.

Az általam oktatott tantárgyak az infekciókontroll témakör, de szívesen gyakorlom az ápolói hivatást is, hiszen a munkám alapja az ápolói hivatástudat megőrzése.
Szakterületeim: ápolás, kórház – higiénia, infekciókontroll, mikrobiológia, fertőtlenítés – sterilizálás.
Legfőbb célom, hogy a hallgatók konkrét tudással, szakértelemmel rendelkezzenek, és a tanulásban a nehézségek mellett örömüket is leljék.
Igyekszem minden hallgatónak megtanulni a nevét, mert hiszem, hogy a közvetlenebb kommunikációval hatékonyabban át lehet adni a tudást, és kötetlen hangnemben könnyebb a fontos információkat, tapasztalatokat megosztani egymással.

Boldog vagyok, amikor a hallgatókból kollégák lesznek, hiszen ilyenkor a közös munkákat siker koronázza. A Pannon Kincstárban 2017 óta oktatom tantárgyaimat.

Szakterületeim: ápolástan és gondozástan, klinikumi és szakápolástani ismeretek, pedagógia és betegedukáció, egészségügyi jog és etika, egészségnevelés-egészségfejlesztés, kommunikáció, elsősegélynyújtás.

Pályám kezdetén közvetlen betegágymelletti intenzív terápiás ápolóként dolgoztam néhány évig, és azt követően – több évtizede – oktatóként, vizsgáztatóként, közigazgatási szakemberként tevékenykedem az egészségügyi alapképzés, szakképzés különböző területein, a középfokú képzési szinttől, a felsőoktatási-egészségtudományi szintig, az ágazati irányításban pedig az egészségügyi minisztériumban, továbbá annak háttérintézményeiben.

Mindezek tették lehetővé számomra azt, hogy egy-egy témát, problémakört több aspektusból is megközelíthessek.

A Pannon Kincstárban a kezdetektől dolgozom, oktatói, oktatásszervezői, szakértői, mentortanári feladatkörökben.

Álláspontom szerint minden életkori szakaszra, de a felnőttkori képzésre is igaz, hogy az oktatás nevelés is egyben. Mindezt specifikussá éppen az teszi, hogy az egészségügyi szakemberek képzésére vállalkozva, a nevelésre, a bánásmódra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatónál a képzésben résztvevő először találkozik a különböző életkorú és státuszú beteggel, kisgyermekkel, idős egyénnel, és a tudatos kommunikáció, metakommunikáció, az odafigyelés, odafordulás, a segítőkészség rendkívüli hangsúlyt kell, hogy kapjon minden egyes tanítási alkalommal. Elsősorban ezzel segíthetünk abban, hogy a páciensek kiszolgáltatottsága csökkenjen.

Részemről ez a legfontosabb üzenet a tanítványok felé.

Szakterületeim: általános ápolástan és gondozástan, klinikumi és szakápolástani ismeretek, ápolói szakmai ismeretek, elsősegélynyújtás – első ellátás.

Végzettségeim: Betegápoló (1973), Érettségi (1978), Egészségügyi szakoktató Bsc (1985), Diabetológiai szakápoló (1998), Egészségügyi gyakorlatvezető (2003), Egészségügyi szaktanár Msc. (2007).

1973-tól 1980-ig ápoló, majd osztályvezető főnővéri munkakörben dolgoztam a SOTE II.sz. Belgyógyászati Klinikán. 1980-tól 2021.03.28-ig dolgoztam a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban, 36 évig osztályvezető főnővéri beosztásban az I. Belgyógyászati Osztályon, majd ápolási igazgató helyettesi munkakörben, azóta nyugdíjas vagyok. Összesen 48 évet töltöttem el az egészségügyben.

A Pannon Kincstárban 2013-tól oktatok.

Csodálatos és a legemberibb hivatás a beteg emberrel való törődés. Nekünk, akik az ápolói hivatást választottuk/választjuk, az egész életünk a segítségnyújtásról, empátiáról, a beteg ember szeretetéről és az élethosszig tartó tanulásról szól – kell, hogy szóljon.  A szakmai tudás megszerzése és szinten tartása az, ami biztosítja számunkra, hogy még a legveszélyesebb helyzetekben is tudjuk, mit kell tennünk, hogy megnyugtató kommunikációval, mosollyal, empátiával forduljunk a beteg felé. Ha ezeket teljesítjük megélhetjük többek között azt a felemelő érzést, amikor elhangzik: „Köszönöm, nővér”.