Az ápolói szakma szeretetét igyekszünk átadni

Illusztráció, amin hat szoba van megjelenítve, ezek különböző kórházi helyiségek. Pannon Kincstár

Az egészségügyi szakterületek velejárója az élethosszig tartó tanulás. Ideális esetben a pályára lépők azért jönnek, mert szeretik az embereket, szeretnének a betegeken segíteni és természetesnek veszik az ezzel járó folyamatos tanulást. Fejlődnek az eszközök, módszerek, eljárások – ezekkel mindig lépést kell tartani. Ami viszont még fontosabb: megtanulni, hogy nem átélni kell a beteg érzéseit, hanem odafigyelni, megérteni, elfogadni, és úgy beszélni hozzá, hogy az valóban neki szóljon.

Még egy lépés előre

„Ez számunkra nem szakma, hanem hivatás” – foglalta össze a pálya lényegét Kell, hogy időt adjunk a betegeknekcímű írásunkban Takács Nándorné Andrea oktató, az Uzsoki utcai Kórház – Urológiai sebészet osztályos nővére. Az OKJ 55 ápoló képzésre felkészítő Gyakorló ápolói képzés jó alapozónak számít a szakmában, nagyobb önállóságot ad, mint a segédápolói végzettség és aki itt eldönti, hogy ez az ő hivatása, a ráképzéssel egyenes úton haladhat az ápolói képesítés felé.

Bemeneti feltételként az érettségi bizonyítvány és a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely által kiállított egészségügyi alkalmassági igazolást kell benyújtani. A gyakorló ápolói képzés 24 hónap, vagyis két tanév, az oktatások pedig minden héten, szombati napokon zajlanak 8:00 és 18:00 óra között. A tanulmányi időre a Pannon Kincstár diákigazolványt is biztosít.

Az oktató is élethosszig tanul

Ahhoz, hogy a gyakorló ápolók biztos elméleti és gyakorlati tudást szerezzenek, az órai anyagok mellett az otthoni hozzátanulásra és a gyakorlóhelyeken megélt tapasztalatokra egyaránt szükség van. Az alapok fontosságára hívja fel a figyelmet Oroszi Zsuzsanna oktató, a váci Jávorszky Ödön Városi Kórház aneszteziológus szakasszisztense: „Ami mindennek a lényege, hogy az anatómiával és az élettannal megágyazzunk a szakmai tudásnak. Mi oktatók mindent megteszünk, hogy átadjuk, amire szükségük lesz. Az elérhetőségeinket is megkapják, hogy szólhassanak, kérdezhessenek, ha szükségük van plusz információra, vagy ha valamiben nem biztosak. Arra bátorítjuk őket, hogy forduljanak hozzánk és segítünk. Ezzel együtt, már az első pillanattól, az ismerkedéstől kezdve arra készítem fel a tanulókat, hogy tegyék bele a szükséges energiát, tanulják meg, ami az órán elhangzik és olvassanak, tanuljanak hozzá. Az élethosszig tartó tanulás az egészségügyi szakmák velejárója és ez már itt elindul. Ilyenkor persze azt is elmondom nekik, hogy én még negyven év után is tanulok, és nemcsak a szakma újdonságairól, hanem tanulok tőlük egy oktatási napon, vagy egy vizsga során. Éppen ez az egyik nagy mozgató erő a pályánkon, hogy mindig nyitottak maradjunk és képesek legyünk új dolgokat befogadni.”

Takács Andrea is az alaptantárgyak elsajátítását tartja a képzés első nagy mérföldkövének: „Az anatómia, a betegmegfigyelés, az ápolási beavatkozások ismerete nélkül nem tudunk továbbmenni. Feltétlenül fontos, hogy lássák, értsék, hogyan működik az emberi test és én gyűröm is velük minden oktatási eszközzel– képanyagokkal, videóval, vagy a jól bevált Samuval, a csontvázzal. Később mindig ehhez a tudáshoz nyúlunk vissza. Látni kell az összefüggéseket, hogy következtetéseket tudjunk levonni. Hiszek abban, hogy a vizuálisan megjelenített információ jobban megmarad, ezért rengeteget rajzolok nekik, és adok is ilyen feladatokat, hogy biztosan minden rögzüljön.”

Megtorpanások után újabb lendület

A tananyag tehát kiadós, és a gyakorlatok során az „éles bevetés” is hoz néha megtorpanásokat még a legelszántabb tanulóknál is. „Mindenki jön egy elhatározással. Általában azt hozzák magukban, hogy szeretik az embereket, szeretnék megtanulni a szakmát és segíteni másokon. Az ország legtávolabbi szegleteiből is hajlandók ezért eljönni a képzésre” – meséli Oroszi Zsuzsanna. „Aztán néha elbizonytalanodnak, mert megviseli őket, amit látnak: a fizikai fájdalom, a betegségek tünetei. Az elején természetes, hogy magukra veszik. Ezzel mindenki így van, aki segítő szakmát választ. Igyekszem átlendíteni őket és megtanítani, hogy nem azt kell átélni és átvenni, amit a beteg érez. Figyelünk rá, megértjük, hogy mi a problémája, elfogadjuk a panaszait és eszerint segítünk. Borzasztóan fontos ez, hiszen, ha minden beteg baját magunkra vesszük, rekordgyorsan kiégünk a munkában. Az értő figyelem mellett a másik fontos készség a kommunikáció. Ha meghallgattuk a beteg panaszait, úgy kell reagálnunk, hogy amit mondunk, az valóban neki szóljon. Ez egy nagyon összetett és nagyon szép folyamat. Ha jól csináljuk, elindul az együttműködés a pácienssel és ez hatalmas motivációt ad a mindennapi munkában.”

„Amikor az elméleti anyag már kezdi elborítani őket, mindig felvillanyozza a csapatot, ha konkrét esetekről mesélek” – osztja meg tapasztalatait Takács Andrea. „Az is nagyon ösztönző, ha olyan csoporttársuk hoz be történetet, aki már dolgozik az egészségügyben. A képzés alapozó szakaszában újra és újra lendületet ad, ha ilyen módon közelebb hozom a szakmát, és mindig hozzáteszem, hogy hamarosan ők is használni fogják ezt a sok információt. Amikor beviszem a tanulókat a demonstrációs terembe, aztán főleg amikor a kórházba jönnek velem és ott adok feladatokat, azt már nagyon élvezik és rettentően inspirálja őket.”

Gyakorlat teszi

Az ok-okozati összefüggések úgy kerülnek a helyükre, ha a valóságban is megtapasztalják. „A betegek megfigyelésével kapcsolatos tananyag akkor nyer igazi értelmet, amikor szó szerint testközelben élik meg a tanultakat” – mondja Takács Andrea. „Ott értik meg igazán, hogy miért fontos az odafigyelés, hiszen addig is foglalkoznunk kell a beteggel, amíg az orvos odaér. Tudniuk kell például, hogy milyen esetekben nem lehet fájdalmat csillapítani addig, amíg nem vizsgálta meg szakember a pácienst; milyen következményei lehetnek, ha csökkentjük a fájdalomérzetet és emiatt nem úgy reagál a nyomásra, tapintásra. Ha úgymond „élesben” beszéljük át ezeket a helyzeteket, sokkal gyorsabban megértik, hogy gyakorló ápolóként miben van szerepük és felelősségük.”

„A gyakorlatban megélt helyzetek után már könnyebben hozzá tudjuk építeni a további ismereteket a meglévőkhöz” – teszi hozzá Oroszi Zsuzsanna. „A záróvizsgára is együtt készülünk fel. Amikor a tételsort végigvesszük, a tapasztalataikat felelevenítve és a leírtakkal összekapcsolva élővé válik a tudás.”

„Mit fogunk csinálni ezután szombatonként?”

A képzésen összeszokott csoportok nehezen engedik el a közös napokat és megtalálják a módját a további kapcsolattartásnak. „Minden csoportban megtapasztalom ezt a dinamikát” – mondja Oroszi Zsuzsanna. „Segítik egymást már a tételek felosztásánál, kidolgozásánál, aztán együtt tanulnak és később is nyomon követik a csoporttagok szakmai életét. Ahogy egymást támogatják, abból mindig látom, kik azok, akik igazán akarják ezt a pályát. És érzem az olyan mondatokból, mint például a „Mit fogunk csinálni a vizsga után szombatonként?”, vagy abból, amikor búcsúzóul azt köszönik meg, hogy megtanítottam őket a szakma szeretetére.”

Az oktatók néha egészen váratlan visszajelzéseket is kapnak a tanulóktól. Takács Andrea az egyik kedves emlékét osztotta meg velünk: „Egy diákom megkeresett a kórházban. Én dolgoztam, ő gyakorlaton volt, és nagyon szeretett volna nekem elmondani valamit. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz az, mire legnagyobb meglepetésemre ezt mondta: „Tanárnő, én nagyon megszerettem az anatómiát!”

A mi kezünkre bízzák, aki a legfontosabb számukra

Ápolók és orvosok állnak négyen egy kórházi folyósón, orvosi felszerelésben. Pannon Kincstár

Az ápoló képzésre jelentkezők számára már ismerős a szakma, hiszen a gyakorló ápoló képesítés megszerzését követően ülnek újra az iskolapadba. Az itt összejövő csoportokban hatalmas a hajtóerő, érezhető a szakma iránti elkötelezettség. Azzal a tudattal érkeznek, hogy a hivatásuk mások életét és egészségét szolgálja, és biztosak lehetnek benne, hogy az oklevél megszerzését követően mindenhol tárt karokkal várják őket.

Újabb tanév, újabb szint a pályán

Amikor valaki más segítségén múlik saját hogylétünk, vagy szeretteink biztonsága, komfortérzete, akkor bizony nem mindegy, kihez fordulhatunk. Ahogy Az ápolás legnagyobb díjai: a folyamatos fejlődés és a hálás tekintetek című posztunkban oktatóink elmondták: a törődés, az odafigyelés, a megnyugtató szavak ugyanúgy nélkülözhetetlenek a gyógyuláshoz, mint a kezelés és a gyógyszer.

Az ápolók a kórházi, egyéb intézményi eljárások alatt folyamatosan jelen vannak az életünkben. Sokszor hosszú napokon, heteken át ők jelentik a támogató kezet, a gyógyírt, a színeket a mindennapokban. Akik a képzésre érkeznek, már tudatában vannak mindennek, hiszen a gyakorló ápoló képesítés megszerzését követően ülnek újra az iskolapadba.

A jelentkezés feltétele ugyanis az érettségi bizonyítvány és a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely által kiállított egészségügyi alkalmassági igazolás mellett az OKJ 54-es gyakorló ápolói végzettség. A kilenc hónapon, vagyis egy tanéven át tartó képzés oktatási napjai a Pannon Kincstárban kéthetente szombatonként, 8:00 és 18:00 óra között zajlanak. A félévente induló csoportok diákigazolványt is kapnak. Nagyon hasznos az egyéni szakmai pálya építéséhez, hogy az iskola országos kapcsolatrendszerén keresztül valamennyi tanulónak tud gyakorlati helyet biztosítani. Ráadásul az egyes tantárgyakat gyakorló szakemberek, ápolási igazgatók, főnővérek, osztályvezetők tanítják, akik sokszor már a jövendő munkatársaikat keresik a tanulók között.

Biztos kezekben tudni a családtagokat

„Általában az első oktatási napon velem találkoznak” – mondja Balázs Katalin oktató, diplomás ápoló, az „Egységes ápolási eszközpark” kiemelt projekt és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakmai vezetője. „Beszélgetünk arról, ki honnan érkezett, mi indította el ezen a pályán, mik az elképzelései, mit vár a képzéstől. Azt tapasztalom, hogy mivel az ápoló tanulók már sok mindennel képben vannak, szinte az első perctől fogva leginkább a vizsga lebeg a szemük előtt, arra készülnek, rengeteg a kérdésük, így az oktatási napokon valamilyen formában mindig beszélünk róla. Ha egyenesen a gyakorló ápoló képzésről érkezik egy csapat, rögtön nagyon otthonos a hangulat, de a máshonnan érkezőkkel is hamar kialakul az együttműködés, a csapatszellem.”

„A képzés kezdetén mindig elmondom, hogy egy házat is az alapoktól kezdünk felépíteni – meséli Szántayné Lehoczky Éva szakoktató, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Gastroenterológiai osztályának főnővére,a SOTE Neurológiai Klinika és az Intenzív osztály munkatársa -, ehhez hasonlóan a mi szakmánkban is nagyon fontos az alapozás és az építkezés sorrendje. Nem lehet kikerülni azokat a tárgyakat, amelyek a pályánk alapját adják, mint például az anatómia vagy a diagnosztika. Nem játszhatunk mások egészségével, ezért szépen végig kell járnunk a lépcsőt a tanulásban is. Emberekkel foglalkozni felemelő érzés, ugyanakkor nagy felelősséggel jár. Ezért tanácsolom már a legelején a csoportjaimnak, hogy itt kell lenni személyesen. Meghallgatni, megnézni, megérteni mindent, és ha nem világos, azonnal jelentkezni, kérdezni. Azt szoktam tőlük kérni, gondolják végig, hogy ők kinek a kezére bíznák a legfontosabb szeretteiket. Egész biztosan olyan valakiére, aki nagyon ért ahhoz, amit csinál. Ilyennek kell lennünk ezen a pályán, hiszen egészség nélkül nincs más sem.”

Motiváló erők: az oktató, a többiek, az élmények

A részvétel, a személyes jelenlét azért is meghatározó az oktatásokon, mert megtorpanások mindig jöhetnek, és itt szó szerint kéznél van, aki segíthet ebben. „Bármilyen szakmában, bármilyen képzés során, mindig vannak olyan pontok, ahol kicsit elbizonytalanodik az ember” – mondja Szántayné Lehoczky Éva. „A mi esetünkben az első ilyen pont, amikor a tanulók már rálátnak, mekkora a tananyag, és mennyi minden kell még ahhoz, hogy megszerezzék a képesítést. Aztán a másik nagy mérföldkő, amikor fel kell venni a fehér ruhát és elkezdeni, amiről addig csak tanultak. Ezeken a pontokon át kell lendülni, de sokkal gyorsabban megy, ha van hozzá segítség. Egyrészt itt vagyunk mi oktatók, akik saját történetekkel, a jövőben rájuk váró jó dolgokkal újra lendületet és erőt tudunk adni nekik. És itt vannak a többiek, a csoporttársak, akik ugyanazokat élik meg, és együtt minden akadályt könnyebb legyűrni. Az előbb is utaltam a személyes jelenlét fontosságára az oktatási napokon. Abban is nagy szerepe van, hogy az „élő” kapcsolatok révén segítséget kaphassanak, amikor kell. Egy jó oktató és egy jó csoport egész életre tud útravalót adni.”

Balázs Katalin is ehhez csatlakozik saját tapasztalataival: „Mindig megbeszéljük együtt, hogy már eddig is hosszú utat jártak be, sok munkát fektettek bele, míg idáig elértek. Ilyenkor közösen is kimondjuk, hogy az ápolás szeretete miatt, ezért a szakmért jöttek, ezt szeretnék teljesen megtanulni és végigvinni. Persze itt már sokszor inkább a könnyebbséget érzem, hogy eljutottak erre a szintre, és ez hatalmas hajtóerő nekik.”

Visszaköszönések a pályán

Az oktató számára is nagy élmény, ha az egykori tanítványai visszajelzik az eredményeiket, vagy amikor a munka kapcsán újra találkoznak. „A beosztásom révén hatvanöt kórházzal tartom a kapcsolatot folyamatosan, és rendszeresen előfordul, hogy szembejönnek a régi tanulóim. Mivel már a képzés során is bármikor fordulhatnak hozzánk, sokukkal kialakul a jó szakmai kapcsolat” – mondja Balázs Katalin.

„Mindig van tanulóm, akivel újra találkozom a kórházban, ahol dolgozom” – teszi hozzá Szántayné Lehoczky Éva. „Sokszor elmondjuk nekik a képzés során, mert jó, ha tisztában vannak vele, hogy az elhivatott szakembereket mindenhol tárt karokkal várják. Tény, hogy sokat kell dolgozni, de fel tudnak építeni egy presztizst, egy biztos pályát. Ebben is nagy szerepünk van nekünk oktatóknak, hogy a saját példánkból kiindulva mindig tudjunk jövőképet mutatni az újabb generációknak.”

Az egészségügyi ellátás biztonsága csapatküldetés

Fertőtlenítő-sterilező képzés a Pannon Kincstár iskolában visszanézhető videókkal, online jegyzetekkel. Az egészségügyi ellátás biztonsága csapatküldetés. Egy mosolygós barna hajú hölgy, aki épp fertőtlenít. Budapest Váci utca 47.

A műtétek biztonságáért mindennap a maximumot kell megtenni. Egy eszköz sem hiányozhat, pont azokat kell előkészíteni, amelyekre ténylegesen szükség lesz az operáció során, gondoskodni kell arról, hogy minden steril legyen és nem lehet köztük hibás vagy sérült eszköz. Mindezt a betegek számára szinte láthatatlan csapat készíti elő, akik nélkül nem működne a rendszer: a fertőtlenítő-sterilező munkatársak küldetése az egészségügyi ellátás biztonsága.

Biztonsági alapozó

Többnyire a kórházak iskolázzák be a munkatársaikat a fertőtlenítő-sterilező képzésre. Az időtartama öt hónap és általános iskolai végzettséggel már lehet jelentkezni. Aki érettségi után végzi el, további OKJ-s képzésekkel is bővítheti az egészségügy területén a munkalehetőségeit, de önmagában sem számít ugródeszkának, mert érdekes szakma, ahol gyakran megmaradnak a munkatársak és ebben az irányban fejlődnek tovább.

„Sokféle területről áll össze a munkához szükséges szaktudás.” –  mondja Ványi Ágnes, oktató, diplomás ápoló, epidemiológiai szakápoló, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Kórház Higiénés Osztály. „Egyrészt ismerniük kell a műtétekhez használt eszközöket. Mivel ők állítják össze a műtéti tálcákat, tisztában kell lenniük a műveletekkel, hogy milyen beavatkozáshoz milyen eszközökre lesz majd szükség. Ez már önmagában nagy felelősség. Mivel a központi sterilező nagy gépeit is használják, ismerniük kell ezeknek a működését, működtetését, és ehhez jól jön egyfajta műszaki affinitás. Ami pedig szintén alapvető, hogy folyamatosan vegyi anyagokkal dolgoznak, ezért nagyon fontos a kémiai anyagok, összetevők ismerete. Még nagyobb szerepet kapnak ezek az alapismeretek, amikor például fertőző betegen végzett műtétből érkeznek vissza az eszközök. Ilyenkor a tárgyak kezelésén túl az is kiemelten fontos, hogy a munkatársak képesek legyenek megvédeni a saját egészségüket, ügyeljenek a saját biztonságukra az eljárások során.”

Láthatatlan segítség – operatív háttér

A szakmában dolgozó munkatársak legfőbb feladata tehát a fertőtlenítéssel, sterilizálással kapcsolatos feladatok ellátása. Az összes fontos eszköz kezelése a központi sterilezőben történik, itt végzik a munkájuk nagyrészét, kiszolgálva a központi műtőt, a sebészeteket, a kórházak intervenciós részlegeit. „Vagyis rengeteg területet látnak el, és a munkájuk szinte mindenben benne van. Bár a betegek számára szinte láthatatlanok, hiszen olyan egységben dolgoznak, ahova mások nem mehetnek be, mégis mindannyian tudjuk, hogy a háttérben olyan fontos emberek ők, akik nélkül nem működne az egészségügyi ellátás.” – hangsúlyozza Ványi Ágnes a szakma jelentőségét.

A képzést elvégezve eleinte irányítás mellett dolgoznak a fertőtlenítő-sterilező munkatársak és az eszközök tisztítását, mosogatását végzik. Kellő gyakorlati idő után önállóan is elláthatnak feladatokat. A központi stertilezőben ugyanúgy megtaláljuk a kapcsolódó munkakörök skáláját, mint más egységekben. A ranglétra tetején álló, magasan iskolázott munkatársak biztosítják a szakmai mentorálást és segítik a munkatársaikat a szükséges ismeretek elsajátításában. A szakmai kompetenciák mellett nagyon fontos a precizitás, a pontos és gyors munkavégzés, hiszen ezen a területen a legkisebb hiba is nagy problémákhoz vezethet. Emellett képesnek kell lenni a csapatmunkára, mert itt egy összehangolt szakmai team együtt dolgozik a biztonságos háttér megteremtésén.

Közös küldetés

A kulcsszavak tehát a szakmai tudás, a biztonságos, pontos munkavégzés és a csapatmunka. Alapvégzettségként érettségivel és további képzésekkel kombinálva kapcsolható más egészségügyi szakterülethez, de a fertőtlenítő-sterilező szakma önmagában is sok pozitívumot nyújt. Az itt dolgozó munkatársak éjszakai munkát nem végeznek és többnyire hétvégi beosztás sincs. Az általánosan 6-8 órás munkarenddel család, főleg kisgyerekek mellett ideális lehet. Ahogy Ványi Ágnes látja: „Aki az egészségügyben képzeli el a jövőjét, és fontos számára, hogy kiszámítható, tervezhető módon, jó ütemezésű munkarendben dolgozzon, annak nagyon jó lehetőség a fertőtlenítő-sterilező munkakör. Kell hozzá a szakmaiság, a tanulási vágy, a mindennapi munkavégzéshez szükséges alaposság, rendszerező képesség és odafigyelés.  És persze a felelősségtudat, hiszen emberek gyógyulásáért dolgozunk. Csapatban, együttműködve, egymást segítve nyújtjuk a legjobb tudásunkat az egészségügy biztonságáért. Aki ebben megtalálja a saját küldetését, az biztosan itt marad velünk a pályán.”

Ványi Ágnes

diplomás ápoló, epidemiológiai szakápoló,  Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Kórház Higiénés Osztály

A fogtechnika több önálló területen fejlődő szakma

Fogtechnikus képzés visszanézhető órákkal és online jegyzetekkel a Pannon Kincstár iskolában. Egy szakember, ahogy a pályakezdő fiatalembernek bemutatja, és elmagyarázza a fogak tudnivalóit. Budapest Váci utca 47.

Amikor a fogtechnikusi hivatás kerül szóba, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Az egyes területei hatalmas fejlődésen mentek át az elmúlt években és önállóan is életképes ágakká váltak. Egy jó szakember a szaktudás és a gyakorlat elsajátítását követően bármelyik irányban elindulhat. A kulcs az önfejlesztésre fordított idő és a tanulás. Az igazi lehetőségek itt is azok számára teremnek, akik az átlag fölé emelkednek és képesek folyamatosan magas minőségű, igényes munkát nyújtani.

Beszéljünk nyíltan a szakmáról!

A fogtechnikus képzésre érkezők számára már nem ismeretlen a szakterület, hiszen a jelentkezés egyik bemeneti feltétele a gyakornoki végzettség. Azok számára, akiket a páciensként megélt tapasztalatok, vagy másoktól hallott információk alapján vonz a hivatás, Ádám István fogtechnikus, a Pannon Kincstár oktatója átfogó képet ad: „A szakmánk nagyon összetett és izgalmas, sok lehetőséggel és persze olyan szempontokkal is, amelyeket érdemes mérlegelni annak, aki a pályára lépést fontolgatja. Minden munkának megvannak a maga szépségei és nehézségei, és én akkor érzem hitelesnek az oktatói munkámat, ha felkészítem a tanulókat arra is, ami esetleg kihívást jelenthet majd nekik. Az akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket, és itt ismerszik meg, kiből lesz igazán jó szakember.”

Új utak az eddigi területeken

Amikor azt mondjuk, fogtechnikus, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Öt-hat olyan területe is van, amelyek a hihetetlen mértékben felgyorsult technológiai, technikai és anyagtani fejlődés nyomán nagyobb teret hódítottak maguknak és önálló ágakká váltak. Vannak olyan fogtechnikus szakemberek, akik a munkájuk során már szinte kizárólag protetikával, azaz kivehető fogpótlással foglalkoznak, vagy a rögzített pótlások fém részén dolgoznak, vagy fémlemezes kivehető pótlásokat készítenek.

Az évek alatt önálló területté fejlődött a szakmán belül a fogszabályozás is. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a 80-as, 90-es években egy fogszabályzót kizárólag vastag, csavarozott fémkeretként tudtunk elképzelni, ma már akár láthatatlan készüléket is kérhetünk, vagy ékkövekkel díszítettet, és válogathatunk az ezredforduló előttieknél sokkal diszkrétebb kivitelben készülő, kivehető vagy rögzített modellek közül.

Ugyanígy rengeteget fejlődött a leplezés, mint szakterület, vagyis a korona fémvázára kerülő borítás készítése, amely már nem csupán kerámia lehet, hanem korszerű kompozit megoldások is léteznek. De készíthetünk fémváz nélküli pótlásokat is, például préskerámiából. Az informatika pedig újabb lehetőségek számára nyitott teret és a fogászaton belül is innovációk sorát hozta. Folyamatosan fejlődik a CAD/CAM technológia, amikor a fogpótlásokat számítógép segítségével tervezik és készítik. Így mára nem csupán önállóan életképes szakterületté vált a fogtechnikán belül, de mondhatjuk, hogy ez a jövő útja.

„Bárki elindulhat bármelyik vonalon, egy a fontos: akármelyik irányt választjuk, mindig arra kell törekedni, hogy az átlag fölé emelkedjünk. A szakmai és egzisztenciális megbecsülés akkor jön, a jó lehetőségek akkor teremnek, ha képesek vagyunk folyamatosan magas minőséget nyújtani, igényesen dolgozni” – emeli ki Ádám István.

Sarokpontok a karriertervezésben

A szakmai életpálya tervezésénél célszerű azt is figyelembe venni, hogy a gyakorlati tudás teljes elsajátításához hosszabb időre lesz szükség. A karriertervezés során tehát érdemes aszerint kalkulálni, hogy a biztos tudáshoz, az ösztönösen végzett mozdulatsorok, eljárások beépüléséhez évek kellenek. A tanulás, tájékozódás a képzés elvégzése után is folyamatos, hiszen az új technológiákkal, anyagokkal, az innováció vívmányaival lépést kell tartani.

„Sokszor elmondják velünk kapcsolatban, hogy a fogászat szakterületein belül a miénk a művészi vonal. Valóban egyedi alkotásokon dolgozunk, az egyes foghiányok pótlásán túl teljes fogsorokat is készítünk a páciensek számára. Ehhez pedig szükség van olyan kompetenciákra, mint a térlátás, a forma-, szín- és arányérzék és az esztétikai érzék. Mivel manuális szakmáról beszélünk, a jó kézügyesség, a finommotoros képességek is nélkülözhetetlenek” – hangsúlyozza az egyéni szakmai erősségek fontosságát Ádám István. „A kitartó, elhivatott munkához megfelelő elszántságra, akaraterőre, de ugyanúgy türelemre is szükség lesz. Az egyedi megoldások kidolgozásához pedig a kreativitás is jól jön majd.”

Szakmailag felkészült partner fogorvosnak és páciensnek

Még egy fontos kihívás van, amire Ádám István igyekszik felkészíteni a tanulóit: az egyéni érdekek mentén előforduló esetleges súrlódások a fogorvos-páciens-fogtechnikus kapcsolódásban. „Az elvárás a fogtechnikus felé a másik két féltől érthető módon a maximális minőségű, gyorsan elkészülő és megfizethető megoldás. Persze a fogtechnikus is arra törekszik, hogy mindenkinek megfeleljen, de a saját szempontok képviselete, az érdekérvényesítés ebben a háromszögben akkor fog jól működni, ha szakmailag is megalapozzuk a tárgyalókészségünket. Fel kell nőni tudásban ahhoz a szinthez, hogy a fogorvos is partnerként tekintsen ránk és elfogadja az érveinket.”

Részesévé válni a fejlődésnek

A szinte napi újdonságokat hozó területek, technológiák között bőven van motiváció a fejlődésre. Ahogy Ádám István látja: „Rengeteg különlegesség inspirál minket arra, hogy szakemberként mindennek a részesei legyünk. Egészen új világot nyitott a CAD/CAM, az implantológia, a fogszabályozás, és akkor még a 3D nyomtatás jelentőségéről nem is beszéltünk. Azok számára, akik hasznosan töltötték a tanulóéveiket, kitárul a világ, hiszen a megszerzett képesítéssel külföldön is számos lehetőség vár rájuk. Reméljük, hogy a képzési rendszer tervezett változásai a jövőben még több lehetőséget biztosítanak majd a szakma további fejlődéséhez, színvonalas kibontakoztatásához. Nagyon tudatosan kell tehát építkezni, tervezni az időt, ráfordításokat, alaposan megtanulni az elméletet, a gyakorlatot, és akkor én már csak azt mondom a tanulóimnak, hogy hajrá, menjenek és csinálják!
A legfontosabb pedig, az igazi fűszere, különlegessége a szakmánknak: bármikor találkozhatunk a művünkkel, és láthatjuk, hogy amit alkottunk, hogyan vált be a páciens számára. Ha valóban jól dolgoztunk, akkor visszaadtuk neki a rágás képességét és újra élhetővé, élvezhetővé tettük számára az életet. Ez az igazi mércéje a munkánk sikerének.”

 

Ádám István

fogtechnikus mester

Gyógymasszőrként mindig a kliensre és a terápiás célra fókuszálunk

Gyógymasszőr hölgy masszírozza férfi kliensét egy világos szalonban. Pannon Kincstár

A páciensek kezelése komplex tudást igényel. A gyógymasszőrnek a terápiás vagy rehabilitációs team tagjaként tisztában kell lennie a többiek munkájának a lehetőségeivel is, hiszen a teljes gyógyuláshoz az összehangolt, közös munka vezet. A testi megújuláshoz hozzátartozik a lelki felfrissülés, töltődés is. Egy jó szakember számára mindig a kliens az első, és ha éppen arra van szükség, a fizikai kezelés mellett abban is segít, hogy a páciens kibeszélje magából a problémáit, nehézségeit.

Széles spektrumból – széles spektrumba

Egészségügyi intézményekben a gyógymasszőr szakorvos iránymutatását követve dolgozik, egy csapat tagjaként, együttműködve más szakemberekkel, mint például a gyógytornásszal, fizioterápiás asszisztenssel. Wellness központokban, saját praxisban is végezheti munkáját és változatos kezelési formákat elsajátítva alakíthatja a szolgáltatások körét.

„A képzésre érkező tanulók háttere és képzettsége széles spektrumot ölel fel.” – mondja Dudinszkyné Szecsei Judit, a BVHSZC Semmelweis Ignác Szakképző Iskola szakmai igazhatóhelyettese, a Pannon Kincstár oktatója. „A megtanult gyógymasszőri technikákkal aztán kiegészíthetnek orvosi terápiákat, alternatív gyógyászati kezeléseket is. Sokféle irányban el tudnak helyezkedni: rendelőkben, wellness központokban, vagy építhetnek saját vendégkört, önálló vállalkozásban. A rekreáció, a felfrissülés érdekében végezhető kezelések tárháza hatalmas. Mindenkinek magának kell megtalálnia, melyik irány áll hozzá a legközelebb.”

Bővülő körök

Bármilyen területet választanak, bármerre mennek majd tovább a végzett szakemberek, az alapozó tárgyakra mindenhol szükség lesz. „A gyógymasszőrök képzésében a fizioterápia azért nagy jelentőségű, mert a tantárgy keretében kapcsoljuk össze a társszakmákra vonatkozó tudást, a szakmai elveket és a terápiás módszereket.” – emeli ki Horváth Zsófia Katalin MSc, gyógytornász-fizioterapeuta, a Pannon Kincstár oktatója, aki főállásban 25 éve mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgozik. „Két modulban tanítom a tantárgyat, amelynek során részletesen beszélünk a fizioterápiáról, mint tudományról, és a komplex terápiás módszer felosztásáról és hatásmechanizmusáról. A betegek kezelése sokrétű tudást igényel, és a gyógymasszőröknek a terápiás vagy rehabilitációs team tagjaként tisztában kell lenniük a többiek munkájának a lehetőségeivel is. Ezért részletesen átbeszéljük az egyes módszerek jellemzőit, felhasználásuk lehetőségeit, a specifikus és a tüneti kezeléseket. A tisztán fizikai energia hatásait felhasználó elektroterápia, fototerápia, hidroterápia, termoterápia és mechanoterápia mellett részletesen tanuljuk a balneoterápiát, azaz a gyógyfürdőkezeléseket, valamint az inhalációt és a klímaterápiát is.”

Az alapozó tananyag magas szintű, és a mindennapi munkájuk során nagy hasznát veszik majd a végzett gyógymasszőrök. Az önképzés a későbbiekben is fontos lesz, hiszen olyan szakterületről van szó, ahol mindig nyílnak új lehetőségek. A szakma a tudománnyal együtt folyamatosan fejlődik és mindig érdemes tájékozódni, bővíteni a megszerzett tudást.

Képzés és önképzés

„A hozzám tartozó témák többek között a klinikum, az anatómia, az élettan, az egészségügyi- és a terápiás alapismeretek. Most is pedagógusként dolgozom, és az iskoláim nagy részét magam is munka mellett végeztem, ezért őszinte empátiát érzek a tanulóim felé, és ezt el is mondom nekik mindig. Tudom, hogy nem könnyű egy ledolgozott hét után, szombaton beülni az iskolapadba.” – osztja meg saját tapasztalatait Dudinszkyné Szecsei Judit. „Mindemellett persze azt is elmondom, hogy nagyon sok múlik azon, képesek lesznek-e átlendülni a nehézségen és önállóan tanulni. Amit tanácsolhatok, hogy azok válasszák ezt az irányt, akiket valóban érdekel, akik le tudják győzni a saját gátjaikat és örömöt jelent számukra, amit csinálnak.”

„A képzés során megtanuljuk az egyes kórképek terápiájában alkalmazandó eljárásokat. Kiemelten fontos, hogy a leendő gyógymasszőrök részletes tudással rendelkezzenek a terápiák indikációiról és kontraindikációkról, vagyis arról, hogy melyek azok a kórképek és állapotok, amelyeknél tilos az adott terápia alkalmazása. A záróvizsga tételsorának megfelelően a tananyagban kitérek az említett kórképek patofiziológiájának ismertetésére is, hogy gyógytornász-fizioterapeutaként kiegészíthessem a kórképekre vonatkozó tudást, amelyet a diákok az elméleti képzés során már elsajátítottak.” – teszi hozzá Horváth Zsófia Katalin.

A kliens az első

Mint minden más szakmában, ahol emberekkel foglalkoznak, ahol betegek gyógyulásáért dolgoznak, a gyógymasszőrök kompetenciái között is alapvető a humánus bánásmód, az empátia és a türelem. Ahogy Dudinszkyné Szecsei Judit fogalmaz: „Meg kell tanulni a háttérbe húzódni, hiszen a kliens az első. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a saját személyiségünket teljesen szorítsuk háttérbe. Hanem azt, hogy igazodjunk a páciens tempójához, tartsuk tiszteletben az igényeit, figyeljünk rá és adjunk teret neki, amikor mesélni, megosztani vágyik az őt foglalkoztató dolgokat.”

Akár saját vállalkozásban, akár egy egészségügyi intézmény vagy wellness központ munkatársaként dolgoznak, a gyógymasszőrök számára a legnagyobb siker a gyógyulási folyamat végigkísérése és az állapotjavulás megtapasztalása. „Gyógytornászként nagyon fontosnak tartom kiemelni azokat terápiás módszereket, ahol a gyógymasszőrök és a gyógytornászok munkája összeér és együtt, közösen meghatározott terápiás célok érdekében dolgozunk. A siker legtöbbször egy csapat közös eredménye és ez nagyon jó, építő élmény, összekovácsolja a szakembereket.” – mondja Horváth Zsófia Katalin.

Ehhez csatlakozik Dudinszkyné Szecsei Judit is: „A folyamat sosem egy kezelésből áll. Azzal biztatom a tanulókat a képzés során, hogy amikor majd alkalomról alkalomra megélik a fejlődést, a fizikális és pszichés állapot javulását, és fogadják a gyógyuló kliensek hálás szavait, az olyan motivációt ad, amiért bőven megéri a sok este és hétvége, amit a felkészülésre fordítottak.”

Dudinszkyné Szecsei Judit

szakmai igazgatóhelyettes, BVSZC

Bizalommal kivezetni a családokat a nehéz helyzetekből

A Pannon Kincstár egészségfejlesztési segítő képzése. Összekötő egységek a szociális hálózatban. Kísérni a megoldásban. Egy hölgy, ahogy teljes odafigyeléssel igyekszik megoldást találni az ügyfél problémájára.

Az egészségfejlesztési segítő munkaköre sokféle feladatból áll össze, és rengeteg szálon tud bekapcsolódni egy család megoldandó helyzeteibe, hogy segítsen kiutat találni a problémákból. Ehhez a sokrétű eszköztárhoz sokféle területről kell információt gyűjteni és a szakismeretekből biztos alapot építeni a későbbi intézkedésekhez, döntésekhez. A szakterület ellátásához viszont a tudás mellett ugyanúgy szükség van szociális érzékenységre is. Az ideális segítő mások bajában, félelmében, elakadásában nem a nyűgöt, hanem a segélykérést hallja meg, és egyből a megoldási lehetőségekre fókuszál.

Összekötő egységek a szociális hálózatban

Az egészségfejlesztési segítő egyrészt együttműködik az egészségügyi szolgálatokkal, másrészt kapcsolatban áll a köznevelési intézményekkel és civil szervezetekkel, harmadrészt pedig – és ez a kiemelt kapcsolódási irány – a családok mellett végzi a munkáját. Feladataihoz tartozhat minden olyan intézkedés, amely egy közösség, egy család, vagy azon belül az egyén életfeltételeinek javítására irányul, elsődlegesen az egészségmegóvás, gyógyulás szempontjai mentén.

„Ahogy maga a szakterület is fiatal még ebben a formában, a képzés is az újabbak közé tartozik. Felismerve azt, hogy a szociális területen milyen nagy szükség van sokrétű tudással rendelkező szakemberekre, az egészségfejlesztési segítő munkakör ellátásához is többféle szakismeret biztosítja a felkészülést. Az anatómiai, élettani és klinikai ismeretek, a szociális képességeket erősítő tantárgyak mind az alapozás részei. Később, a munkavégzés során gyakran adódnak majd döntési helyzetek, vagy többlépcsős megoldási terveket kell kidolgozni, vagy egyszerűen ’csak’ hasznos javaslatokat, tanácsokat adni – és ehhez mind nagy szükség lesz a biztos szakmai háttérre.” – mondja Piskóti Zoltánné Judit, oktató, pedagógus, a MEREK (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) főnővére.

Tehát a napi munkájában az egészségügyi segítő olyan, mint egy összekötő egység az egészségügyi szolgálatok, intézmények, szervezetek és a családok között. Sok területen tud bekapcsolódni a szociális szakemberek mellé. Akár vidékről, akár a nagyvárosokról beszélünk, mindenhol találunk kisebb-nagyobb közösségeket, akik szociális problémákkal küzdenek. A legnagyobb szükség a munkájára azonban a leszakadó kistérségekben, fokozottan rászoruló családok körében van.

Bizalomépítés lépésről lépésre

Születésünktől fogva szükségletek alakítják az életünket. Ha az alapvető igényeink nem teljesülnek, csökken az életminőségünk, ez pedig magában hordoz egy sereg olyan tényezőt, amelyek mind a betegségek kockázatát növelik, rontják az életfeltételeinket. Sokan küzdenek napi szinten olyan problémákkal, amelyek az alapvető tényezők hiányából erednek.

Az okok egy része azonban még a szociálisan hátrányos helyzet mellett is orvosolható. Kellő odafigyeléssel, megismerve az adott probléma összetevőit, meg lehet találni azokat a kiugrópontokat, ahonnan a kivezető út tervezhető. És itt jön az egészségfejlesztési munkatárs kulcsszerepe. „A jó segítő először is megteremti azt a bizalmi közeget, amelyben a másik fél képes őszintén beszélni a problémáiról. Aki egy mély belső krízist él meg, vagy a család helyzetét igyekszik a külvilág elől elfedni, nem fog rögtön megnyílni. Sokszor csak próbálkozások sora tudja feloldani azt bizalmatlanságot, távolságtartást, ami a lelki problémákat eltakarja. Egy felkészült segítő viszont tisztában van vele, hogy a hárítás mögött mi húzódik.  Ha valaki mások bajában, félelmében, elakadásában nem a nyűgöt, hanem a segélykérést hallja meg, az a jószándék előbb-utóbb átmegy, és elkezdődik a beszélgetés. Amint a felszínre került problémákhoz használható javaslatokat kapnak, az együttműködés is megindul.” – osztja meg a tapasztalatait Piskóti Judit.

Kezelni és megelőzni

Ha már kialakult a bizalmi kapcsolat, a támogatott fél is ragaszkodik ahhoz a személyhez, akivel az első lépést megtette. Így az egészségfejlesztési segítő a munkája során végig tud kísérni családokat a problémáik megoldásában. „Ez pedig hatalmas kiváltság és nagy helyzeti előny, mert így olyan apróbb dolgokra is ráláthat, amelyek a rendszerben esetleg csak később tűnnének fel.”

A felismerés, a problémák beazonosítása és a megfelelő kezelési terv a legfontosabb elemei lehetnek egy-egy családdal, egyénnel folytatott munkának. Ilyen például, amikor egy fogyatékosság ismeretében a szakember segít a családnak az ellátáshoz való hozzáférésben, az akadálymentesítési feladatok szervezésében, elvégzésben. Vagy a megélhetési problémákból fakadó krízishelyzeteket felismerve egyből a megfelelő helyre irányítja a családot. De együttműködhet a családdal tartósan beteg személy gondozása során, haldokló családtag ápolásánál, elhalálozás esetén az ügyintézésben, vagy bármilyen nehézség esetén bevonhat olyan további szakembert, aki a segítő folyamatot előmozdíthatja.

A már fennálló problémák kezelése mellett a másik nagy terület a prevenció, hiszen a kialakult helyzetek megoldásán túl az egészségfejlesztők fontos szerepet kapnak a kockázatok felmérésében és a megelőző lehetőségek megtanításában. Ide kapcsolódnak a szélesebb körben megszervezett, rendszeres szűrővizsgálatok; vagy a családok körében a mindennapi higiénére vonatkozó gyakorlatok átadása, a baleseti veszélyforrások megismertetése, felkészítés a betegségek elleni védekezésre.

Kísérő a megoldásban

Az egészségfejlesztési segítő tehát minden olyan tevékenységben részt tud venni, amellyel a családok életminőségének javulása elősegíthető. Az biztos, hogy kicsit sem lesz számára egyhangú a munka, hiszen az új helyzetekhez mindig új stratégia kell, és közben sok emberrel dolgozik folyamatosan. Amire egy jó segítőnek nagy szüksége lesz, az a kitartás, empátia, jó kommunikációs készség és a szorgalom, amellyel a feladataiban érintett szakterületekről folyamatosan információt gyűjt. Amit Piskóti Judit biztatásként üzen a pályára készülőknek: „Mindig nagy szakmai élményt ad, amikor egy családnak sikerül átadni az egészségtudatos gondolkodást, vagy amikor a segítségünkkel jutnak ki egy krízishelyzetből. Ahhoz a kézhez, aki a bajból kisegítette őket, később is ragaszkodni fognak. Ez a sok hálás kézszorítás ad erőt és szakmai magabiztosságot, amikor újabb családokkal kezdünk dolgozni a kivezető út építésén.”

Piskóti Judit

pedagógus, főnővér, MEREK (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja)

A figyelem és a törődés szinte fél gyógyulást ad

A figyelem és törődés szinte fél gyógyulást ad. A Pannon Kincstár egy szakmai cikke a szociológia tudományterületén. Egy segítő, ahogy gondoskodik egy idős bácsiról.

Ahogy felgyorsult a világ körülöttünk, egyre nehezebb megállni egy pillanatra. Pedig sokan vannak, akiknek nem erről a pörgésről szólnak a mindennapok. Idősek, betegek, akik számára sokkal lassabban telik az idő és arra vágynak a legjobban, hogy valaki megfogja a kezüket és meghallgassa őket. A szociális gondozásban rengeteg a tennivaló és nagy szükség van azokra, akinek a segítségnyújtás természetes ösztön és szívből jön.

Egy kéz, hogy megfogjuk, ha kell

A szociális szakterületekről már most is sok kéz hiányzik és ez egyre inkább így lesz, ahogy társadalom öregszik. A65 év fölöttiek száma már most is több mint 600 millióra tehető világszerte, ami a teljes népesség 8%-át jelenti. Az ENSZ előrejelzései szerint pedig 2050-ben már 1,5 milliárd 65 év fölötti ember lesz a világon. A fejlett országokban – így Magyarországon is – nagyságrendileg az emberek harmada ebbe a korosztályba fog tartozni. Ezzel együtt a várható élettartam is növekszik, így az időskori életszakasz is hosszabbra nyúlik.

A családtagok viszont egyre kevésbé tudják kivenni a részüket a nagyszülők ellátásából, gondozásából az aktív munka mellett. Ráadásul egyre gyakoribb jelenség, hogy a jobb munkalehetőségért messzebb, nem ritkán külföldre költöző fiatalok távollétében az idős hozzátartozók számára nincs kéznél olyan családtag, akitől probléma esetén gyors segítséget kaphatnak.

„Akár intézményi szinten, akár az otthon történő gondozásban, a lehetőségek tárháza egyre szélesebb” – mondja Juhászné Csuka Csilla oktató, az Újbudai Humán Szolgáltató Központ intézményvezetője. „Aki érzi magában, hogy szeret emberekkel foglalkozni, ösztönösen segít, ha kell, és nagyfokú empátiával rendelkezik, a szociális szakmában el fog tudni helyezkedni.”

Ugyanígy látja a szakterület lehetőségeit Szabados-Slezák Brigitta oktató, diplomás ápoló, szakvizsgázott szociális menedzser, az OSEI Mozgásszervi rehabilitációs osztály osztályvezető főnővére is: „Széles a skála, ahol megtalálhatják az elképzeléseiknek leginkább megfelelő munkát a tanulóink. Sokan a családi érintettségük miatt vágnak bele a képzésbe, sokan a segíteni vágyást szeretnék tettekre váltani, vagy sok évnyi irodai munka után emberekkel dolgozni és támogatni őket. Közös bennük, hogy adni szeretnének és látni azt, hogy a segítségüknek értelme van. Ez pedig nagy kincs, mert hatalmas szükség van gondozókra, ápolókra, és a legjobb, ha ehhez a motiváció ösztönösen, szívből jön.”

Otthon a szakmában

Bár az ápoláshoz sokszor idilli képek kapcsolódnak, a jócselekedet szépsége mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy komoly felelősséggel járó szakmáról beszélünk. Ezt hangsúlyozzák a szakterületen dolgozó oktatók is. „Fizikailag és lelkileg is sokszor embert próbáló munka – mondja Juhászné Csuka Csilla -, amelynek a mindennapi ellátása széleskörű szakmai ismereteket kíván. A szociális szakember időnként ápoló, szociális munkás, kicsit pszichológus, jogász, időnként a fizikai erejével dolgozó munkás, és persze egy kicsit Teréz anya, vagyis sokféle oldalunkra szükség van. Ehhez mérten a képzés is sokféle szakterületről áll össze. Akkor értik meg igazán a tanulók, hogy miért járjuk körül a szakmát ennyi oldalról, amikor kimennek gyakorlatra, és olyankor sorra visszajelzik, hogy igen, tényleg nagyon összetett a feladatkör. Sokféle szegmensből kell összegyűjtenünk a saját eszköztárunkat, hogy minden helyzetben feltaláljuk magunkat, segítő szakemberek tudjunk maradni.”

A szakgondozók a tanulásból, gyakorlatból, munkából már olyan készletet hoznak magukkal, amellyel magasabb kategóriában is elhelyezkedhetnek a pályán. „Az elmélyültebb ismeretekkel, sokrétű tudással és a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokkal felvértezve bátran indulhatnak intézmények középvezetői pozícióiért” – biztatja a szakmai karrierjüket tervező szakembereket Szabados-Slezák Brigitta. „Én azt tapasztalom, hogy akit menet közben megérint a szakma, és rájön, mennyire otthon van ezen a területen, ott nem kérdés, hogy akar-e fejlődni. Magától értetődő módon szívja magába a tudást, végzi a feladatokat és szépen megy előre a pályáján.”

A kérdezés és hallgatás tudománya

Aki idős emberek között tölti a napjait, hihetetlen történetekkel, egészen elképesztő életutakkal találkozik. Ehhez viszont meg kell fogni a kezüket és megteremteni azt a közeget, amely megnyitja a lelket és utat enged a beszélgetésnek. „Ma már nagyon nehéz megállni egy pillanatra. Pedig az idős embereknek, betegeknek az idő nagyon lassan telik és az a legnagyobb ajándék, ha leülünk melléjük és meghallgatjuk őket. Azt látjuk, hogy egy tartalmas beszélgetés szinte fél gyógyulást ad nekik, hiszen figyelmet, meghallgatás, megértést tapasztalnak, ők pedig nagyon szívesen mesélnek.” – osztja meg tapasztalatait Juhászné Csuka Csilla. „Ezért szoktam mondani a tanulóimnak, hogy kérdezni és hallgatni is meg kell tanulni. A kérdések megnyitnak, a hallgatás megértet. Az értő hallgatás egyrészt ajándék a betegek, idősek számára, másrészt mi is mindig tanulunk, tapasztalunk közben valami újat.”

A segítség végigkísér

Az emberi kapcsolatokban mindig benne van az elengedés is, amire nehéz felkészülni, még akkor is, ha a tudjuk, hogy a munka része. „Az a törekvés vitt a szociális szakterület felé, hogy minél jobban megismerjem a betegeimet. Hogy ne csupán kezelendő esetekkel dolgozzak, hanem az adott embert lássam magam előtt, a saját történetével. Az igazi emberi kapcsolatok adják a munkánk egyik legfőbb értékét, mert mindent megteszünk azért, hogy megismerjük azokat, akikkel dolgozunk, és mi is megmutatjuk a teljes személyiségünket, beletesszük a teljes lelkünket. Ez megkönnyíti és nagyon tartalmassá teszi a mindennapokat, de kétségkívül meg tudja nehezíteni az elengedést” – tárja fel a munkájuk lényegi pontjait Szabados-Slezák Brigitta.

Ezt megerősítve kapcsolódik a kettős megélések gondolatához Juhászné Csuka Csilla is: „A szakmánk velejárója, hogy bírnunk kell a lelki megterhelést, akár kitörő örömről, akár mély szomorúságról van szó. A szociális szakember az elméleti és a gyakorlati tudásán túl, a saját személyiségével dolgozik. A stabil, kiegyensúlyozott személyiség, a belső egyensúly megtartása nagyon fontos a professzionális munkavégzéshez. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a frusztrációt, csalódást is meg tudjuk élni, amikor már nem tudunk segíteni valakin és el kell engednünk. Ilyenkor is tudatosítani kell magunkban, hogy ez egy fontos munka, amelynek a velejárója, hogy elkísérjük az embereket az útjuk, földi létük végéig. Azzal biztatom a tanulókat, amikor a nehéz pillanatokról beszélgetünk, hogy mi, szociális szakemberek a munkánk révén olyan pluszt tudunk adni másoknak, amit csak igen kevesen a saját szakmájukban. Erre legyünk nagyon büszkék!”

Nem betegeket látunk, hanem embereket a történetükkel

A szociális gondozók és ápolók sokszor halmozottan hátrányos betegekkel is dolgoznak, akik nem tudják elmondani, szavakkal kifejezni a problémáikat, kéréseiket. Ilyenkor az empátia és a türelem mellett nagy szükség van a helyzetfelismerő képességre és megfelelő tudásra a döntésekhez. A napi feladatok a fizikai erőnlétet, sőt, gyakran a kreativitást is megkívánják. A gyakorló szakemberek éppen ezért mondják, hogy az ápolók a teljes személyiségükkel dolgoznak.

Amit nem válthatnak fel a gépek

A társadalom öregszik, ráadásul sok fiatal külföldön építi fel az életét, az idős szülők pedig itthon maradnak és a közvetlen hozzátartozót nélkülözve a szociális hálózatba kapaszkodnak. A gondozókra, ápolókra már most is hatalmas szükség van és ez évről-évre fokozódik. Akár otthon ápolásról, akár intézményi ellátásról beszélünk, a rendszer a belátható időhorizonton biztos elhelyezkedést kínál a pályára lépőknek.

„A szociális szakmacsoportokban széles a spektrum és sok a lehetőség – mondja Szabados-Slezák Brigitta oktató, diplomás ápoló, szakvizsgázott szociális menedzser, az OSEI Mozgásszervi rehabilitációs osztály osztályvezető főnővére. Aki örömforrásként tekint a segítésre és nem feltétlenül akar újabb képzésekkel magasabb pozíciókba kerülni, hanem ebben a munkában szeretne kiteljesedni, a szociális gondozásban meg fogja találni a segítségnyújtás élményét. A bemeneti kompetenciák lehetővé teszik, hogy egészségügyi előképzettség nélkül vágjon bele a képzésbe, aki motivációt érez hozzá. Így valóban többféle irányból érkeznek, és sokakat pont menet közben érint meg a szakma. Itt jönnek rá, mennyire az ő területük ez.”

Kiss Judit oktató, diplomás ápoló, szociálgerontológus, az Albert Schweitzer Református Szeretetotthon intézményvezető ápolója is ezt erősíti meg a saját tapasztalataival: „Többen úgy érkeznek a pályára, hogy korábban hosszú évekig irodában, vagy multinál dolgoztak és arra vágynak, hogy lássák a munkájuk értékét, megéljék az emberi kapcsolódásokat, visszajelzéseket. Szeretnének végre úgy adni, hogy rögtön érzik, mennyire fontos, amit tesznek. Ez pedig csak ember és ember között működik ilyen látható módon, ilyen intenzív élményekkel. Bizonyos munkafázisokat próbálnak már gépekkel megoldani, de ezt a kapcsolódást nem tudja pótolni a technika.”

A személyiségünkkel dolgozunk

„Mivel a betegek sokszor nem tudják pontosan kifejezni az igényeiket, sőt, gyakran a halmozottan hátrányos helyzetüknél fogva egyáltalán nem tudják szavakkal elmondani a problémáikat, hatalmas szükség van a helyzetfelismerő képességünkre – emeli ki Kiss Judit. Ezért kell a munka ellátásához biztos szakmai tudás és határozottság. Gyakran kell gyors döntést hozni és megfelelő szakembert hívni. Ehhez pedig muszáj jó megfigyelőkészséggel rendelkezni, hiszen egyrészt nem riadóztathatjuk hiába az ellátó csapat többi tagját. Másrészt viszont a túl lassú kapcsolással, vagy figyelmetlenséggel a beteg állapotát kockáztatjuk.”

A munka eredményességének pedig a jó csapatmunka az egyik kulcsa. Egy jó szakmai team, jó hangulattal hatalmas mértékben befolyásolja az általuk gondozott betegek jóllétét, mindennapi közérzetét.  Az empátia, együttműködés és türelem tehát nem csupán az ellátott személyek felé szükséges, hanem egymás felé ugyanúgy. A betegek mozgatásával járó fizikai megterhelés mellett a pszichikai nyomás is sokszor jelen van. Fokozottan igaz ez az éjszakai műszakra, amellyel nem mindenkinek a szervezete birkózik meg könnyedén. Ahogy Kiss Judit fogalmaz: „Sok türelem és tolerancia kell ahhoz, hogy minden eseten képesek legyünk kivárni, amíg a betegek elmondják, megmutatják nekünk, mit szeretnének. De ugyanez az empátia egymás felé is fontos, hiszen sok van rajtunk, mindenkinek van olykor nehezebb napja, de csakis együtt tudjuk sikeresen működtetni a folyamatokat és mindenki számára a megfelelő ellátást nyújtani. És akkor még nem is beszéltünk arról, néha milyen kreativitást igényel egy-egy feladat megoldása, amit szintén sokkal könnyebb dolog csapatban kitalálni. Ráadásul, ha a jókedvvel, humorral tesszük mindezt, azt a betegek is nagyon értékelik.”

A munka tehát bőséges eszköztárt igényel és mindennap megmutatja, mit hoz magában valaki tudásból, terhelhetőségből, emberi értékekből, kommunikációból, együttműködő készségből. Ezért is mondják a szakemberek, hogy a gondozó és ápoló a teljes személyiségével dolgozik.

Nem csupán egy beteg, hanem az ember

„Nővérként kezdve a pályafutásomat, egyre inkább azt éreztem, hogy szeretném még jobban megismerni, még komplexebben látni a betegeimet. Azokat, akikkel naponta foglalkozom. Hogy ne csupán eseteket lássak, hanem teljes valójában azt az embert, aki ott fekszik és a segítségemre szorul. Így indultam el a szociális szakterület felé – osztja meg saját motivációját Szabados-Slezák Brigitta. Így most már nem betegeket látok magam körül, hanem Sárika nénit és Pista bácsit, az egész élettörténetükkel.”

Van, aki sok évig ott él az otthonban és a munkatársak kicsit a hozzátartozójukká válnak. Kiss Judit intézményvezetőként mindennap látja, átéli ezeket a kapcsolódásokat: „A hála, a szeretet, a fontosság megélését kapjuk a hozzátartozóktól és az általunk gondozottaktól is. Még ha nem is tudják elmondani, mert nem beszélnek, akkor is éreztetik egy-egy kézmozdulattal, mosollyal, szeretetteljes pillantással. Aki sokáig itt van velünk, nagyon hozzánk nő, megszeretjük és nekünk is nagyon nehéz végül elengedni. De ez is a munkánk része: megkönnyíteni számukra az életük végső szakaszát.”

Ehhez a gondolathoz csatlakozik Szabados-Slezák Brigitta, összefoglalva szakmájuk lényegét: „Én azt gondolom, egy elhivatott szociális szakember nem is kaphat annál nagyobb elismerést, mint a hálás tekintetek, az érintés és a mosoly, amiben mindig benne van az, hogy köszönöm.”

Amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni

A szociális szakterületeken minden nap más. Sokféle ember, sokféle életút. Gyakran egészen picivel is lehet hatalmas segítséget nyújtani. Figyelmet adni, ami megnyit, bizalmat teremt és elindít egy probléma megoldása felé. A szociális asszisztens támogató, szervező, adminisztráló munkája ma már sokrétűen alkalmazható és szívesen foglalkoztatják, mint olyan szakembert, aki átlátja a rendszert és képben van a szakmával.

Hős és csodabogár egyben

A szociális asszisztens általában felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember keze alá dolgozik, az ő munkáját segíti. Irányítás mellett, a kompetenciájának megfelelő területeken önállóan végzi a feladatait: közreműködik a szociális munka adminisztrációjának kialakításában és működtetésében; a szociális ellátás keretében pedig különböző programokat szervez, illetve részt vesz ezek lebonyolításában.

A családsegítésben, a munkanélküliek támogatásában, a hajléktalan ellátásban vagy az idősgondozás nappali ellátási feladataiban is egyre több az olyan lehetőség, amelybe a szociális asszisztensek bekapcsolódhatnak. „A munkáltatók is rájöttek, hogy sokrétűen tudják alkalmazni a szociális munkatársakat, ezért egyre bővül a kör, ahol a segítségüket igénybe veszik. Szükség van rájuk, mint olyan szakemberekre, akik képben vannak a szakmával és átlátják a szociális rendszert.” – mondja Szécsi Judit oktató, az ELTE TáTK Szociális Munka tanszékének egyetemi tanársegéde. „Nagy előny, ha együttműködő, jó csapatban sikerül elhelyezkedni. Azt szoktam tanácsolni a hallgatóimnak, hogy ezt keressék a leendő munkahelyükben. Ránk, szociális szakemberekre néha hősként, néha csodabogárként tekintenek, de mindegyiket sokkal jobb egy csapatban megélni. Könnyebb feldolgozni a nehézségeket is, az örömöt és a sikert pedig megsokszorozza, ha van kivel megosztani. Amikor félszavakból értjük egymást, az szárnyakat ad a mindennapokban.”

A háttérben is az egyénért

„Az első, amit elmondok a tanulóknak, hogy a világban, amelybe belépnek, milyen sokféle részproblémával fognak találkozni és nem lehet klisékben gondolkodni.” – emeli ki Dr. Antal Kálmán oktató, jogász, a Pénzügyminisztérium szociális munka oktatója. „Bár a szociális asszisztensek munkájának legnagyobb szelete az adminisztráció, nagyon fontos, hogy ezen keresztül is emberekkel foglalkoznak, emberek életébe kapcsolódnak be. Már a kezdeteknél tisztában kell lenni azzal, hogy nem csupán ’dolgozgatunk a nagyvilágba’, hiszen egy dokumentáció is létfontosságú lehet, ha az például egy gyógyszerelés rögzítése, ahol a helyettesíthetőség sem mindegy. Vagyis amikor elvileg háttérmunkát végzünk, akkor is a kliensért dolgozunk, őt támogatjuk a helyzetének a kezelésében, megoldásában.”

A sokféle történet, az egyedi sorsok megérintenek minden segítő embert, a különböző problémák be tudnak húzni. A napi munkához éppen ezért nagyon fontos a belső stabilitás, a belső én védelme, amihez a megfelelő önismereten át vezet az út. „Szükséges egyfajta értékrend; értenünk kell a kódexben is szereplő etikai normákat, hinni az egyenlőségben és a változás képességében – mondja Szécsi Judit -, de nem hibátlannak kell lennünk, hanem kellőképpen rugalmasnak, hogy merev berögzülések nélkül forduljunk mindenki felé.”

Tudás, ösztön és emberség

Ahogy egy kliens története kibontakozik előttünk, és kirajzolódik a segítséget igénylő helyzet, láthatóvá válik az is, éppen milyen kompetenciákra lesz a legnagyobb szükség a szociális munkatárs részéről. Az emberismeret, türelem és kitartás mellett nagyon fontos a szakmai tudás és a tapasztalat. „A helyzetfelismerés és a döntési képesség felértékelődik, amikor helyzet és helyzet között választunk” – erősíti meg Dr. Antal Kálmán. „Az asszisztens is lehet olyan szituációban, amikor ő ismeri fel, hogy azonnali intézkedés szükséges. Persze mindenkinek képben kell lennie annyira saját magával, hogy tudja, meddig tartanak a kompetenciái, hol vannak a határai. Az sem szerencsés, ha mindent én akarok megoldani, de az sem jó, ha nem merek döntéseket hozni. Mint a szakmánk sok más területén, itt is a megfelelő önismeret a kulcs. Arra biztatom a tanulókat, hogy a megszerzett tudásuk mellett merjenek az ösztöneikkel, az emberségükkel dolgozni.”

Sok kis lépés – nagy haladás

A képzésre jelentkezők között vannak, akik már a szociális szakmában dolgozva építik tovább az útjukat, de sokan érkeznek az irodák, a multik világából. „Mivel még mindig hiány van a szociális területek zöménél, aki ezt a pályát választja, találni fog munkát. Akár ezen a vonalon, további képzésekkel, vagy rokonterületeken, mindig lehet tovább bővíteni a szakmai tudást és úgy haladni előrébb” – biztatja az első lépéseken gondolkodókat Szécsi Judit. „Azt tapasztalom, hogy más irányból érkezőkben is hatalmas a motiváció. A közös felkészülés pedig nagyon összehozza a csoportokat. Olyan közösségek alakulnak, akik később is segítik egymást. Igazi támogató hálózatot alakítanak ki maguknak. Ez pedig azért is nagyon fontos, mert sok a munka, és figyelnünk kell rá, hogy rendszeresen töltődjünk. Ha a korábbi csoporttársak egymás közt hosszabb távon is meg tudják osztani a megéléseiket, akkor ez a kapcsolódás rengeteg pluszt ad.”

A szociális munkának a sok tennivaló mellett is megvan a változatossága. Minden egyes nap lehet más. Sok ember sokféle életutat hoz magával. „Hiszünk abban, hogy az emberek képesek változni és változtatni. Az is jó, amikor mi megértjük a másikat, és az is, amikor ő tesz egy felismerést, amivel előrébb tud haladni. A kicsi elmozdulások összeadódnak és nagyon jó érzés ezt látni. Ilyenkor erősödik meg igazán bennünk, hogy igen, ez az én utam.” – mondja Szécsi Judit.

„Gyakran már a figyelem is rengeteget ad, amivel végighallgatjuk a másikat. És sokszor egy picivel is sokat tudunk segíteni” – csatlakozik hozzá Dr. Antal Kálmán. „Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy valójában akkor lépünk a pályánkra, amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni.”

Támogató kezek a műtéti csapatban

Kék műtőruhás hölgy egy műtőszobában. Pannon Kincstár

A műtéti – aneszteziológiai asszisztens a tanulással megszerzett tudásával és az évek során egyre gyarapodó tapasztalatával segít abban, hogy egy komplikált műtét nehéz szituációjában magabiztosan tudja támogatni a team munkáját. A kulcsszó: a csapatjáték. Hiszen az emberéletek megmentése közös küldetés, amelyben a perioperatív asszisztens feladatköre fontos része az egésznek.

Operatív háttér

A perioperatív asszisztens munkájának lényegi részét a műtői környezetben végzett műtéti és egyéb invazív beavatkozásokhoz – azaz a beteg testébe vágással, szúrással történő behatolással járó orvosi eljárásokhoz – nyújtott segítség adja. A kompetencia szintjének megfelelő asszisztensi feladatokat lát el az operációt megelőzően, a műtét közben, és az elvégzett beavatkozás után. Együttműködik az operációt végző szakemberekkel, a műtői személyzettel, az aneszteziológussal, és a műtői beavatkozások technikai személyzetével.

Támogató munkájával bekapcsolódik a páciens állapotfelmérésébe, a kezelési terv elkészítésébe, a beavatkozás alatti megfigyelésbe és az értékelésbe. Jelzi, ha a megfigyelés során a páciens állapotának romlását érzékeli, és segítséget kér. Az egynapos sebészeti beavatkozásra kerülő betegek menedzselésének is szerves résztvevője. Szorosan együttműködik, támogatja a betegeket és a hozzátartozóikat.

Fejlődési irányok és lehetőségek

Az állami egészségügyi intézményekben és a magánszektorban is nagy szükség van a műtéteket segítő szakemberekre. A pályakezdőket is szívesen fogadják műtős segédasszisztensként, aneszteziológus segédasszisztensként. Ezekben a pozíciókban a képzés mellett elvárt az érettségi megléte is. A sterilizáló részlegen vannak olyan feladatkörök is, amelyek ellátásához a képzés elvégzése mellé nem alapfeltétel az érettségi.

„Egy év alatt kapnak a tanulók egy olyan alapot, amin tovább tudnak menni” – emeli ki a lehetőségeket Székely Ildikó oktató, ápoló. „Már ezen a ponton is vannak olyan feladatok, amelyeket önállóan is elláthatnak, mint például a szubkután injekciózás és a betegek tájékoztatása, illetve segédkezhetnek az ápolóknak. De érdemes továbbmenni a pályán a perioperatív ápolói, műtősnői, aneszteziológiai végzettségek felé. Mindegyik hiányszakma és a saját oklevél megszerzésével jóval szélesebb a lehetőségek skálája.”

„Több területre is várjuk a fiatalokat ezzel a végzettséggel. Sokan vannak, akik az elmúlt években kezdtek kórházunkban dolgozni.” – teszi hozzá saját vonatkozásait Molnárné Janecskó Elza oktató, Uzsoki Utcai Kórház, Központi Röntgen Osztályának diagnosztikai képalkotásban szakosodott vezető asszisztense. „A perioperatív asszisztensekből műtéti szakasszisztens és aneszteziológus szakasszisztens is válhat. Ehhez kell egy év műtői gyakorlat – már perioperatív asszisztensként – majd újabb egy év után megszerezhető a műtős szakasszisztensi vagy aneszteziológiai szakasszisztensi oklevél is. Pályakezdő aneszteziológus szakasszisztenseket a magán egészségügyi intézmények is szívesen foglalkoztatnak. Műtős szakasszisztensi területen inkább a több éves tapasztalattal rendelkező, akár friss nyugdíjas kollégákat részesítik előnyben a magán szférában.”

Topon lenni a szakmában

Amikor egy munkaadó a perioperatív asszisztens végzettségű jelentkezők között mérlegel, nagyon sokat nyom a latban az addig megszerzett tudás és a hozzáállás. „A képzés alapja az elmélet, hiszen erre épül a további ismeretanyag is. Ma már elméleti tudás – bizonyítvány, szakképzettséget igazoló okmány – nélkül nem nagyon lehet elhelyezkedni, vagy csak alacsonyabb besorolásban. A mindennapi munka ellátásához alapvető szakmai kompetenciák: a műszerismeret, gépismeret, eszközismeret, anyagismeret, a műtéti technikák, a latin szaknyelvi kifejezések ismerete, a szakmai etika” – emeli ki Molnárné Janecskó Elza. „Viszont sok intézmény azért foglalkoztat szívesen pályakezdőket is, mert őket úgymond a ’saját ízlésük szerint’ tudják megtanítani a szakma rejtelmeire. Itt pedig a személyes kompetenciák rengeteget számítanak. Emberekkel dolgozunk, betegekért vállalunk felelősséget. Ezekben a munkakörökben elengedhetetlen a megbízhatóság, az empátiás készség, az alkalmazkodás, az önfegyelem, az érzelmi stabilitás és kiegyensúlyozottság.”

Ezt erősíti meg Székely Ildikó is: „A segítőkész hozzáállás alapvető az egészségügyi szakmákban. Emellett fizikailag is bírni kell, hiszen úgymond lábon visszük a feladatok zömét, és ugyanez elmondható a lelki tényezőkre is. Nagyfokú tűrőképesség kell, nem csupán a feladatok ellátásához, hanem a nehéz helyzetekhez, emberi sorsokhoz is, amelyekkel nap mint nap találkozunk.”

A munka nagyrésze az a csapatjáték, amelyben a perioperatív asszisztens betölti a műtétet végző team-beli szerepét. Mint minden csapatmunka, az operáció is akkor működik, ha a szakmai feladataikon túl valamennyi résztvevő képes az együttműködésre és a folyamatos kommunikációra.

„Kérdezni is tudni kell” – egészíti ki az előbbieket Molnárné Janecskó Elza. „A félinformáció nem elég, nagyon sok múlhat rajta a munkánk során, nem kockáztathatjuk mások életét, ezért mindig érdemes feltenni azt a plusz kérdést. Inkább többször, mint egyszer sem. Az összetett feladatok megoldása során pedig jól jön a logikus gondolkodás, a rendszerező képesség, a hibakeresés és problémamegoldás képessége, és persze a kreativitás a jó ötletekhez.”

Fent és lent, de belül egyensúlyban

A változó munkarend, az ügyelet, az intenzív és folyamatos munkavégzéssel járó stressz jelenthet kihívást és ez valóban nem való mindenkinek. „Aki kórházi munkát vállal, azzal is tisztában kell lennie, hogy az emberek nem csak meggyógyulnak, hanem sajnos meg is halnak itt. Érzelmileg nagyon megterhelő tud lenni, hiszen előfordulhat olyan eset is, amikor a beteg a kezeid közt hal meg, mégis meg kell tanulnunk feldolgozni ezeket az eseteket, és megőrizni a belső egyensúlyunkat” – mondja Molnárné Janecskó Elza.

Hogy mi segít a belső egyensúly helyrebillentésében, mi lendít át a nehéz helyzeteken? Székely Ildikó szerint: „Ami erőt ad, az a betegek hálája. Ahogy megfogják a kezünket és megköszönik, amit tettünk.”

Ezzel egybecsengenek Molnárné Janecskó Elza gondolatai: „Az, hogy egy segítő team fontos tagjaként részt veszünk emberek megmentésében, gyógyításában, leírhatatlan érzés. Rengeteg erőt és motivációt ad. Nincs szebb mosoly, egy meggyógyított, hálás beteg mosolyánál. Ez minden egészségügyi dolgozó szeme előtt kell, hogy lebegjen nap mint nap, és erőt kell, hogy adjon a következő feladatok megoldásához.”

Molnárné Janecskó Elza

oktató, Uzsoki Utcai Kórház, Központi Röntgen Osztályának diagnosztikai képalkotásban szakosodott vezető asszisztense

 

Székely Ildikó

oktató, diplomás ápoló, leendő APN ápoló