A gyógyszertári asszisztensek, gyógyszerkiadó szakasszisztensek munkája iránt nagyon megnövekedett a kereslet az utóbbi években. Sokszor már a gyakorlati idő alatt megállapodnak az elhelyezkedésről, hiszen a munkáltatók igyekeznek gyorsan lecsapni a szorgalmas tanulókra. Ha úgy döntenek, hogy mégsem gyógyszertárban helyezkednek el, akkor is többfelé pályázhatnak, mivel a gyártással foglkozó cégek is szívesen fogadják őket. A szakma lehetőségeiről Sárközi-Németh Nikolett gyógyszerkiadó szakasszisztens mesélt nekünk.

Ahol mindenki azt kapja, amitől meggyógyul

Nagyon változó, hogy kit mi indít el a pályán. Sokan vannak a képzéseken, akik nem az egészségügyben kezdték a pályájukat, hanem az életük egy szakaszán döntöttek a szakmai újratervezés melett. Az egyéni történetek között persze vannak olyanok is, akiket már egészen korán megszólított ez a hivatás.  „Engem már kiskoromban ez a szakma vonzott a legjobban” – mondja Sárközi-Németh Nikolett. „Amikor anyukámmal gyógyszerért álltunk sorban, én azt figyeltem, hogyan dolgoznak a nénik. Tetszett, hogy mindenkinek a bajára tudnak adni orvosságot. Mindenkit ismernek, mindenkihez van pár kedves szavuk, bátorítanak és jobbulást kívánnak. Szerettem a gyógyszertárba menni, nagyon érdekelt a munkájuk és rettentően izgalmasnak láttam. Mint egy varázsműhely, ahol mindenki azt kapja, amitől meggyógyul. Aztán középiskola után rögtön ezt az irányt választottam, nem is volt más a kalapban. Tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni.”

Egy szakma, rengeteg lehetőség

A szakmában aktívan dolgozók gyakran mondják, hogy aki elindul ezen a pályán és komolyan is veszi, biztos úton haladhat a céljai felé. A végzett asszisztensek sokszor már a gyakorlati idő alatt megállapodnak a vizsgák utáni elhelyezkedésről. „Ez a papír nagyon sokfelé nyit ajtót” – erősíti meg Nikolett. „Én azt látom, hogy minden gyógyszertárvezető igyekszik megfogni a jó munkerőt és ha egy gyakornokon látják a szorgalmat, a tanulni vágyást, és azt, hogy jól kommunikál másokkal, egész biztosan azon lesznek, hogy ott tartsák a csapatban. Ha pedig valaki mégis más közegben képzeli el a jövőjét, egy sor lehetőség közül válogathat. Sokan helyezkednek el gyógyszergyártó cégeknél, üzemekben, laboratóriumokban. Felsőfokú végzettséggel dolgozhatnak akár patikalátogatóként is, de az is gyakori, amikor valakit a képzés során annyira megfog a szakterület, hogy egyből továbbmegy a gyógyszerészi tanulmányok felé.”[/vc_column_text][vc_video link=”https://www.youtube.com/watch?v=1VpuLGm1sZU”][vc_column_text css=”” text_direction=”default”]

Ugródeszka egy tervezhető karrierhez

Ahhoz tehát, hogy ezt a bizonyos ajtót kinyissuk, az első lépés lehet az asszisztensi, majd a ráépülő szakasszisztensi képzés elvégzése. A Pannon Kincstár blogon rendszeresen beszámolunk az OKJ rendszer változásának alakulásáról. 2020 őszétől várhatóan a többi szakmai képzéssel együtt a gyógyszertári asszisztens és gyógyszerkiadó szakasszisztens képzések is más struktúrát kapnak majd és a végzettséget jóval hosszabb tanulmányi idő után lehet majd megszerezni. A hátralévő egy évben azonban még az eddigi rendszer szerint történik minden. A szakértők szerint is érdemes tehát ezt az egy évet is kihasználni a szakmai jövő megalapozásához, hiszen a Minisztérium közleménye szerint a most megszerzett végzettség ugyanolyan értékű szakmai bizonyítványnak számít a jövő évvégi átállás után is.

„Én nem sokat gondolkodtam, egyből belevágtam a képzésbe és nagyon jó tapasztalatokat hozok. Tényleg azt a tananyagot és olyan mélységben kaptuk, ahogy szükségünk van rá, és ahogy azóta is használom. Nekem ezért soha nem is volt unalmas. Nagyon jófej tanárok oktattak a Pannonban. Amellett, hogy a szakmai alapokat átadták, még arra is figyeltek, hogy éppen aznap mennyire vagyunk fáradtak, milyen a csapat energiaszintje. És mindig tudtak hozzá alkalmazkodni. Tudták, hogyan tegyék érdekessé számunkra, pedig szombati napokon nem könnyű felpörgetni az embereket a heti munka után. Ami nekem nagyon fontos szempont volt, hogy nem tanultunk semmi feleslegeset, és én mindennek hasznát is vettem a munkámban” – mondja Sárközi-Németh Nikolett.

Mindennap feltölt valaki a kedvességével

Az empátia, a türelem, a nyitottság mellett a szakmában dolgozók általában a kommunikációs képességet emelik ki fontos tulajdonságként. Ahogy Nikolett tapasztalja: „Azt is tudni kell kezelni, ha valaki türelmetlen, vagy ingerült, hiszen nincs jól, sietne haza és abban az állapotban a másodpercek is számítanak. Ilyenkor magunkban kell tisztázni, hogy bármit mondanak, az nem a személyünknek szól. Sokat segít ebben, hogy mindennap jön olyan valaki, aki feltölt a kedvességével. Aki elmeséli, hogy használt a tanács és ilyenkor együtt örülünk. Ezért is tartom nagyon fontosnak a kommunikációs készséget. A betegek mindenféle korosztályból, nagyon különböző háttérrel érkeznek és nekünk mindenkivel meg kell találni a megfelelő hangot. Én nagyon szeretem, hogy emberekkel foglalkozhatok és segíteni tudok nekik. Visszajáró betegeim vannak. Sokak problémáit oldottuk meg. Volt olyan is, akinek az évek óta fennálló betegségére sikerült megoldást találni. Ezt el sem tudom mondani, mennyire jó érzés. Rengeteg hálát és köszönetet kapunk.”

Nem kell félni amiatt, hogy nem lesz munkánk

Mindezek mellé a kulturált megjelenés is természetes elvárás, hiszen mindannyian erre számítunk, amikor páciensként egy gyógyszertárba lépünk. „A gyógyszertár helyiségével, a renddel, az átláthatósággal, és ugyanúgy a mi saját személyiségünkkel is a tisztaságot, a megbízhatóságot közvetítjük. Azt gondolom, ha megvan bennünk a kellő szakmai elkötelezettség, nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz munkánk” – mondja Nikolett. „Ráadásul egy jó csapatban rugalmasan meg lehet oldani a beosztást is, hiszen segítünk egymásnak. Kisgyerek is mellett is ideális lehet, ha valaki például csak hat órát tud vállalni. Sokféle konstrukcióban lehet együtt gondolkodni és minden megoldható. Elsősorban annak ajánlom ezt a pályát, aki nyitott az emberek felé, örömmel segít nekik és akit érdekelnek a különböző gyógyszertári készítmények, termékek. Aki maga is szívesen készít ilyeneket, tudva azt, hogy ezzel gyógyulást hozhat másoknak. Számomra pont olyan ez a munka, mint ahogy kiskoromban elképzeltem. Most már végre én vagyok az, akiket akkor csak néztem, aki mások bajára tudja adni az orvosságot.”