Szakterület: kisállatgyógyászat, oktatott tantárgyam az állategészségügyi ismeretek az Állatorvosi asszisztens képzésben és a Kutyakozmetikus képzésben.

Hatalmas túlzás lenne a pedagógusokkal szemben, ha tanárnak nevezném magam, ezért aztán a mottóul választott idézetem is inkább az állatorvosi hivatásunkhoz kapcsolódik, mintsem a tanításhoz. Mindemellett ez a pár sor hűen kifejezi az állatokkal való foglalkozás nehézségeit, ezért talán iránymutató is lehet a leendő hallgatók számára.

1993-ban végeztem az Állatorvos-tudományi Egyetemen, a következő évet pedig az Alma mater Szülészeti Tanszékén töltöttem. 1995-től folyamatosan dolgozom állatorvosként Zuglóban, saját magánrendelőmben, a 2000-es évektől pedig a praxis mellett kipróbáltam magam a gyógyszerforgalmazás területén is.

2013-2014-ben oktathattam előbb kutyakozmetikus-, majd asszisztens hallgatókat különböző oktatási intézményekben. Pár év szünet után, 2021 szeptemberétől pedig – tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően – a Pannon Kincstárban folytathattam az állategészségügyi ismeretek oktatását, immáron a negyedik hallgatói csoportnak.

Korábban éveken keresztül jelentek meg állatorvosi történeteim a Fővárosi Állatorvos című kamarai folyóiratban.

Ha mindenképpen kellene mondanom valamit arról, hogyan viszonyulok az oktatáshoz, talán azt említeném, szeretnék arra törekedni, hogy ne csak a szigorúan vett tananyagot hallják tőlem a hallgatók, hanem annál többet és szerteágazóbbat: tudományt, művészetet, sportot, kultúrát; mindazt, ami engem is érdekel.

Az idevágó idézetem Németh Lászlótól származik:

„Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe.”