Amikor egy nehéz helyzetben lévő gyermekkel foglalkozni kezdünk, a kapcsolatteremtéshez először is megfigyelésre lesz szükség. Miközben arra keressük a választ, melyik úton induljunk el, hogy hatékony segítséget nyújtsunk, egyaránt szükség lehet a gyógyítás és a pedagógia módszereire.
Sokféle irányból a segítés felé
A gondozás mintája sokszor generációkon át öröklődik és aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a hozzátartozók ellátása, gyakran választja hivatásként más emberek segítését. A látott minták szerepéről, a saját indíttatásból választott gyógypedagógiai pályáról, a szakma mindennapi feladatairól és eredményeiről Utat találni a legnagyobb sikerünk című blogposztunkban írtunk.
„Az, hogy kit, hogyan és milyen életszakaszában szólít meg a gyógypedagógiai pálya, nagyon eltérő lehet. – mondja Gyírkis Ágnes szakoktató, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola gyógypedagógiai tanára – Sokféle élettörténettel, más-más motivációval és előképzettséggel érkeznek a tanulóink. Éppen ezért a képzés első szakaszában igyekszem úgy ötvözni az alapozó és szakmai részeket, hogy legyen egy egységes tudásbázis, amelyre közösen építkezünk.”
A jelentkezéshez ugyanis nem szükséges egészségügyi alapképzettség, bemeneti feltételként az érettségi bizonyítvány szerepel. A Pannon Kincstárban félévente indulnak csoportok, a nyolc hónapon át tartó normál és a négyhónapos intenzív képzés oktatási napjai heti rendszerességgel, szombati napokon, 8:00 és 18:00 óra között zajlanak.
Aktualitások és az életből vett példák
Mivel több intézetvezető tanít óraadó tanárként, az iskola mindenkinek tud gyakorlati helyet biztosítani. Addig viszont, amíg a tanulók a gyakorlatban is megélhetik a tanultakat, nagy szerepe van az oktatók által behozott mindennapi tapasztalatok, esetek megosztásának. Ezt erősíti meg Gyírkis Ágnes is: „Igyekszem minél több gyakorlati példán, megélt helyzeten át bemutatni a tananyag egyes részeit. Így tudom közel hozni a tanulók számára a munkánk különböző aspektusait addig, amíg a való életben is megtapasztalhatják.”
A képzés során a leendő gyógypedagógiai segítő munkatársak felkészülnek arra, hogyan tudnak támogatást nyújtani a sajátos nevelési igényű, fogyatékos személyek általános nevelésében, oktatásában. Megtanulják, hogy asszisztensként mivel segíthetik az őket irányító gyógypedagógus, konduktor munkáját. Ez a tevékenység sokrétű lehet: közreműködnek a foglalkozások, programok előkészítésében, szervezésében, lebonyolításában, emellett gondozási feladatokat is ellátnak majd.
Tudatos lépések
A gyógypedagógiai segítő munkatársak számára az egyik kulcsterület a kommunikáció. Egyrészt a munkájukat irányító és a velük együtt dolgozó más szakemberekkel folytatott rendszeres megbeszélések, egyeztetések során, másrészt a sajátos nevelési igényű személyekkel és családtagjaikkal. A kölcsönös tisztelet és tolerancia mindkét irányban alapvető feltétele az eredményes munkának, az erre való tudatos felkészülés pedig a képzésnek is fontos része.
Ugyanilyen fontos az elemző gondolkodás, a problémakezelési lehetőségek alapos kiértékelése. „Egyfajta gondolkodási struktúrát igyekszem átadni, amelynek mentén végig tudnak majd haladni, amikor egy gyermek problémájához közelítenek. – mondja Gyírkis Ágnes – Abban szeretném segíteni a tanulóimat, hogy bármilyen helyzettel találkoznak, legyen a fejükben egy-egy lehetséges kiindulópont, egy megközelítési keret a megoldáshoz.”
Ezt szemléletmódot támogatják az órai közös témafeldolgozások is. „Interaktív módon, szakmai beszélgetések formájában dolgozzuk fel a tananyagot. Arra biztatom a tanulókat, hogy tegyenek fel kérdéseket, vessenek fel problémákat és a válaszokat, megoldásokat együtt rakjuk össze. Az óra elején pedig mindig egy kicsit visszatérünk a korábban megbeszéltekre, hogy biztosan mindenki számára érthető legyen. Ugyanígy közösen vesszük végig a tételek anyagát is, amikor a vizsgára készülünk fel.”
A közös felkészülés, együtt gondolkodás, egymás támogatása összehozza a csoportokat. Egymás közt és az oktatókkal is megmaradnak szakmai-baráti kapcsolatok. Ahogy Gyírkis Ágnes a saját oktatói munkájában megéli: „Minden csoportból maradtak aktív szálak, egyre bővül ez a kör és az évek alatt igazi jó emberi kapcsolatokká válnak.”
