Amikor egy nehéz helyzetben lévő gyermekkel foglalkozni kezdünk, a kapcsolatteremtéshez először is megfigyelésre lesz szükség. Miközben arra keressük a választ, melyik úton induljunk el, hogy hatékony segítséget nyújtsunk, egyaránt szükség lehet a gyógyítás és a pedagógia módszereire.

Sokféle irányból a segítés felé

A gondozás mintája sokszor generációkon át öröklődik és aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a hozzátartozók ellátása, gyakran választja hivatásként más emberek segítését. A látott minták szerepéről, a saját indíttatásból választott gyógypedagógiai pályáról, a szakma mindennapi feladatairól és eredményeiről Utat találni a legnagyobb sikerünk című blogposztunkban írtunk.

„Az, hogy kit, hogyan és milyen életszakaszában szólít meg a gyógypedagógiai pálya, nagyon eltérő lehet. – mondja Gyírkis Ágnes szakoktató, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola gyógypedagógiai tanára – Sokféle élettörténettel, más-más motivációval és előképzettséggel érkeznek a tanulóink. Éppen ezért a képzés első szakaszában igyekszem úgy ötvözni az alapozó és szakmai részeket, hogy legyen egy egységes tudásbázis, amelyre közösen építkezünk.”

A jelentkezéshez ugyanis nem szükséges egészségügyi alapképzettség, bemeneti feltételként az érettségi bizonyítvány szerepel. A Pannon Kincstárban félévente indulnak csoportok, a nyolc hónapon át tartó normál és a négyhónapos intenzív képzés oktatási napjai heti rendszerességgel, szombati napokon, 8:00 és 18:00 óra között zajlanak.

Aktualitások és az életből vett példák

Mivel több intézetvezető tanít óraadó tanárként, az iskola mindenkinek tud gyakorlati helyet biztosítani. Addig viszont, amíg a tanulók a gyakorlatban is megélhetik a tanultakat, nagy szerepe van az oktatók által behozott mindennapi tapasztalatok, esetek megosztásának. Ezt erősíti meg Gyírkis Ágnes is: „Igyekszem minél több gyakorlati példán, megélt helyzeten át bemutatni a tananyag egyes részeit. Így tudom közel hozni a tanulók számára a munkánk különböző aspektusait addig, amíg a való életben is megtapasztalhatják.”

A képzés során a leendő gyógypedagógiai segítő munkatársak felkészülnek arra, hogyan tudnak támogatást nyújtani a sajátos nevelési igényű, fogyatékos személyek általános nevelésében, oktatásában. Megtanulják, hogy asszisztensként mivel segíthetik az őket irányító gyógypedagógus, konduktor munkáját. Ez a tevékenység sokrétű lehet: közreműködnek a foglalkozások, programok előkészítésében, szervezésében, lebonyolításában, emellett gondozási feladatokat is ellátnak majd.

Tudatos lépések

A gyógypedagógiai segítő munkatársak számára az egyik kulcsterület a kommunikáció. Egyrészt a munkájukat irányító és a velük együtt dolgozó más szakemberekkel folytatott rendszeres megbeszélések, egyeztetések során, másrészt a sajátos nevelési igényű személyekkel és családtagjaikkal. A kölcsönös tisztelet és tolerancia mindkét irányban alapvető feltétele az eredményes munkának, az erre való tudatos felkészülés pedig a képzésnek is fontos része.

Ugyanilyen fontos az elemző gondolkodás, a problémakezelési lehetőségek alapos kiértékelése. „Egyfajta gondolkodási struktúrát igyekszem átadni, amelynek mentén végig tudnak majd haladni, amikor egy gyermek problémájához közelítenek.  – mondja Gyírkis Ágnes – Abban szeretném segíteni a tanulóimat, hogy bármilyen helyzettel találkoznak, legyen a fejükben egy-egy lehetséges kiindulópont, egy megközelítési keret a megoldáshoz.”

Ezt szemléletmódot támogatják az órai közös témafeldolgozások is. „Interaktív módon, szakmai beszélgetések formájában dolgozzuk fel a tananyagot. Arra biztatom a tanulókat, hogy tegyenek fel kérdéseket, vessenek fel problémákat és a válaszokat, megoldásokat együtt rakjuk össze. Az óra elején pedig mindig egy kicsit visszatérünk a korábban megbeszéltekre, hogy biztosan mindenki számára érthető legyen. Ugyanígy közösen vesszük végig a tételek anyagát is, amikor a vizsgára készülünk fel.”

A közös felkészülés, együtt gondolkodás, egymás támogatása összehozza a csoportokat. Egymás közt és az oktatókkal is megmaradnak szakmai-baráti kapcsolatok. Ahogy Gyírkis Ágnes a saját oktatói munkájában megéli: „Minden csoportból maradtak aktív szálak, egyre bővül ez a kör és az évek alatt igazi jó emberi kapcsolatokká válnak.”

 

Gyírkis Ágnes

gyógypedagógiai tanár, Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola

Sosem tudjuk előre, milyen út vezet egy gyerek lelkéhez, különösen, ha nehéz helyzetben van . A gyógypedagógiai szakma legnagyobb adománya, ha megtaláljuk ezt az utat.

Minták, érintettség, hivatás

Sokan a családból hozzák azt a történetet, amely elindítja őket a pályán. Egy otthon ápolt, gondozott családtag körül a közösség életének korábbi rendszere megváltozik. A napok új tevékenységek, új feladatok szerint szerveződnek, és az így megtapasztalt minta öröklődhet tovább. Aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a hozzátartozók gondozása, gyakran választja hivatásként más emberek segítését.
„Lehet személyes érintettség olyan formában is, hogy valaki a sérült gyermekéhez szeretne még közelebb kerülni úgy is, hogy többet akar tudni a problémájáról.” – mondja Gyírkis Ágnes, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola gyógypedagógiai tanára – „Vannak olyanok is, akik azért választják ezt a szakmát, mert az életük során megtapasztaltak valamit, ami megérintette őket, és ez indítja el a sajátos nevelési igényű gyerekek, fogyatékkal élők gondozása felé.”

Mivel sokan érkeznek úgy tanulni, hogy nincs magukkal hozott korábbi tapasztalatuk, fontos, hogy mielőbb képbe kerüljenek a szakterület feladataival, kihívásaival. „Éppen ezért a képzés során sok gyakorlati mintát hozok, hogy a hallgatóim lássák, miről van szó.” – mondja Gyírkis Ágnes.

Gyógypedagógiai segítés a mindennapokban

A gyógypedagógiai munka hosszú folyamatokból áll, és az eredménye nagyban függ attól is, hogy ugyanazok a személyek vigyék végig. Ez nagyfokú elhivatottságot és kitartást igényel. Emellett nagy felelősséggel is jár, hiszen például egy sajátos fejlődési igényű gyerek fejlődésében kulcsfontosságú lehet az őt gondozó személyek állandósága.

A gyógypedagógus mellett a segítő munkatárs is részt vesz a gyerekek mindennapjaiban, közreműködik a gyógypedagógiai munka előkészítésében. Segít a tanórai, a tanórán kívüli és az intézményen kívüli foglalkozások, szabadidős tevékenységek előkészítésében és lebonyolításában. Közreműködik a sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő személyek körében végzett nevelési, oktatási feladatokban; felügyeli, kíséri a tanulókat vagy csoportokat.

A gyógypedagógus, konduktor útmutatásait követve ellátja az egyes sajátos nevelési igény–specifikus, fogyatékosság–specifikus, gyógypedagógiai asszisztensi feladatokat. Gondozási feladatokat végez és tevékenyen részt vesz a higiénés szokásrendszer kialakításában.

Hullámhegyek-hullámvölgyek és rengeteg szeretet

„A jó gyógypedagógiai munka alapja a megfigyelés és hogy mindig kellő alázattal forduljunk a másik ember felé.” – emeli ki Gyírkis Ágnes – „Minden gyerek egyedi és a kapcsolatépítést mindig ezt figyelembe véve kezdjük. A folyamat rengeteg apró megfigyelésből adódik össze, miközben egy SNI-s gyerek akár mindennap máshogy viselkedhet, más jeleket mutathat. Nekünk kell megtalálni a sok kis jel, sok kis megfigyelés alapján, hogy mivel tudjuk motiválni őt.”

A sikeres munkafolyamat alapja a kölcsönös bizalom kialakítása, nem csupán a gondozott személlyel, hanem a családtagjaival is. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a megfelelő titoktartás. Ugyanígy nagyon fontos az együttműködés, a hatékony közös munka a gyógypedagógussal és más szakemberekkel, hogy a megfelelő módszerek kiválasztása és alkalmazása gördülékenyen működjön.

Kölcsönös tisztelet, empátia, kommunikáció – ezek a kulcsszavak. És persze a türelem, optimista hozzáállás, hiszen a fejlesztés eredménye ebben a szakmában előre alig-alig tervezhető. Viszont éppen ez a nehezen kiszámítható folyamat tudja hozna a legszebb pillanatokat, váratlan megoldásokat. És minden ilyen kapcsolódás rengeteg szeretetet ad.

Ahogy Gyírkis Ágnes fogalmaz: „A legnagyobb sikernek élem meg, ha egy gyerekhez utat találok. Egy nehéz helyzetben lévő gyerekhez sosem tudjuk előre, hogyan fogunk majd kapcsolódni. Nagy adománya ennek a pályának, hogy megtapasztalhatjuk ezt a rátalálást.”

 

Gyírkis Ágnes

gyógypedagógiai tanár, Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola