Újraélesztés Világnapja 2017
Segítők Napja 2017
Évzáró 2017
Sportmasszázs 4.0
Masszőrképzés 4.0
Iskolánk képekben
Az ápolás legnagyobb díjai: a folyamatos fejlődés és a hálás tekintetek
Az egészségügy területén az egyik legszebb hivatás, ugyanakkor az egyik legnehezebb is. Emberileg, érzelmileg, fizikailag is sok kihívást rejt. A pályán sok éve dolgozók történeteiben mégsem az akadályok az elsődlegesek, hanem a betegek hálája, amellyel még sok idő elteltével is újra meg újra találkoznak. Ezt a gondoskodást, előítéletektől mentes törődést az tudja igazán adni, akiben megvan a segíteni akarás és a motiváció.
A segítő kéz büszkesége
Betegként vagy aggódó családtagként mindannyian találkoztunk már azzal az érzéssel, amikor egy kiszolgáltatott helyzetben más kezébe helyezzük azokat a dolgokat, amelyeket egyébként megoldunk. Amikor egy idegen kéz segítségét kérjük, az ő támogatásán múlik saját hogylétünk, vagy szerettünk biztonsága, komfortérzete. Ebben a nehéz helyzetben nem mindegy, ki az, akihez fordulni tudunk. Megkapjuk-e azt a törődést, odafigyelést, megnyugtató szavakat, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a gyógyuláshoz, jobb közérzethez, mint a kezelések és gyógyszerek.
Az ápolók azok, akik a kórházi, egyéb intézményi kezelések alatt folyamatosan jelen vannak az életünkben. A munkájuk egy részét látjuk, megtapasztaljuk. De mi minden van még a napi listájukon a segítő kéz nyújtása mellett?
Az ápoló az egészségügyi ellátórendszer területein végzi munkáját önállóan, illetve más egészségügyi szakma képviselőivel együttműködve. Aktív részese a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs folyamatoknak. Az ellátó csapat tagjaként szervezi, koordinálja, ellenőrzi az ápolási tevékenységet. Elméleti ismeretei és gyakorlati készségei segítik abban, hogy képes legyen a beteg szükségleteinek megfelelő ápolási, gondozási szolgáltatást nyújtani. Kompetencia szintjének megfelelően ellátja a szakorvosi beavatkozásokhoz kapcsolódó ápolói tevékenységeket. Emellett egészségügyi dokumentációt vezet az aktuális jogi és minőségirányítási szabályozások szerint.
„Szép, emberi, izgalmas hivatás, amely lelkileg, érzelmileg, erkölcsileg komoly kihívást jelent, ugyanakkor vele jár a más emberek támogatása felett érzett büszkeség – mondja Balázs Katalin oktató, diplomás ápoló, az „Egységes ápolási eszközpark” kiemelt projekt és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakmai vezetője. A szakterületek skáláján széles körből választhatunk saját szakmai irányvonalat. Ezt mindenki a személyiségének megfelelően célozhatja be. A gyakorlati területeken szerzett tapasztalatok sokat segítenek az egyéni döntés meghozatalában. Az egészségügy innovatív fejlődése és a mindennapi ápolási feladatok pedig eleve magukban hordozzák a folyamatos, egész életen át tartó tanulást, fejlődést.”
Hajtóerő: a tanulási vágy
A korábban nem tapasztalt helyzetek, esetek kezeléséhez, a betegellátáshoz használt eszközök alkalmazásához, az új módszerek elsajátításához valóban nagy szükség van a saját szakmai tudás rendszeres és tudatos fejlesztésére. A beteg állapotváltozásának észlelése és értelmezése, a sürgősségi esetek, vészhelyzetek felismerése, a gyors intézkedés életmentő lehet, és sok múlik az ápoló felkészültségén, rátermettségén. „A mi életünk egy hosszú tanulás – emeli ki Szántayné Lehoczky Éva szakoktató, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Gastroenterológiai osztályának főnővére,a SOTE Neurológiai Klinika és az Intenzív osztály munkatársa – Az marad meg a pályán, akiben ott van a tanulás iránti vágy és hajtja előre a mindennapokban.”
Az önfejlesztés kulcsfontosságú szerepét erősíti meg Balázs Katalin is: „A tanulás kétségkívül időt vesz el a családtól és a szabadidőből, hiszen felnőttként, munka mellett végzik. A tudás megszerzése azonban alapvető feltétel, nem hagyhatjuk, hogy enélkül kerüljenek ápolók a rendszerbe. Fontos, hogy már a gyakorlati helyszíneken foglalkozzanak a tanulókkal, erősítsék a hivatástudatot, szerettessék meg azt a szakterületet, amihez vonzódni kezdenek.”
Az út tehát hosszú és gyakran már az indulás is tartogat meglepetéseket. „A tanuló ápolók számára az első nagy kihívás: meglátni a beteget – emeli ki Szántayné Lehoczky Éva. Előfordul, hogy valakiben az ápoláshoz romantikus fantáziaképek kapcsolódnak és a gyakorlaton szembesül a valódi emberi helyzetekkel, fájdalmakkal. Nem mindenki alkalmas arra, hogy a mindennapi gondozással járó testi-lelki terhet viselje és jó, ha ezzel idejében tisztába jövünk. Éppen ezért vagyok az őszinteség híve. Hibát követnék el, ha idillt festenék a tanulóimnak. A szakmámban és oktatóként is azt tapasztalom, ha már az elejétől fogva a tények mentén haladunk, sokkal jobban élik meg a kihívásokat. Mert ez egy felemelő és szép szakma, de testileg, lelkileg és fizikailag is nehéz.”
Kapocs a beteg, a hozzátartozók és a szakmai csapat között
Az ápoló mindennapi munkájának természetes része, hogy a gondozási feladatok közben beszélget a betegekkel, válaszol a kérdéseikre, megnyugtatja őket és segít oldani a kiszolgáltatott helyzetükkel járó szorongást, félelmet. Emellett rendszeresen kommunikál a hozzátartozókkal és egyeztet, együttműködik a teljes ellátó csapat tagjaival is. Az egészségnevelő és egészségfejlesztő tevékenységéhez hozzátartozik, hogy segítse a beteget és családját az önellátó képesség lehető legmagasabb fokának elérésében, felkészítse őket a hazatérés utáni tennivalókra. Ellátja őket az egészségmegőrzéshez, szükség esetén az életmódváltáshoz kapcsolódó információkkal.
A szakmai tudása mellett tehát egyéb kompetenciákra is nagy szüksége van. Ahogy Balázs Katalin mondja: „Aki empatikus, megfelelően motivált és szeretne segíteni, csak annak szabad ezt a hivatást választania. Csak az tud adni, akinek van miből.”
És nem lehet elégszer elmondani, mekkora szükség van ilyen emberekre. „Mindennap halljuk, megéljük, a szakmában és magánemberként is, hogy kevés ápoló van a rendszerben, főleg a kórházakban. Hiányszakma vagyunk és hatalmas szükség lenne még több kézre” – hangsúlyozza Szántayné Lehoczki Éva.
Mint oktatóink, úgy sokan mások is, akik a pályán maradtak, a nehézségekkel szemben a mindennapokban megélt rengeteg pozitív érzésre emelik a hangsúlyt a történeteikben. Balázs Katalin ezzel ösztönzi a tanulóit és azokat, akik a pályaválasztási döntésük meghozatala előtt hozzá fordulnak: „Én elmondhatom, hogy büszke vagyok a hivatásomra: hogy segíthetek, hogy gondoskodhatok, hogy tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezem. Ez nagyon jó érzés. Mindemellett rendkívül motiváló a tekintetekben megjelenő hála és öröm – akár betegről, akár hallgatóról van szó.”
Balázs Katalin
oktató, diplomás ápoló, az „Egységes ápolási eszközpark” kiemelt projekt és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakmai vezetője
Szántayné Lehoczky Éva
szakoktató, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Gastroenterológiai osztályának főnővére, a SOTE Neurológiai Klinika és az Intenzív osztály munkatársa
A gondolkodás struktúrája a fő: ahogy egy gyerek problémájához közelítünk
Amikor egy nehéz helyzetben lévő gyermekkel foglalkozni kezdünk, a kapcsolatteremtéshez először is megfigyelésre lesz szükség. Miközben arra keressük a választ, melyik úton induljunk el, hogy hatékony segítséget nyújtsunk, egyaránt szükség lehet a gyógyítás és a pedagógia módszereire.
Sokféle irányból a segítés felé
A gondozás mintája sokszor generációkon át öröklődik és aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a hozzátartozók ellátása, gyakran választja hivatásként más emberek segítését. A látott minták szerepéről, a saját indíttatásból választott gyógypedagógiai pályáról, a szakma mindennapi feladatairól és eredményeiről Utat találni a legnagyobb sikerünk című blogposztunkban írtunk.
„Az, hogy kit, hogyan és milyen életszakaszában szólít meg a gyógypedagógiai pálya, nagyon eltérő lehet. – mondja Gyírkis Ágnes szakoktató, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola gyógypedagógiai tanára – Sokféle élettörténettel, más-más motivációval és előképzettséggel érkeznek a tanulóink. Éppen ezért a képzés első szakaszában igyekszem úgy ötvözni az alapozó és szakmai részeket, hogy legyen egy egységes tudásbázis, amelyre közösen építkezünk.”
A jelentkezéshez ugyanis nem szükséges egészségügyi alapképzettség, bemeneti feltételként az érettségi bizonyítvány szerepel. A Pannon Kincstárban félévente indulnak csoportok, a nyolc hónapon át tartó normál és a négyhónapos intenzív képzés oktatási napjai heti rendszerességgel, szombati napokon, 8:00 és 18:00 óra között zajlanak.
Aktualitások és az életből vett példák
Mivel több intézetvezető tanít óraadó tanárként, az iskola mindenkinek tud gyakorlati helyet biztosítani. Addig viszont, amíg a tanulók a gyakorlatban is megélhetik a tanultakat, nagy szerepe van az oktatók által behozott mindennapi tapasztalatok, esetek megosztásának. Ezt erősíti meg Gyírkis Ágnes is: „Igyekszem minél több gyakorlati példán, megélt helyzeten át bemutatni a tananyag egyes részeit. Így tudom közel hozni a tanulók számára a munkánk különböző aspektusait addig, amíg a való életben is megtapasztalhatják.”
A képzés során a leendő gyógypedagógiai segítő munkatársak felkészülnek arra, hogyan tudnak támogatást nyújtani a sajátos nevelési igényű, fogyatékos személyek általános nevelésében, oktatásában. Megtanulják, hogy asszisztensként mivel segíthetik az őket irányító gyógypedagógus, konduktor munkáját. Ez a tevékenység sokrétű lehet: közreműködnek a foglalkozások, programok előkészítésében, szervezésében, lebonyolításában, emellett gondozási feladatokat is ellátnak majd.
Tudatos lépések
A gyógypedagógiai segítő munkatársak számára az egyik kulcsterület a kommunikáció. Egyrészt a munkájukat irányító és a velük együtt dolgozó más szakemberekkel folytatott rendszeres megbeszélések, egyeztetések során, másrészt a sajátos nevelési igényű személyekkel és családtagjaikkal. A kölcsönös tisztelet és tolerancia mindkét irányban alapvető feltétele az eredményes munkának, az erre való tudatos felkészülés pedig a képzésnek is fontos része.
Ugyanilyen fontos az elemző gondolkodás, a problémakezelési lehetőségek alapos kiértékelése. „Egyfajta gondolkodási struktúrát igyekszem átadni, amelynek mentén végig tudnak majd haladni, amikor egy gyermek problémájához közelítenek. – mondja Gyírkis Ágnes – Abban szeretném segíteni a tanulóimat, hogy bármilyen helyzettel találkoznak, legyen a fejükben egy-egy lehetséges kiindulópont, egy megközelítési keret a megoldáshoz.”
Ezt szemléletmódot támogatják az órai közös témafeldolgozások is. „Interaktív módon, szakmai beszélgetések formájában dolgozzuk fel a tananyagot. Arra biztatom a tanulókat, hogy tegyenek fel kérdéseket, vessenek fel problémákat és a válaszokat, megoldásokat együtt rakjuk össze. Az óra elején pedig mindig egy kicsit visszatérünk a korábban megbeszéltekre, hogy biztosan mindenki számára érthető legyen. Ugyanígy közösen vesszük végig a tételek anyagát is, amikor a vizsgára készülünk fel.”
A közös felkészülés, együtt gondolkodás, egymás támogatása összehozza a csoportokat. Egymás közt és az oktatókkal is megmaradnak szakmai-baráti kapcsolatok. Ahogy Gyírkis Ágnes a saját oktatói munkájában megéli: „Minden csoportból maradtak aktív szálak, egyre bővül ez a kör és az évek alatt igazi jó emberi kapcsolatokká válnak.”
Gyírkis Ágnes
gyógypedagógiai tanár, Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola
A gyermek mögött a családot, az egész rendszert látni kell
A csoportba érkezve a frissen végzett dajka nem csupán a gyerekekkel találkozik. Minden gyermek magával hozza azokat a mintákat, azt a rendszert, amelyben a családja működik. A mindennapi gondozás mellett nevelési, pszichológiai kérdések is felmerülnek, amelyekre a képzés során ugyanúgy fel kell készülni, mint az ellátás, az együttműködés és a kommunikáció feladataira, szabályaira.
Tananyag a jegyzetből és az életből
Ahogy Minden napra jut valami pozitív dolog című blogposztunkban írtunk róla, a dajka feladatkör sokrétű, igazi „mindent is” csomag. Hiszen az óvodapedagógus mellett ő is folyamatosan jelen van, segíti a gyerekeket fizikailag és lelkileg. Közreműködik a gondozásukban, a rend és tisztaság megteremtésében, részt vesz a programok előkészületeiben, a gyerekek napi tevékenységében, az étkezésekhez kapcsolódó feladatokban, betegség vagy sérülés esetén pedig ápolja és ellátja a gyermeket, amíg a szülő megérkezik.
Sokszínű, összetett munkaköre elméleti és gyakorlati felkészülést igényel. A Pannon Kincstár folyamatosan indít képzéseket, többféle ütemezési lehetőséggel: 1 hónapos tanfolyamot pénteki és szombati oktatási napokkal; 2 hónapon át tartó képzést heti rendszerességgel, szombati napokra ütemezve; valamint intenzív képzést 2×4 napban, keddtől péntekig. A tanórák mindhárom konstrukcióban 8:00 és 18:00 óra között zajlanak az oktatási napokon.
A jelentkezés feltétele általános iskolai végzettség, a gyakorlathoz pedig egészségügyi kiskönyv szükséges.
„A képzésen túl, a hallgatók plusz ismeretet kapnak az élet iskolájából – mondja Andróczki-Varga Irén szakoktató, óvodapedagógus –, a megosztott tananyag hitelességét ugyanis személyes tapasztalatból merítve adjuk át, saját esetpéldákkal, történetekkel.”
Az oktatói tapasztalat szerepét erősíti meg Schmidka Istvánné Éva, szociálpedagógus, szakoktató is: „Amíg nincs saját megélésük, rengeteget segítenek a mi gyakorlatunkból hozott példák. Ráadásul a figyelem fenntartásához is hasznosak, hiszen az igazi történetek mindig érdeklik a tanulókat. Mi pedig törekszünk arra, hogy az ismeretek elsajátítása közben jól is érezzék magukat. Sokkal hatékonyabb, ha nemcsak passzív hallgatás van, ezért igyekszünk alkalmat adni az interaktivitásra kreatív, játékos megoldásokkal is.”
Az egyén mögött a rendszer
A napi rutin közben a dajka minden gyermek helyzetét megismeri a csoportban. Megtanulja látni és felismerni a csoportdinamikát, a kapcsolatok alakulását. A viselkedésükből és az elmesélt történetekből kirajzolódnak előtte a gyerekek egyéni nehézségei, problémái. Ezekkel a felismerésekkel nagyon sokat tud segíteni nekik, miközben az óvodapedagógussal együttműködve a szakmai munka eredményességét is támogatja.
„A képzés során egy látásmódot igyekszünk adni – emeli ki Schmidka Éva –, egy hasznos plusz tudással. Nagyon fontos, hogy a gyerekkel együtt magát a családot értsék meg. Hiszen minden gyerek mögött ott egy rendszerként működő család, és ezt az egészet egyben kell értelmezni. A nevelési, pszichológiai szempontokkal együtt kell meglátni és megérteni, hogy mi miért történik úgy. Ez a fajta látásmód jó kapaszkodó lesz majd ahhoz, hogy a gyerekek gondozása közben megfelelően tudjanak segítséget nyújtani.”
Figyelemmorzsák egész napra
Ahogy majd a gyerekközösség mindennapjaiban, úgy a képzésen is sokféle várható téma kerül szóba. Pedig szinte lehetetlen felkészülni arra a rengeteg dologra, amiről a gyerekek kérdeznek, mesélnek, ötletelnek. A saját észlelései mellett egy kisgyerek mindannak a szócsöve, ami otthon a családjában történik. A viselkedésén át, a játék során, vagy szóban kifejezve is behozzák mindazt, ami őket, vagy az egész családot foglalkoztatja. Éppen ezért az oktatók igyekeznek minél több témakört érinteni a felkészítés során.
„Foglalkozunk a generációkkal, az egyes életszakaszok velejáróival, de magukkal a generációs jellegzetességekkel is. Beszélgetünk arról, hogyan jelennek meg a gyerekrajzokban az otthoni események, a családi kapcsolatok. Ezek is segítenek megérteni összefüggéseket, és a felismerések által közelebb kerülhetünk a gyerekek lelkéhez. – mondja Andróczki-Varga Irén – Gyakori téma lehet a gyerekek közt a hozzátartozók elvesztése. Szintén nem ritka, hogy azzal fordulnak hozzánk, hogy szellemet látnak, valaki van a szobában. Ugyanígy foglalkoztatja őket a gyógyítás, amelynek kapcsán az orvoson kívül holisztikus segítőkkel, kineziológussal, természetgyógyásszal, különböző terapeutákkal találkozhatunk. És ott van az egyik legnagyobb témakör, a párkapcsolat, amelyből a gyerekek szintén behozzák a családban megélt problémákat.”
Hasonló helyzetekkel minden dajka találkozni fog majd a napi munkája során. Komolyan kell tehát venni, és felkészülni rá, hogyan nyúljanak ezekhez a témákhoz, hogyan beszélgessenek róla.
Gyakorlat – vizsga –életiskola
A Pannon Kincstár minden tanulónak tud gyakorlati helyet biztosítani, mivel több intézményvezető óraadó tanárként dolgozik a szakképző központban. „Mindig pozitív tapasztalatokkal érkeznek a tanulóink a gyakorlatokról – meséli Schmidka Éva –, és nagyon lelkesen számolnak be az élményeikről. Sőt, minden csoportban van legalább egy-két ember, aki már ez idő alatt munkalehetőséget kap. Oktatóként igyekszünk a gyakorlathoz is tanácsokkal szolgálni, azután pedig segítünk abban, hogy a vizsga is ilyen sikeresen menjen. Amire mindig hangsúlyt fektetünk a tanulás során, hogy a vizsgabizottság előtt hogyan célszerű az egyes témákat felvezetni. Ebben a szellemben készülünk fel és vesszük át az anyagot.”
Az igazi jó visszajelzések már az életből érkeznek az oktatókhoz. A kialakult bizalom hosszútávú kapcsolatokat teremt, és később is megkeresik őket tanácsért, vagy azért, hogy megosszák a sikereiket, beszámoljanak arról, hogy egyéb pedagógiai képzésbe vágva tovább építik a karrierjüket.
A figyelemmorzsák kifejezés sem véletlenül került feljebb az egyik alcímbe. Andróczki – Varga Irén oktatóként és óvodapedagógusként is ezzel az idézettel foglalta össze nekünk a pálya lényegét:
„Majd adok egy morzsát a szeretetemből, hogy megtanulj szeretni.
Majd adok egy morzsát a tiszteletemből, hogy tudd, mi az a tisztelet.
Azt mondod a morzsák kevesek?
Látod, fogalmad sincs mennyit ér egy csepp figyelem.” – Elvis Sopranos
