Szakterületeim: általános ápolástan és gondozástan, klinikumi és szakápolástani ismeretek, ápolói szakmai ismeretek, elsősegélynyújtás – első ellátás.

Végzettségeim: Betegápoló (1973), Érettségi (1978), Egészségügyi szakoktató Bsc (1985), Diabetológiai szakápoló (1998), Egészségügyi gyakorlatvezető (2003), Egészségügyi szaktanár Msc. (2007).

1973-tól 1980-ig ápoló, majd osztályvezető főnővéri munkakörben dolgoztam a SOTE II.sz. Belgyógyászati Klinikán. 1980-tól 2021.03.28-ig dolgoztam a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban, 36 évig osztályvezető főnővéri beosztásban az I. Belgyógyászati Osztályon, majd ápolási igazgató helyettesi munkakörben, azóta nyugdíjas vagyok. Összesen 48 évet töltöttem el az egészségügyben.

A Pannon Kincstárban 2013-tól oktatok.

Csodálatos és a legemberibb hivatás a beteg emberrel való törődés. Nekünk, akik az ápolói hivatást választottuk/választjuk, az egész életünk a segítségnyújtásról, empátiáról, a beteg ember szeretetéről és az élethosszig tartó tanulásról szól – kell, hogy szóljon.  A szakmai tudás megszerzése és szinten tartása az, ami biztosítja számunkra, hogy még a legveszélyesebb helyzetekben is tudjuk, mit kell tennünk, hogy megnyugtató kommunikációval, mosollyal, empátiával forduljunk a beteg felé. Ha ezeket teljesítjük megélhetjük többek között azt a felemelő érzést, amikor elhangzik: „Köszönöm, nővér”.

Szakterületeim: egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, betegségek diétás kezelése, mesterséges táplálás

2013-ban végeztem a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán. Diplomám megszerzése után a budai Szent Imre Oktatókórház dietetikusa lettem, azóta is az intézmény dietetikai szolgálatát erősítem. 2015-ben az Istenhegyi Géndiagnosztikai Klinika csapatához csatlakoztam, ahol 4 éven át inzulin rezisztencia, meddőség és terhességi cukorbetegség kapcsán segítettem a hozzám fordulókat. 2019-ben szereztem meg Táplálkozástudományi MSc diplomámat és kezdem el a PhD képzést a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájában. Kórházi munkám mellett 2020 tavasza és 2021 ősze között a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán a dietetikus hallgatók gyakorlati dietetika szemináriumi gyakorlatvezetője is voltam, illetve a dietetikus képzés kórházi gyakorlatának lebonyolításában a mai napig aktívan részt veszek.

A Pannon Kincstárban 2014 szeptembere óta oktatom a táplálkozástan, az étrendkiegészítők és tápszerek és táplálásterápia tantárgyakat.

A tanítás számomra azért nagyon fontos, mert esélyt ad, hogy az óra keretein belül eloszlassam a táplálkozást érintő tévhiteket, hangsúlyozzam a kiegyensúlyozott táplálkozás – és az egészséges életmód – fontosságát. A különböző betegségek terápiájának is elengedhetetlen eleme a kiegyensúlyozott, szervezetünk állapotához igazított, a tudomány által támogatott étrend. Szeretem saját tapasztalataimmal megtölteni az óráimat, úgy érzem, ettől sokkal közelebb tudom hozni ezt a kulcsfontosságú, csodálatos területet a hallgatók számára.

Szakterületeim: ápolástan és gondozástan, klinikumi és szakápolástani ismeretek, pedagógia és betegedukáció, egészségügyi jog és etika, egészségnevelés-egészségfejlesztés, kommunikáció, elsősegélynyújtás.

Pályám kezdetén közvetlen betegágymelletti intenzív terápiás ápolóként dolgoztam néhány évig, és azt követően – több évtizede – oktatóként, vizsgáztatóként, közigazgatási szakemberként tevékenykedem az egészségügyi alapképzés, szakképzés különböző területein, a középfokú képzési szinttől, a felsőoktatási-egészségtudományi szintig, az ágazati irányításban pedig az egészségügyi minisztériumban, továbbá annak háttérintézményeiben.

Mindezek tették lehetővé számomra azt, hogy egy-egy témát, problémakört több aspektusból is megközelíthessek.

A Pannon Kincstárban a kezdetektől dolgozom, oktatói, oktatásszervezői, szakértői, mentortanári feladatkörökben.

Álláspontom szerint minden életkori szakaszra, de a felnőttkori képzésre is igaz, hogy az oktatás nevelés is egyben. Mindezt specifikussá éppen az teszi, hogy az egészségügyi szakemberek képzésére vállalkozva, a nevelésre, a bánásmódra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatónál a képzésben résztvevő először találkozik a különböző életkorú és státuszú beteggel, kisgyermekkel, idős egyénnel, és a tudatos kommunikáció, metakommunikáció, az odafigyelés, odafordulás, a segítőkészség rendkívüli hangsúlyt kell, hogy kapjon minden egyes tanítási alkalommal. Elsősorban ezzel segíthetünk abban, hogy a páciensek kiszolgáltatottsága csökkenjen.

Részemről ez a legfontosabb üzenet a tanítványok felé.