Az egészségügyi ellátás biztonsága csapatküldetés

Fertőtlenítő-sterilező képzés a Pannon Kincstár iskolában visszanézhető videókkal, online jegyzetekkel. Az egészségügyi ellátás biztonsága csapatküldetés. Egy mosolygós barna hajú hölgy, aki épp fertőtlenít. Budapest Váci utca 47.

A műtétek biztonságáért mindennap a maximumot kell megtenni. Egy eszköz sem hiányozhat, pont azokat kell előkészíteni, amelyekre ténylegesen szükség lesz az operáció során, gondoskodni kell arról, hogy minden steril legyen és nem lehet köztük hibás vagy sérült eszköz. Mindezt a betegek számára szinte láthatatlan csapat készíti elő, akik nélkül nem működne a rendszer: a fertőtlenítő-sterilező munkatársak küldetése az egészségügyi ellátás biztonsága.

Biztonsági alapozó

Többnyire a kórházak iskolázzák be a munkatársaikat a fertőtlenítő-sterilező képzésre. Az időtartama öt hónap és általános iskolai végzettséggel már lehet jelentkezni. Aki érettségi után végzi el, további OKJ-s képzésekkel is bővítheti az egészségügy területén a munkalehetőségeit, de önmagában sem számít ugródeszkának, mert érdekes szakma, ahol gyakran megmaradnak a munkatársak és ebben az irányban fejlődnek tovább.

„Sokféle területről áll össze a munkához szükséges szaktudás.” –  mondja Ványi Ágnes, oktató, diplomás ápoló, epidemiológiai szakápoló, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Kórház Higiénés Osztály. „Egyrészt ismerniük kell a műtétekhez használt eszközöket. Mivel ők állítják össze a műtéti tálcákat, tisztában kell lenniük a műveletekkel, hogy milyen beavatkozáshoz milyen eszközökre lesz majd szükség. Ez már önmagában nagy felelősség. Mivel a központi sterilező nagy gépeit is használják, ismerniük kell ezeknek a működését, működtetését, és ehhez jól jön egyfajta műszaki affinitás. Ami pedig szintén alapvető, hogy folyamatosan vegyi anyagokkal dolgoznak, ezért nagyon fontos a kémiai anyagok, összetevők ismerete. Még nagyobb szerepet kapnak ezek az alapismeretek, amikor például fertőző betegen végzett műtétből érkeznek vissza az eszközök. Ilyenkor a tárgyak kezelésén túl az is kiemelten fontos, hogy a munkatársak képesek legyenek megvédeni a saját egészségüket, ügyeljenek a saját biztonságukra az eljárások során.”

Láthatatlan segítség – operatív háttér

A szakmában dolgozó munkatársak legfőbb feladata tehát a fertőtlenítéssel, sterilizálással kapcsolatos feladatok ellátása. Az összes fontos eszköz kezelése a központi sterilezőben történik, itt végzik a munkájuk nagyrészét, kiszolgálva a központi műtőt, a sebészeteket, a kórházak intervenciós részlegeit. „Vagyis rengeteg területet látnak el, és a munkájuk szinte mindenben benne van. Bár a betegek számára szinte láthatatlanok, hiszen olyan egységben dolgoznak, ahova mások nem mehetnek be, mégis mindannyian tudjuk, hogy a háttérben olyan fontos emberek ők, akik nélkül nem működne az egészségügyi ellátás.” – hangsúlyozza Ványi Ágnes a szakma jelentőségét.

A képzést elvégezve eleinte irányítás mellett dolgoznak a fertőtlenítő-sterilező munkatársak és az eszközök tisztítását, mosogatását végzik. Kellő gyakorlati idő után önállóan is elláthatnak feladatokat. A központi stertilezőben ugyanúgy megtaláljuk a kapcsolódó munkakörök skáláját, mint más egységekben. A ranglétra tetején álló, magasan iskolázott munkatársak biztosítják a szakmai mentorálást és segítik a munkatársaikat a szükséges ismeretek elsajátításában. A szakmai kompetenciák mellett nagyon fontos a precizitás, a pontos és gyors munkavégzés, hiszen ezen a területen a legkisebb hiba is nagy problémákhoz vezethet. Emellett képesnek kell lenni a csapatmunkára, mert itt egy összehangolt szakmai team együtt dolgozik a biztonságos háttér megteremtésén.

Közös küldetés

A kulcsszavak tehát a szakmai tudás, a biztonságos, pontos munkavégzés és a csapatmunka. Alapvégzettségként érettségivel és további képzésekkel kombinálva kapcsolható más egészségügyi szakterülethez, de a fertőtlenítő-sterilező szakma önmagában is sok pozitívumot nyújt. Az itt dolgozó munkatársak éjszakai munkát nem végeznek és többnyire hétvégi beosztás sincs. Az általánosan 6-8 órás munkarenddel család, főleg kisgyerekek mellett ideális lehet. Ahogy Ványi Ágnes látja: „Aki az egészségügyben képzeli el a jövőjét, és fontos számára, hogy kiszámítható, tervezhető módon, jó ütemezésű munkarendben dolgozzon, annak nagyon jó lehetőség a fertőtlenítő-sterilező munkakör. Kell hozzá a szakmaiság, a tanulási vágy, a mindennapi munkavégzéshez szükséges alaposság, rendszerező képesség és odafigyelés.  És persze a felelősségtudat, hiszen emberek gyógyulásáért dolgozunk. Csapatban, együttműködve, egymást segítve nyújtjuk a legjobb tudásunkat az egészségügy biztonságáért. Aki ebben megtalálja a saját küldetését, az biztosan itt marad velünk a pályán.”

Ványi Ágnes

diplomás ápoló, epidemiológiai szakápoló,  Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Kórház Higiénés Osztály

A fogtechnika több önálló területen fejlődő szakma

Fogtechnikus képzés visszanézhető órákkal és online jegyzetekkel a Pannon Kincstár iskolában. Egy szakember, ahogy a pályakezdő fiatalembernek bemutatja, és elmagyarázza a fogak tudnivalóit. Budapest Váci utca 47.

Amikor a fogtechnikusi hivatás kerül szóba, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Az egyes területei hatalmas fejlődésen mentek át az elmúlt években és önállóan is életképes ágakká váltak. Egy jó szakember a szaktudás és a gyakorlat elsajátítását követően bármelyik irányban elindulhat. A kulcs az önfejlesztésre fordított idő és a tanulás. Az igazi lehetőségek itt is azok számára teremnek, akik az átlag fölé emelkednek és képesek folyamatosan magas minőségű, igényes munkát nyújtani.

Beszéljünk nyíltan a szakmáról!

A fogtechnikus képzésre érkezők számára már nem ismeretlen a szakterület, hiszen a jelentkezés egyik bemeneti feltétele a gyakornoki végzettség. Azok számára, akiket a páciensként megélt tapasztalatok, vagy másoktól hallott információk alapján vonz a hivatás, Ádám István fogtechnikus, a Pannon Kincstár oktatója átfogó képet ad: „A szakmánk nagyon összetett és izgalmas, sok lehetőséggel és persze olyan szempontokkal is, amelyeket érdemes mérlegelni annak, aki a pályára lépést fontolgatja. Minden munkának megvannak a maga szépségei és nehézségei, és én akkor érzem hitelesnek az oktatói munkámat, ha felkészítem a tanulókat arra is, ami esetleg kihívást jelenthet majd nekik. Az akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket, és itt ismerszik meg, kiből lesz igazán jó szakember.”

Új utak az eddigi területeken

Amikor azt mondjuk, fogtechnikus, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Öt-hat olyan területe is van, amelyek a hihetetlen mértékben felgyorsult technológiai, technikai és anyagtani fejlődés nyomán nagyobb teret hódítottak maguknak és önálló ágakká váltak. Vannak olyan fogtechnikus szakemberek, akik a munkájuk során már szinte kizárólag protetikával, azaz kivehető fogpótlással foglalkoznak, vagy a rögzített pótlások fém részén dolgoznak, vagy fémlemezes kivehető pótlásokat készítenek.

Az évek alatt önálló területté fejlődött a szakmán belül a fogszabályozás is. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a 80-as, 90-es években egy fogszabályzót kizárólag vastag, csavarozott fémkeretként tudtunk elképzelni, ma már akár láthatatlan készüléket is kérhetünk, vagy ékkövekkel díszítettet, és válogathatunk az ezredforduló előttieknél sokkal diszkrétebb kivitelben készülő, kivehető vagy rögzített modellek közül.

Ugyanígy rengeteget fejlődött a leplezés, mint szakterület, vagyis a korona fémvázára kerülő borítás készítése, amely már nem csupán kerámia lehet, hanem korszerű kompozit megoldások is léteznek. De készíthetünk fémváz nélküli pótlásokat is, például préskerámiából. Az informatika pedig újabb lehetőségek számára nyitott teret és a fogászaton belül is innovációk sorát hozta. Folyamatosan fejlődik a CAD/CAM technológia, amikor a fogpótlásokat számítógép segítségével tervezik és készítik. Így mára nem csupán önállóan életképes szakterületté vált a fogtechnikán belül, de mondhatjuk, hogy ez a jövő útja.

„Bárki elindulhat bármelyik vonalon, egy a fontos: akármelyik irányt választjuk, mindig arra kell törekedni, hogy az átlag fölé emelkedjünk. A szakmai és egzisztenciális megbecsülés akkor jön, a jó lehetőségek akkor teremnek, ha képesek vagyunk folyamatosan magas minőséget nyújtani, igényesen dolgozni” – emeli ki Ádám István.

Sarokpontok a karriertervezésben

A szakmai életpálya tervezésénél célszerű azt is figyelembe venni, hogy a gyakorlati tudás teljes elsajátításához hosszabb időre lesz szükség. A karriertervezés során tehát érdemes aszerint kalkulálni, hogy a biztos tudáshoz, az ösztönösen végzett mozdulatsorok, eljárások beépüléséhez évek kellenek. A tanulás, tájékozódás a képzés elvégzése után is folyamatos, hiszen az új technológiákkal, anyagokkal, az innováció vívmányaival lépést kell tartani.

„Sokszor elmondják velünk kapcsolatban, hogy a fogászat szakterületein belül a miénk a művészi vonal. Valóban egyedi alkotásokon dolgozunk, az egyes foghiányok pótlásán túl teljes fogsorokat is készítünk a páciensek számára. Ehhez pedig szükség van olyan kompetenciákra, mint a térlátás, a forma-, szín- és arányérzék és az esztétikai érzék. Mivel manuális szakmáról beszélünk, a jó kézügyesség, a finommotoros képességek is nélkülözhetetlenek” – hangsúlyozza az egyéni szakmai erősségek fontosságát Ádám István. „A kitartó, elhivatott munkához megfelelő elszántságra, akaraterőre, de ugyanúgy türelemre is szükség lesz. Az egyedi megoldások kidolgozásához pedig a kreativitás is jól jön majd.”

Szakmailag felkészült partner fogorvosnak és páciensnek

Még egy fontos kihívás van, amire Ádám István igyekszik felkészíteni a tanulóit: az egyéni érdekek mentén előforduló esetleges súrlódások a fogorvos-páciens-fogtechnikus kapcsolódásban. „Az elvárás a fogtechnikus felé a másik két féltől érthető módon a maximális minőségű, gyorsan elkészülő és megfizethető megoldás. Persze a fogtechnikus is arra törekszik, hogy mindenkinek megfeleljen, de a saját szempontok képviselete, az érdekérvényesítés ebben a háromszögben akkor fog jól működni, ha szakmailag is megalapozzuk a tárgyalókészségünket. Fel kell nőni tudásban ahhoz a szinthez, hogy a fogorvos is partnerként tekintsen ránk és elfogadja az érveinket.”

Részesévé válni a fejlődésnek

A szinte napi újdonságokat hozó területek, technológiák között bőven van motiváció a fejlődésre. Ahogy Ádám István látja: „Rengeteg különlegesség inspirál minket arra, hogy szakemberként mindennek a részesei legyünk. Egészen új világot nyitott a CAD/CAM, az implantológia, a fogszabályozás, és akkor még a 3D nyomtatás jelentőségéről nem is beszéltünk. Azok számára, akik hasznosan töltötték a tanulóéveiket, kitárul a világ, hiszen a megszerzett képesítéssel külföldön is számos lehetőség vár rájuk. Reméljük, hogy a képzési rendszer tervezett változásai a jövőben még több lehetőséget biztosítanak majd a szakma további fejlődéséhez, színvonalas kibontakoztatásához. Nagyon tudatosan kell tehát építkezni, tervezni az időt, ráfordításokat, alaposan megtanulni az elméletet, a gyakorlatot, és akkor én már csak azt mondom a tanulóimnak, hogy hajrá, menjenek és csinálják!
A legfontosabb pedig, az igazi fűszere, különlegessége a szakmánknak: bármikor találkozhatunk a művünkkel, és láthatjuk, hogy amit alkottunk, hogyan vált be a páciens számára. Ha valóban jól dolgoztunk, akkor visszaadtuk neki a rágás képességét és újra élhetővé, élvezhetővé tettük számára az életet. Ez az igazi mércéje a munkánk sikerének.”

 

Ádám István

fogtechnikus mester

Gyógymasszőrként mindig a kliensre és a terápiás célra fókuszálunk

Gyógymasszőr hölgy masszírozza férfi kliensét egy világos szalonban. Pannon Kincstár

A páciensek kezelése komplex tudást igényel. A gyógymasszőrnek a terápiás vagy rehabilitációs team tagjaként tisztában kell lennie a többiek munkájának a lehetőségeivel is, hiszen a teljes gyógyuláshoz az összehangolt, közös munka vezet. A testi megújuláshoz hozzátartozik a lelki felfrissülés, töltődés is. Egy jó szakember számára mindig a kliens az első, és ha éppen arra van szükség, a fizikai kezelés mellett abban is segít, hogy a páciens kibeszélje magából a problémáit, nehézségeit.

Széles spektrumból – széles spektrumba

Egészségügyi intézményekben a gyógymasszőr szakorvos iránymutatását követve dolgozik, egy csapat tagjaként, együttműködve más szakemberekkel, mint például a gyógytornásszal, fizioterápiás asszisztenssel. Wellness központokban, saját praxisban is végezheti munkáját és változatos kezelési formákat elsajátítva alakíthatja a szolgáltatások körét.

„A képzésre érkező tanulók háttere és képzettsége széles spektrumot ölel fel.” – mondja Dudinszkyné Szecsei Judit, a BVHSZC Semmelweis Ignác Szakképző Iskola szakmai igazhatóhelyettese, a Pannon Kincstár oktatója. „A megtanult gyógymasszőri technikákkal aztán kiegészíthetnek orvosi terápiákat, alternatív gyógyászati kezeléseket is. Sokféle irányban el tudnak helyezkedni: rendelőkben, wellness központokban, vagy építhetnek saját vendégkört, önálló vállalkozásban. A rekreáció, a felfrissülés érdekében végezhető kezelések tárháza hatalmas. Mindenkinek magának kell megtalálnia, melyik irány áll hozzá a legközelebb.”

Bővülő körök

Bármilyen területet választanak, bármerre mennek majd tovább a végzett szakemberek, az alapozó tárgyakra mindenhol szükség lesz. „A gyógymasszőrök képzésében a fizioterápia azért nagy jelentőségű, mert a tantárgy keretében kapcsoljuk össze a társszakmákra vonatkozó tudást, a szakmai elveket és a terápiás módszereket.” – emeli ki Horváth Zsófia Katalin MSc, gyógytornász-fizioterapeuta, a Pannon Kincstár oktatója, aki főállásban 25 éve mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgozik. „Két modulban tanítom a tantárgyat, amelynek során részletesen beszélünk a fizioterápiáról, mint tudományról, és a komplex terápiás módszer felosztásáról és hatásmechanizmusáról. A betegek kezelése sokrétű tudást igényel, és a gyógymasszőröknek a terápiás vagy rehabilitációs team tagjaként tisztában kell lenniük a többiek munkájának a lehetőségeivel is. Ezért részletesen átbeszéljük az egyes módszerek jellemzőit, felhasználásuk lehetőségeit, a specifikus és a tüneti kezeléseket. A tisztán fizikai energia hatásait felhasználó elektroterápia, fototerápia, hidroterápia, termoterápia és mechanoterápia mellett részletesen tanuljuk a balneoterápiát, azaz a gyógyfürdőkezeléseket, valamint az inhalációt és a klímaterápiát is.”

Az alapozó tananyag magas szintű, és a mindennapi munkájuk során nagy hasznát veszik majd a végzett gyógymasszőrök. Az önképzés a későbbiekben is fontos lesz, hiszen olyan szakterületről van szó, ahol mindig nyílnak új lehetőségek. A szakma a tudománnyal együtt folyamatosan fejlődik és mindig érdemes tájékozódni, bővíteni a megszerzett tudást.

Képzés és önképzés

„A hozzám tartozó témák többek között a klinikum, az anatómia, az élettan, az egészségügyi- és a terápiás alapismeretek. Most is pedagógusként dolgozom, és az iskoláim nagy részét magam is munka mellett végeztem, ezért őszinte empátiát érzek a tanulóim felé, és ezt el is mondom nekik mindig. Tudom, hogy nem könnyű egy ledolgozott hét után, szombaton beülni az iskolapadba.” – osztja meg saját tapasztalatait Dudinszkyné Szecsei Judit. „Mindemellett persze azt is elmondom, hogy nagyon sok múlik azon, képesek lesznek-e átlendülni a nehézségen és önállóan tanulni. Amit tanácsolhatok, hogy azok válasszák ezt az irányt, akiket valóban érdekel, akik le tudják győzni a saját gátjaikat és örömöt jelent számukra, amit csinálnak.”

„A képzés során megtanuljuk az egyes kórképek terápiájában alkalmazandó eljárásokat. Kiemelten fontos, hogy a leendő gyógymasszőrök részletes tudással rendelkezzenek a terápiák indikációiról és kontraindikációkról, vagyis arról, hogy melyek azok a kórképek és állapotok, amelyeknél tilos az adott terápia alkalmazása. A záróvizsga tételsorának megfelelően a tananyagban kitérek az említett kórképek patofiziológiájának ismertetésére is, hogy gyógytornász-fizioterapeutaként kiegészíthessem a kórképekre vonatkozó tudást, amelyet a diákok az elméleti képzés során már elsajátítottak.” – teszi hozzá Horváth Zsófia Katalin.

A kliens az első

Mint minden más szakmában, ahol emberekkel foglalkoznak, ahol betegek gyógyulásáért dolgoznak, a gyógymasszőrök kompetenciái között is alapvető a humánus bánásmód, az empátia és a türelem. Ahogy Dudinszkyné Szecsei Judit fogalmaz: „Meg kell tanulni a háttérbe húzódni, hiszen a kliens az első. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a saját személyiségünket teljesen szorítsuk háttérbe. Hanem azt, hogy igazodjunk a páciens tempójához, tartsuk tiszteletben az igényeit, figyeljünk rá és adjunk teret neki, amikor mesélni, megosztani vágyik az őt foglalkoztató dolgokat.”

Akár saját vállalkozásban, akár egy egészségügyi intézmény vagy wellness központ munkatársaként dolgoznak, a gyógymasszőrök számára a legnagyobb siker a gyógyulási folyamat végigkísérése és az állapotjavulás megtapasztalása. „Gyógytornászként nagyon fontosnak tartom kiemelni azokat terápiás módszereket, ahol a gyógymasszőrök és a gyógytornászok munkája összeér és együtt, közösen meghatározott terápiás célok érdekében dolgozunk. A siker legtöbbször egy csapat közös eredménye és ez nagyon jó, építő élmény, összekovácsolja a szakembereket.” – mondja Horváth Zsófia Katalin.

Ehhez csatlakozik Dudinszkyné Szecsei Judit is: „A folyamat sosem egy kezelésből áll. Azzal biztatom a tanulókat a képzés során, hogy amikor majd alkalomról alkalomra megélik a fejlődést, a fizikális és pszichés állapot javulását, és fogadják a gyógyuló kliensek hálás szavait, az olyan motivációt ad, amiért bőven megéri a sok este és hétvége, amit a felkészülésre fordítottak.”

Dudinszkyné Szecsei Judit

szakmai igazgatóhelyettes, BVSZC

Bizalommal kivezetni a családokat a nehéz helyzetekből

A Pannon Kincstár egészségfejlesztési segítő képzése. Összekötő egységek a szociális hálózatban. Kísérni a megoldásban. Egy hölgy, ahogy teljes odafigyeléssel igyekszik megoldást találni az ügyfél problémájára.

Az egészségfejlesztési segítő munkaköre sokféle feladatból áll össze, és rengeteg szálon tud bekapcsolódni egy család megoldandó helyzeteibe, hogy segítsen kiutat találni a problémákból. Ehhez a sokrétű eszköztárhoz sokféle területről kell információt gyűjteni és a szakismeretekből biztos alapot építeni a későbbi intézkedésekhez, döntésekhez. A szakterület ellátásához viszont a tudás mellett ugyanúgy szükség van szociális érzékenységre is. Az ideális segítő mások bajában, félelmében, elakadásában nem a nyűgöt, hanem a segélykérést hallja meg, és egyből a megoldási lehetőségekre fókuszál.

Összekötő egységek a szociális hálózatban

Az egészségfejlesztési segítő egyrészt együttműködik az egészségügyi szolgálatokkal, másrészt kapcsolatban áll a köznevelési intézményekkel és civil szervezetekkel, harmadrészt pedig – és ez a kiemelt kapcsolódási irány – a családok mellett végzi a munkáját. Feladataihoz tartozhat minden olyan intézkedés, amely egy közösség, egy család, vagy azon belül az egyén életfeltételeinek javítására irányul, elsődlegesen az egészségmegóvás, gyógyulás szempontjai mentén.

„Ahogy maga a szakterület is fiatal még ebben a formában, a képzés is az újabbak közé tartozik. Felismerve azt, hogy a szociális területen milyen nagy szükség van sokrétű tudással rendelkező szakemberekre, az egészségfejlesztési segítő munkakör ellátásához is többféle szakismeret biztosítja a felkészülést. Az anatómiai, élettani és klinikai ismeretek, a szociális képességeket erősítő tantárgyak mind az alapozás részei. Később, a munkavégzés során gyakran adódnak majd döntési helyzetek, vagy többlépcsős megoldási terveket kell kidolgozni, vagy egyszerűen ’csak’ hasznos javaslatokat, tanácsokat adni – és ehhez mind nagy szükség lesz a biztos szakmai háttérre.” – mondja Piskóti Zoltánné Judit, oktató, pedagógus, a MEREK (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) főnővére.

Tehát a napi munkájában az egészségügyi segítő olyan, mint egy összekötő egység az egészségügyi szolgálatok, intézmények, szervezetek és a családok között. Sok területen tud bekapcsolódni a szociális szakemberek mellé. Akár vidékről, akár a nagyvárosokról beszélünk, mindenhol találunk kisebb-nagyobb közösségeket, akik szociális problémákkal küzdenek. A legnagyobb szükség a munkájára azonban a leszakadó kistérségekben, fokozottan rászoruló családok körében van.

Bizalomépítés lépésről lépésre

Születésünktől fogva szükségletek alakítják az életünket. Ha az alapvető igényeink nem teljesülnek, csökken az életminőségünk, ez pedig magában hordoz egy sereg olyan tényezőt, amelyek mind a betegségek kockázatát növelik, rontják az életfeltételeinket. Sokan küzdenek napi szinten olyan problémákkal, amelyek az alapvető tényezők hiányából erednek.

Az okok egy része azonban még a szociálisan hátrányos helyzet mellett is orvosolható. Kellő odafigyeléssel, megismerve az adott probléma összetevőit, meg lehet találni azokat a kiugrópontokat, ahonnan a kivezető út tervezhető. És itt jön az egészségfejlesztési munkatárs kulcsszerepe. „A jó segítő először is megteremti azt a bizalmi közeget, amelyben a másik fél képes őszintén beszélni a problémáiról. Aki egy mély belső krízist él meg, vagy a család helyzetét igyekszik a külvilág elől elfedni, nem fog rögtön megnyílni. Sokszor csak próbálkozások sora tudja feloldani azt bizalmatlanságot, távolságtartást, ami a lelki problémákat eltakarja. Egy felkészült segítő viszont tisztában van vele, hogy a hárítás mögött mi húzódik.  Ha valaki mások bajában, félelmében, elakadásában nem a nyűgöt, hanem a segélykérést hallja meg, az a jószándék előbb-utóbb átmegy, és elkezdődik a beszélgetés. Amint a felszínre került problémákhoz használható javaslatokat kapnak, az együttműködés is megindul.” – osztja meg a tapasztalatait Piskóti Judit.

Kezelni és megelőzni

Ha már kialakult a bizalmi kapcsolat, a támogatott fél is ragaszkodik ahhoz a személyhez, akivel az első lépést megtette. Így az egészségfejlesztési segítő a munkája során végig tud kísérni családokat a problémáik megoldásában. „Ez pedig hatalmas kiváltság és nagy helyzeti előny, mert így olyan apróbb dolgokra is ráláthat, amelyek a rendszerben esetleg csak később tűnnének fel.”

A felismerés, a problémák beazonosítása és a megfelelő kezelési terv a legfontosabb elemei lehetnek egy-egy családdal, egyénnel folytatott munkának. Ilyen például, amikor egy fogyatékosság ismeretében a szakember segít a családnak az ellátáshoz való hozzáférésben, az akadálymentesítési feladatok szervezésében, elvégzésben. Vagy a megélhetési problémákból fakadó krízishelyzeteket felismerve egyből a megfelelő helyre irányítja a családot. De együttműködhet a családdal tartósan beteg személy gondozása során, haldokló családtag ápolásánál, elhalálozás esetén az ügyintézésben, vagy bármilyen nehézség esetén bevonhat olyan további szakembert, aki a segítő folyamatot előmozdíthatja.

A már fennálló problémák kezelése mellett a másik nagy terület a prevenció, hiszen a kialakult helyzetek megoldásán túl az egészségfejlesztők fontos szerepet kapnak a kockázatok felmérésében és a megelőző lehetőségek megtanításában. Ide kapcsolódnak a szélesebb körben megszervezett, rendszeres szűrővizsgálatok; vagy a családok körében a mindennapi higiénére vonatkozó gyakorlatok átadása, a baleseti veszélyforrások megismertetése, felkészítés a betegségek elleni védekezésre.

Kísérő a megoldásban

Az egészségfejlesztési segítő tehát minden olyan tevékenységben részt tud venni, amellyel a családok életminőségének javulása elősegíthető. Az biztos, hogy kicsit sem lesz számára egyhangú a munka, hiszen az új helyzetekhez mindig új stratégia kell, és közben sok emberrel dolgozik folyamatosan. Amire egy jó segítőnek nagy szüksége lesz, az a kitartás, empátia, jó kommunikációs készség és a szorgalom, amellyel a feladataiban érintett szakterületekről folyamatosan információt gyűjt. Amit Piskóti Judit biztatásként üzen a pályára készülőknek: „Mindig nagy szakmai élményt ad, amikor egy családnak sikerül átadni az egészségtudatos gondolkodást, vagy amikor a segítségünkkel jutnak ki egy krízishelyzetből. Ahhoz a kézhez, aki a bajból kisegítette őket, később is ragaszkodni fognak. Ez a sok hálás kézszorítás ad erőt és szakmai magabiztosságot, amikor újabb családokkal kezdünk dolgozni a kivezető út építésén.”

Piskóti Judit

pedagógus, főnővér, MEREK (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja)

A figyelem és a törődés szinte fél gyógyulást ad

A figyelem és törődés szinte fél gyógyulást ad. A Pannon Kincstár egy szakmai cikke a szociológia tudományterületén. Egy segítő, ahogy gondoskodik egy idős bácsiról.

Ahogy felgyorsult a világ körülöttünk, egyre nehezebb megállni egy pillanatra. Pedig sokan vannak, akiknek nem erről a pörgésről szólnak a mindennapok. Idősek, betegek, akik számára sokkal lassabban telik az idő és arra vágynak a legjobban, hogy valaki megfogja a kezüket és meghallgassa őket. A szociális gondozásban rengeteg a tennivaló és nagy szükség van azokra, akinek a segítségnyújtás természetes ösztön és szívből jön.

Egy kéz, hogy megfogjuk, ha kell

A szociális szakterületekről már most is sok kéz hiányzik és ez egyre inkább így lesz, ahogy társadalom öregszik. A65 év fölöttiek száma már most is több mint 600 millióra tehető világszerte, ami a teljes népesség 8%-át jelenti. Az ENSZ előrejelzései szerint pedig 2050-ben már 1,5 milliárd 65 év fölötti ember lesz a világon. A fejlett országokban – így Magyarországon is – nagyságrendileg az emberek harmada ebbe a korosztályba fog tartozni. Ezzel együtt a várható élettartam is növekszik, így az időskori életszakasz is hosszabbra nyúlik.

A családtagok viszont egyre kevésbé tudják kivenni a részüket a nagyszülők ellátásából, gondozásából az aktív munka mellett. Ráadásul egyre gyakoribb jelenség, hogy a jobb munkalehetőségért messzebb, nem ritkán külföldre költöző fiatalok távollétében az idős hozzátartozók számára nincs kéznél olyan családtag, akitől probléma esetén gyors segítséget kaphatnak.

„Akár intézményi szinten, akár az otthon történő gondozásban, a lehetőségek tárháza egyre szélesebb” – mondja Juhászné Csuka Csilla oktató, az Újbudai Humán Szolgáltató Központ intézményvezetője. „Aki érzi magában, hogy szeret emberekkel foglalkozni, ösztönösen segít, ha kell, és nagyfokú empátiával rendelkezik, a szociális szakmában el fog tudni helyezkedni.”

Ugyanígy látja a szakterület lehetőségeit Szabados-Slezák Brigitta oktató, diplomás ápoló, szakvizsgázott szociális menedzser, az OSEI Mozgásszervi rehabilitációs osztály osztályvezető főnővére is: „Széles a skála, ahol megtalálhatják az elképzeléseiknek leginkább megfelelő munkát a tanulóink. Sokan a családi érintettségük miatt vágnak bele a képzésbe, sokan a segíteni vágyást szeretnék tettekre váltani, vagy sok évnyi irodai munka után emberekkel dolgozni és támogatni őket. Közös bennük, hogy adni szeretnének és látni azt, hogy a segítségüknek értelme van. Ez pedig nagy kincs, mert hatalmas szükség van gondozókra, ápolókra, és a legjobb, ha ehhez a motiváció ösztönösen, szívből jön.”

Otthon a szakmában

Bár az ápoláshoz sokszor idilli képek kapcsolódnak, a jócselekedet szépsége mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy komoly felelősséggel járó szakmáról beszélünk. Ezt hangsúlyozzák a szakterületen dolgozó oktatók is. „Fizikailag és lelkileg is sokszor embert próbáló munka – mondja Juhászné Csuka Csilla -, amelynek a mindennapi ellátása széleskörű szakmai ismereteket kíván. A szociális szakember időnként ápoló, szociális munkás, kicsit pszichológus, jogász, időnként a fizikai erejével dolgozó munkás, és persze egy kicsit Teréz anya, vagyis sokféle oldalunkra szükség van. Ehhez mérten a képzés is sokféle szakterületről áll össze. Akkor értik meg igazán a tanulók, hogy miért járjuk körül a szakmát ennyi oldalról, amikor kimennek gyakorlatra, és olyankor sorra visszajelzik, hogy igen, tényleg nagyon összetett a feladatkör. Sokféle szegmensből kell összegyűjtenünk a saját eszköztárunkat, hogy minden helyzetben feltaláljuk magunkat, segítő szakemberek tudjunk maradni.”

A szakgondozók a tanulásból, gyakorlatból, munkából már olyan készletet hoznak magukkal, amellyel magasabb kategóriában is elhelyezkedhetnek a pályán. „Az elmélyültebb ismeretekkel, sokrétű tudással és a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokkal felvértezve bátran indulhatnak intézmények középvezetői pozícióiért” – biztatja a szakmai karrierjüket tervező szakembereket Szabados-Slezák Brigitta. „Én azt tapasztalom, hogy akit menet közben megérint a szakma, és rájön, mennyire otthon van ezen a területen, ott nem kérdés, hogy akar-e fejlődni. Magától értetődő módon szívja magába a tudást, végzi a feladatokat és szépen megy előre a pályáján.”

A kérdezés és hallgatás tudománya

Aki idős emberek között tölti a napjait, hihetetlen történetekkel, egészen elképesztő életutakkal találkozik. Ehhez viszont meg kell fogni a kezüket és megteremteni azt a közeget, amely megnyitja a lelket és utat enged a beszélgetésnek. „Ma már nagyon nehéz megállni egy pillanatra. Pedig az idős embereknek, betegeknek az idő nagyon lassan telik és az a legnagyobb ajándék, ha leülünk melléjük és meghallgatjuk őket. Azt látjuk, hogy egy tartalmas beszélgetés szinte fél gyógyulást ad nekik, hiszen figyelmet, meghallgatás, megértést tapasztalnak, ők pedig nagyon szívesen mesélnek.” – osztja meg tapasztalatait Juhászné Csuka Csilla. „Ezért szoktam mondani a tanulóimnak, hogy kérdezni és hallgatni is meg kell tanulni. A kérdések megnyitnak, a hallgatás megértet. Az értő hallgatás egyrészt ajándék a betegek, idősek számára, másrészt mi is mindig tanulunk, tapasztalunk közben valami újat.”

A segítség végigkísér

Az emberi kapcsolatokban mindig benne van az elengedés is, amire nehéz felkészülni, még akkor is, ha a tudjuk, hogy a munka része. „Az a törekvés vitt a szociális szakterület felé, hogy minél jobban megismerjem a betegeimet. Hogy ne csupán kezelendő esetekkel dolgozzak, hanem az adott embert lássam magam előtt, a saját történetével. Az igazi emberi kapcsolatok adják a munkánk egyik legfőbb értékét, mert mindent megteszünk azért, hogy megismerjük azokat, akikkel dolgozunk, és mi is megmutatjuk a teljes személyiségünket, beletesszük a teljes lelkünket. Ez megkönnyíti és nagyon tartalmassá teszi a mindennapokat, de kétségkívül meg tudja nehezíteni az elengedést” – tárja fel a munkájuk lényegi pontjait Szabados-Slezák Brigitta.

Ezt megerősítve kapcsolódik a kettős megélések gondolatához Juhászné Csuka Csilla is: „A szakmánk velejárója, hogy bírnunk kell a lelki megterhelést, akár kitörő örömről, akár mély szomorúságról van szó. A szociális szakember az elméleti és a gyakorlati tudásán túl, a saját személyiségével dolgozik. A stabil, kiegyensúlyozott személyiség, a belső egyensúly megtartása nagyon fontos a professzionális munkavégzéshez. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a frusztrációt, csalódást is meg tudjuk élni, amikor már nem tudunk segíteni valakin és el kell engednünk. Ilyenkor is tudatosítani kell magunkban, hogy ez egy fontos munka, amelynek a velejárója, hogy elkísérjük az embereket az útjuk, földi létük végéig. Azzal biztatom a tanulókat, amikor a nehéz pillanatokról beszélgetünk, hogy mi, szociális szakemberek a munkánk révén olyan pluszt tudunk adni másoknak, amit csak igen kevesen a saját szakmájukban. Erre legyünk nagyon büszkék!”

Nem betegeket látunk, hanem embereket a történetükkel

A szociális gondozók és ápolók sokszor halmozottan hátrányos betegekkel is dolgoznak, akik nem tudják elmondani, szavakkal kifejezni a problémáikat, kéréseiket. Ilyenkor az empátia és a türelem mellett nagy szükség van a helyzetfelismerő képességre és megfelelő tudásra a döntésekhez. A napi feladatok a fizikai erőnlétet, sőt, gyakran a kreativitást is megkívánják. A gyakorló szakemberek éppen ezért mondják, hogy az ápolók a teljes személyiségükkel dolgoznak.

Amit nem válthatnak fel a gépek

A társadalom öregszik, ráadásul sok fiatal külföldön építi fel az életét, az idős szülők pedig itthon maradnak és a közvetlen hozzátartozót nélkülözve a szociális hálózatba kapaszkodnak. A gondozókra, ápolókra már most is hatalmas szükség van és ez évről-évre fokozódik. Akár otthon ápolásról, akár intézményi ellátásról beszélünk, a rendszer a belátható időhorizonton biztos elhelyezkedést kínál a pályára lépőknek.

„A szociális szakmacsoportokban széles a spektrum és sok a lehetőség – mondja Szabados-Slezák Brigitta oktató, diplomás ápoló, szakvizsgázott szociális menedzser, az OSEI Mozgásszervi rehabilitációs osztály osztályvezető főnővére. Aki örömforrásként tekint a segítésre és nem feltétlenül akar újabb képzésekkel magasabb pozíciókba kerülni, hanem ebben a munkában szeretne kiteljesedni, a szociális gondozásban meg fogja találni a segítségnyújtás élményét. A bemeneti kompetenciák lehetővé teszik, hogy egészségügyi előképzettség nélkül vágjon bele a képzésbe, aki motivációt érez hozzá. Így valóban többféle irányból érkeznek, és sokakat pont menet közben érint meg a szakma. Itt jönnek rá, mennyire az ő területük ez.”

Kiss Judit oktató, diplomás ápoló, szociálgerontológus, az Albert Schweitzer Református Szeretetotthon intézményvezető ápolója is ezt erősíti meg a saját tapasztalataival: „Többen úgy érkeznek a pályára, hogy korábban hosszú évekig irodában, vagy multinál dolgoztak és arra vágynak, hogy lássák a munkájuk értékét, megéljék az emberi kapcsolódásokat, visszajelzéseket. Szeretnének végre úgy adni, hogy rögtön érzik, mennyire fontos, amit tesznek. Ez pedig csak ember és ember között működik ilyen látható módon, ilyen intenzív élményekkel. Bizonyos munkafázisokat próbálnak már gépekkel megoldani, de ezt a kapcsolódást nem tudja pótolni a technika.”

A személyiségünkkel dolgozunk

„Mivel a betegek sokszor nem tudják pontosan kifejezni az igényeiket, sőt, gyakran a halmozottan hátrányos helyzetüknél fogva egyáltalán nem tudják szavakkal elmondani a problémáikat, hatalmas szükség van a helyzetfelismerő képességünkre – emeli ki Kiss Judit. Ezért kell a munka ellátásához biztos szakmai tudás és határozottság. Gyakran kell gyors döntést hozni és megfelelő szakembert hívni. Ehhez pedig muszáj jó megfigyelőkészséggel rendelkezni, hiszen egyrészt nem riadóztathatjuk hiába az ellátó csapat többi tagját. Másrészt viszont a túl lassú kapcsolással, vagy figyelmetlenséggel a beteg állapotát kockáztatjuk.”

A munka eredményességének pedig a jó csapatmunka az egyik kulcsa. Egy jó szakmai team, jó hangulattal hatalmas mértékben befolyásolja az általuk gondozott betegek jóllétét, mindennapi közérzetét.  Az empátia, együttműködés és türelem tehát nem csupán az ellátott személyek felé szükséges, hanem egymás felé ugyanúgy. A betegek mozgatásával járó fizikai megterhelés mellett a pszichikai nyomás is sokszor jelen van. Fokozottan igaz ez az éjszakai műszakra, amellyel nem mindenkinek a szervezete birkózik meg könnyedén. Ahogy Kiss Judit fogalmaz: „Sok türelem és tolerancia kell ahhoz, hogy minden eseten képesek legyünk kivárni, amíg a betegek elmondják, megmutatják nekünk, mit szeretnének. De ugyanez az empátia egymás felé is fontos, hiszen sok van rajtunk, mindenkinek van olykor nehezebb napja, de csakis együtt tudjuk sikeresen működtetni a folyamatokat és mindenki számára a megfelelő ellátást nyújtani. És akkor még nem is beszéltünk arról, néha milyen kreativitást igényel egy-egy feladat megoldása, amit szintén sokkal könnyebb dolog csapatban kitalálni. Ráadásul, ha a jókedvvel, humorral tesszük mindezt, azt a betegek is nagyon értékelik.”

A munka tehát bőséges eszköztárt igényel és mindennap megmutatja, mit hoz magában valaki tudásból, terhelhetőségből, emberi értékekből, kommunikációból, együttműködő készségből. Ezért is mondják a szakemberek, hogy a gondozó és ápoló a teljes személyiségével dolgozik.

Nem csupán egy beteg, hanem az ember

„Nővérként kezdve a pályafutásomat, egyre inkább azt éreztem, hogy szeretném még jobban megismerni, még komplexebben látni a betegeimet. Azokat, akikkel naponta foglalkozom. Hogy ne csupán eseteket lássak, hanem teljes valójában azt az embert, aki ott fekszik és a segítségemre szorul. Így indultam el a szociális szakterület felé – osztja meg saját motivációját Szabados-Slezák Brigitta. Így most már nem betegeket látok magam körül, hanem Sárika nénit és Pista bácsit, az egész élettörténetükkel.”

Van, aki sok évig ott él az otthonban és a munkatársak kicsit a hozzátartozójukká válnak. Kiss Judit intézményvezetőként mindennap látja, átéli ezeket a kapcsolódásokat: „A hála, a szeretet, a fontosság megélését kapjuk a hozzátartozóktól és az általunk gondozottaktól is. Még ha nem is tudják elmondani, mert nem beszélnek, akkor is éreztetik egy-egy kézmozdulattal, mosollyal, szeretetteljes pillantással. Aki sokáig itt van velünk, nagyon hozzánk nő, megszeretjük és nekünk is nagyon nehéz végül elengedni. De ez is a munkánk része: megkönnyíteni számukra az életük végső szakaszát.”

Ehhez a gondolathoz csatlakozik Szabados-Slezák Brigitta, összefoglalva szakmájuk lényegét: „Én azt gondolom, egy elhivatott szociális szakember nem is kaphat annál nagyobb elismerést, mint a hálás tekintetek, az érintés és a mosoly, amiben mindig benne van az, hogy köszönöm.”

Amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni

A szociális szakterületeken minden nap más. Sokféle ember, sokféle életút. Gyakran egészen picivel is lehet hatalmas segítséget nyújtani. Figyelmet adni, ami megnyit, bizalmat teremt és elindít egy probléma megoldása felé. A szociális asszisztens támogató, szervező, adminisztráló munkája ma már sokrétűen alkalmazható és szívesen foglalkoztatják, mint olyan szakembert, aki átlátja a rendszert és képben van a szakmával.

Hős és csodabogár egyben

A szociális asszisztens általában felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember keze alá dolgozik, az ő munkáját segíti. Irányítás mellett, a kompetenciájának megfelelő területeken önállóan végzi a feladatait: közreműködik a szociális munka adminisztrációjának kialakításában és működtetésében; a szociális ellátás keretében pedig különböző programokat szervez, illetve részt vesz ezek lebonyolításában.

A családsegítésben, a munkanélküliek támogatásában, a hajléktalan ellátásban vagy az idősgondozás nappali ellátási feladataiban is egyre több az olyan lehetőség, amelybe a szociális asszisztensek bekapcsolódhatnak. „A munkáltatók is rájöttek, hogy sokrétűen tudják alkalmazni a szociális munkatársakat, ezért egyre bővül a kör, ahol a segítségüket igénybe veszik. Szükség van rájuk, mint olyan szakemberekre, akik képben vannak a szakmával és átlátják a szociális rendszert.” – mondja Szécsi Judit oktató, az ELTE TáTK Szociális Munka tanszékének egyetemi tanársegéde. „Nagy előny, ha együttműködő, jó csapatban sikerül elhelyezkedni. Azt szoktam tanácsolni a hallgatóimnak, hogy ezt keressék a leendő munkahelyükben. Ránk, szociális szakemberekre néha hősként, néha csodabogárként tekintenek, de mindegyiket sokkal jobb egy csapatban megélni. Könnyebb feldolgozni a nehézségeket is, az örömöt és a sikert pedig megsokszorozza, ha van kivel megosztani. Amikor félszavakból értjük egymást, az szárnyakat ad a mindennapokban.”

A háttérben is az egyénért

„Az első, amit elmondok a tanulóknak, hogy a világban, amelybe belépnek, milyen sokféle részproblémával fognak találkozni és nem lehet klisékben gondolkodni.” – emeli ki Dr. Antal Kálmán oktató, jogász, a Pénzügyminisztérium szociális munka oktatója. „Bár a szociális asszisztensek munkájának legnagyobb szelete az adminisztráció, nagyon fontos, hogy ezen keresztül is emberekkel foglalkoznak, emberek életébe kapcsolódnak be. Már a kezdeteknél tisztában kell lenni azzal, hogy nem csupán ’dolgozgatunk a nagyvilágba’, hiszen egy dokumentáció is létfontosságú lehet, ha az például egy gyógyszerelés rögzítése, ahol a helyettesíthetőség sem mindegy. Vagyis amikor elvileg háttérmunkát végzünk, akkor is a kliensért dolgozunk, őt támogatjuk a helyzetének a kezelésében, megoldásában.”

A sokféle történet, az egyedi sorsok megérintenek minden segítő embert, a különböző problémák be tudnak húzni. A napi munkához éppen ezért nagyon fontos a belső stabilitás, a belső én védelme, amihez a megfelelő önismereten át vezet az út. „Szükséges egyfajta értékrend; értenünk kell a kódexben is szereplő etikai normákat, hinni az egyenlőségben és a változás képességében – mondja Szécsi Judit -, de nem hibátlannak kell lennünk, hanem kellőképpen rugalmasnak, hogy merev berögzülések nélkül forduljunk mindenki felé.”

Tudás, ösztön és emberség

Ahogy egy kliens története kibontakozik előttünk, és kirajzolódik a segítséget igénylő helyzet, láthatóvá válik az is, éppen milyen kompetenciákra lesz a legnagyobb szükség a szociális munkatárs részéről. Az emberismeret, türelem és kitartás mellett nagyon fontos a szakmai tudás és a tapasztalat. „A helyzetfelismerés és a döntési képesség felértékelődik, amikor helyzet és helyzet között választunk” – erősíti meg Dr. Antal Kálmán. „Az asszisztens is lehet olyan szituációban, amikor ő ismeri fel, hogy azonnali intézkedés szükséges. Persze mindenkinek képben kell lennie annyira saját magával, hogy tudja, meddig tartanak a kompetenciái, hol vannak a határai. Az sem szerencsés, ha mindent én akarok megoldani, de az sem jó, ha nem merek döntéseket hozni. Mint a szakmánk sok más területén, itt is a megfelelő önismeret a kulcs. Arra biztatom a tanulókat, hogy a megszerzett tudásuk mellett merjenek az ösztöneikkel, az emberségükkel dolgozni.”

Sok kis lépés – nagy haladás

A képzésre jelentkezők között vannak, akik már a szociális szakmában dolgozva építik tovább az útjukat, de sokan érkeznek az irodák, a multik világából. „Mivel még mindig hiány van a szociális területek zöménél, aki ezt a pályát választja, találni fog munkát. Akár ezen a vonalon, további képzésekkel, vagy rokonterületeken, mindig lehet tovább bővíteni a szakmai tudást és úgy haladni előrébb” – biztatja az első lépéseken gondolkodókat Szécsi Judit. „Azt tapasztalom, hogy más irányból érkezőkben is hatalmas a motiváció. A közös felkészülés pedig nagyon összehozza a csoportokat. Olyan közösségek alakulnak, akik később is segítik egymást. Igazi támogató hálózatot alakítanak ki maguknak. Ez pedig azért is nagyon fontos, mert sok a munka, és figyelnünk kell rá, hogy rendszeresen töltődjünk. Ha a korábbi csoporttársak egymás közt hosszabb távon is meg tudják osztani a megéléseiket, akkor ez a kapcsolódás rengeteg pluszt ad.”

A szociális munkának a sok tennivaló mellett is megvan a változatossága. Minden egyes nap lehet más. Sok ember sokféle életutat hoz magával. „Hiszünk abban, hogy az emberek képesek változni és változtatni. Az is jó, amikor mi megértjük a másikat, és az is, amikor ő tesz egy felismerést, amivel előrébb tud haladni. A kicsi elmozdulások összeadódnak és nagyon jó érzés ezt látni. Ilyenkor erősödik meg igazán bennünk, hogy igen, ez az én utam.” – mondja Szécsi Judit.

„Gyakran már a figyelem is rengeteget ad, amivel végighallgatjuk a másikat. És sokszor egy picivel is sokat tudunk segíteni” – csatlakozik hozzá Dr. Antal Kálmán. „Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy valójában akkor lépünk a pályánkra, amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni.”

Támogató kezek a műtéti csapatban

Kék műtőruhás hölgy egy műtőszobában. Pannon Kincstár

A műtéti – aneszteziológiai asszisztens a tanulással megszerzett tudásával és az évek során egyre gyarapodó tapasztalatával segít abban, hogy egy komplikált műtét nehéz szituációjában magabiztosan tudja támogatni a team munkáját. A kulcsszó: a csapatjáték. Hiszen az emberéletek megmentése közös küldetés, amelyben a perioperatív asszisztens feladatköre fontos része az egésznek.

Operatív háttér

A perioperatív asszisztens munkájának lényegi részét a műtői környezetben végzett műtéti és egyéb invazív beavatkozásokhoz – azaz a beteg testébe vágással, szúrással történő behatolással járó orvosi eljárásokhoz – nyújtott segítség adja. A kompetencia szintjének megfelelő asszisztensi feladatokat lát el az operációt megelőzően, a műtét közben, és az elvégzett beavatkozás után. Együttműködik az operációt végző szakemberekkel, a műtői személyzettel, az aneszteziológussal, és a műtői beavatkozások technikai személyzetével.

Támogató munkájával bekapcsolódik a páciens állapotfelmérésébe, a kezelési terv elkészítésébe, a beavatkozás alatti megfigyelésbe és az értékelésbe. Jelzi, ha a megfigyelés során a páciens állapotának romlását érzékeli, és segítséget kér. Az egynapos sebészeti beavatkozásra kerülő betegek menedzselésének is szerves résztvevője. Szorosan együttműködik, támogatja a betegeket és a hozzátartozóikat.

Fejlődési irányok és lehetőségek

Az állami egészségügyi intézményekben és a magánszektorban is nagy szükség van a műtéteket segítő szakemberekre. A pályakezdőket is szívesen fogadják műtős segédasszisztensként, aneszteziológus segédasszisztensként. Ezekben a pozíciókban a képzés mellett elvárt az érettségi megléte is. A sterilizáló részlegen vannak olyan feladatkörök is, amelyek ellátásához a képzés elvégzése mellé nem alapfeltétel az érettségi.

„Egy év alatt kapnak a tanulók egy olyan alapot, amin tovább tudnak menni” – emeli ki a lehetőségeket Székely Ildikó oktató, ápoló. „Már ezen a ponton is vannak olyan feladatok, amelyeket önállóan is elláthatnak, mint például a szubkután injekciózás és a betegek tájékoztatása, illetve segédkezhetnek az ápolóknak. De érdemes továbbmenni a pályán a perioperatív ápolói, műtősnői, aneszteziológiai végzettségek felé. Mindegyik hiányszakma és a saját oklevél megszerzésével jóval szélesebb a lehetőségek skálája.”

„Több területre is várjuk a fiatalokat ezzel a végzettséggel. Sokan vannak, akik az elmúlt években kezdtek kórházunkban dolgozni.” – teszi hozzá saját vonatkozásait Molnárné Janecskó Elza oktató, Uzsoki Utcai Kórház, Központi Röntgen Osztályának diagnosztikai képalkotásban szakosodott vezető asszisztense. „A perioperatív asszisztensekből műtéti szakasszisztens és aneszteziológus szakasszisztens is válhat. Ehhez kell egy év műtői gyakorlat – már perioperatív asszisztensként – majd újabb egy év után megszerezhető a műtős szakasszisztensi vagy aneszteziológiai szakasszisztensi oklevél is. Pályakezdő aneszteziológus szakasszisztenseket a magán egészségügyi intézmények is szívesen foglalkoztatnak. Műtős szakasszisztensi területen inkább a több éves tapasztalattal rendelkező, akár friss nyugdíjas kollégákat részesítik előnyben a magán szférában.”

Topon lenni a szakmában

Amikor egy munkaadó a perioperatív asszisztens végzettségű jelentkezők között mérlegel, nagyon sokat nyom a latban az addig megszerzett tudás és a hozzáállás. „A képzés alapja az elmélet, hiszen erre épül a további ismeretanyag is. Ma már elméleti tudás – bizonyítvány, szakképzettséget igazoló okmány – nélkül nem nagyon lehet elhelyezkedni, vagy csak alacsonyabb besorolásban. A mindennapi munka ellátásához alapvető szakmai kompetenciák: a műszerismeret, gépismeret, eszközismeret, anyagismeret, a műtéti technikák, a latin szaknyelvi kifejezések ismerete, a szakmai etika” – emeli ki Molnárné Janecskó Elza. „Viszont sok intézmény azért foglalkoztat szívesen pályakezdőket is, mert őket úgymond a ’saját ízlésük szerint’ tudják megtanítani a szakma rejtelmeire. Itt pedig a személyes kompetenciák rengeteget számítanak. Emberekkel dolgozunk, betegekért vállalunk felelősséget. Ezekben a munkakörökben elengedhetetlen a megbízhatóság, az empátiás készség, az alkalmazkodás, az önfegyelem, az érzelmi stabilitás és kiegyensúlyozottság.”

Ezt erősíti meg Székely Ildikó is: „A segítőkész hozzáállás alapvető az egészségügyi szakmákban. Emellett fizikailag is bírni kell, hiszen úgymond lábon visszük a feladatok zömét, és ugyanez elmondható a lelki tényezőkre is. Nagyfokú tűrőképesség kell, nem csupán a feladatok ellátásához, hanem a nehéz helyzetekhez, emberi sorsokhoz is, amelyekkel nap mint nap találkozunk.”

A munka nagyrésze az a csapatjáték, amelyben a perioperatív asszisztens betölti a műtétet végző team-beli szerepét. Mint minden csapatmunka, az operáció is akkor működik, ha a szakmai feladataikon túl valamennyi résztvevő képes az együttműködésre és a folyamatos kommunikációra.

„Kérdezni is tudni kell” – egészíti ki az előbbieket Molnárné Janecskó Elza. „A félinformáció nem elég, nagyon sok múlhat rajta a munkánk során, nem kockáztathatjuk mások életét, ezért mindig érdemes feltenni azt a plusz kérdést. Inkább többször, mint egyszer sem. Az összetett feladatok megoldása során pedig jól jön a logikus gondolkodás, a rendszerező képesség, a hibakeresés és problémamegoldás képessége, és persze a kreativitás a jó ötletekhez.”

Fent és lent, de belül egyensúlyban

A változó munkarend, az ügyelet, az intenzív és folyamatos munkavégzéssel járó stressz jelenthet kihívást és ez valóban nem való mindenkinek. „Aki kórházi munkát vállal, azzal is tisztában kell lennie, hogy az emberek nem csak meggyógyulnak, hanem sajnos meg is halnak itt. Érzelmileg nagyon megterhelő tud lenni, hiszen előfordulhat olyan eset is, amikor a beteg a kezeid közt hal meg, mégis meg kell tanulnunk feldolgozni ezeket az eseteket, és megőrizni a belső egyensúlyunkat” – mondja Molnárné Janecskó Elza.

Hogy mi segít a belső egyensúly helyrebillentésében, mi lendít át a nehéz helyzeteken? Székely Ildikó szerint: „Ami erőt ad, az a betegek hálája. Ahogy megfogják a kezünket és megköszönik, amit tettünk.”

Ezzel egybecsengenek Molnárné Janecskó Elza gondolatai: „Az, hogy egy segítő team fontos tagjaként részt veszünk emberek megmentésében, gyógyításában, leírhatatlan érzés. Rengeteg erőt és motivációt ad. Nincs szebb mosoly, egy meggyógyított, hálás beteg mosolyánál. Ez minden egészségügyi dolgozó szeme előtt kell, hogy lebegjen nap mint nap, és erőt kell, hogy adjon a következő feladatok megoldásához.”

Molnárné Janecskó Elza

oktató, Uzsoki Utcai Kórház, Központi Röntgen Osztályának diagnosztikai képalkotásban szakosodott vezető asszisztense

 

Székely Ildikó

oktató, diplomás ápoló, leendő APN ápoló

A műtő felé menet kell igazán a bátorítás

Műtőssegéd-gipszmester képzés visszanézhető órákkal és online jegyzetekkel a Pannon Kincstár iskolában. Budapest Váci utca 47. A műtő felé menet kell igazán a bárorítás. Három segéd a műtőben.

Az operációt végző team tagjai közül a műtőssegéd az, akivel a betegek elsőként találkoznak a műtő felé vezető úton. Ő kísér be és ő visz vissza a kórházi ágyra, az ő kezére bízzuk rá magunkat, amikor elérkezik a kiírt időpont. Ilyenkor mindenkiben ott a szorongás és az izgalom. Nem mindegy, hogyan szólnak hozzánk, hogyan kérnek meg az indulásra, hogyan fognak meg, amikor emelnek és szállítanak. A beteg szempontjából és a team tagjai számára is nagyon sok múlik a műtőssegéd szakmai és emberi hozzáállásán.

Testi- és lelkierő kerestetik

Igazi fiús szakma az egészségügy szakterületei között a műtőssegédé. Előfordul, hogy nők is jelentkeznek a képzésre, de a munkakörhöz kapcsolódó feladatok jellege miatt elsősorban férfiak maradnak a szakterületen. A betegek emelése, mozgatása kétségkívül jókora fizikai megterheléssel jár. Ezzel együtt, részben a jó erőnlét, másrészt a műtétre kísért betegeket bátorító hozzáállás miatt, a műtősfiúkról általában a vagányság, a rátermettség és a jóindulat jut eszünkbe.

„A képzésen résztvevők között többségben vannak azok, akiket a munkahelyük iskoláz be – mondja Székely Ildikó oktató, diplomás ápoló, leendő APN ápoló – de szép számmal jelentkeznek olyanok is, akik egészen más szakmából érkeznek. A tanulás azok számára is sok újat hoz, akik már addig is egészségügyi intézményben dolgoztak. A féléves képzés alatt még nagyobb belátást nyernek a szakmába, elmélyítik az ismereteiket és nem ritkán további, kiegészítő tanulmányokhoz is kedvet kapnak. Menet közben ugyanis rájönnek arra, hogy sokkal könnyebben végzik a mindennapi munkájukat, ha kellő szakmai tudással rendelkeznek.”

„Sokakat az hoz a képzésre, hogy meglátják a hiányszakmában rejlő lehetőségeket” – teszi hozzá saját tapasztalatait Rés Zsuzsanna oktató, műtős szakasszisztens. „Ahogy műtősnőre, úgy műtőssegédre is nagy szükség van, keresett szakmák és mivel a műtéteket el kell végezni, a munkáltatók is egyre jobban próbálják anyagilag motiválni a jó szakembereket. Főleg a képzett munkaerőt. A szakmai tudatosság nagyon fontos a saját hatáskörben meghozható döntéseknél és a teljes műtéti teammel való együttműködésben is. Sokkal könnyebb félszavakból kommunikálni, ha minden munkatárs képben van.”

Jó kezekben lenni

Feladatait tekintve a műtőssegéd–gipszmester részt vesz az előkészítő munkákban, a műtét során pedig az operációt végző csapat, elsősorban az orvos és a műtősnő keze alá dolgozik. Ismeri és használja a műtői berendezéseket, alkalmazza a különböző műtéti eljárások szerinti beteg–előkészítési és fektetési módszereket. A feladatkörének megfelelően gondoskodik a betegekről a műtétek előtt és után, valamint intézi a műtők szakszerű rendbetételét. Gipszelési tevékenységet az orvos által megadott útmutató alapján végezhet, az ehhez szükséges anyagok és eszközök ismeretében.

„A gipszmesteri képzettség olyankor jön igazán jól, amikor valaki mondjuk egy egészségi probléma miatt átmenetileg, vagy sok ledolgozott év után már egyáltalán nem tudja emelni a betegeket. Ezzel a plusz szaktudással továbbra is szükség lesz rá, hiszen az orvosnak nyújt asszisztenciát a gipszelési tevékenységben.” – emeli ki Székely Ildikó.

A sok szerepük közül talán a legfontosabb, ahogyan a műtétre váró beteghez kapcsolódnak. „A műtő a legtöbb ember számára ijesztő hely. Félelmet, szorongást kelt, hogy nem tudnak majd magukról, miközben számukra jórészt idegen emberek beavatkozást végeznek a testükön. Ráadásul az operáció kimenete miatt is izgulnak. Ekkor az első ember, akivel a műtét felé vezető úton kapcsolatba kerülnek: a műtősfiú. Az ő kezében ezzel máris van egy felelősség, hiszen emberek bízzák rá magukat. Nagyon sok múlik rajta, hogy a beteg milyen lelkiállapotban kerül a műtétre. Pozitív hozzáállással, kiegyensúlyozottsággal és bátorító humorral rengeteget tud segíteni.” – hangsúlyozza Rés Zsuzsanna a munkája során tapasztaltakat.

Stabil játékos a csapatban

„Szerencsére sokan hozzák magukban ezt a hozzáállást, a veleszületett empátiát. Jó látni, mennyi szeretet van például azokban, akik gyerekosztályokról érkeznek a képzésre, hiszen ezért is választották, hogy kicsik mellett dolgozzanak. Ez az elhivatottság nagyon kell a pályán. De ugyanilyen fontos, hogy jó csapatjátékos legyen a műtőssegéd. Ennek az alapjait pedig tanulni kell és a gyakorlatban elsajátítani” – mondja Székely Ildikó.

Mint minden segítő szakmában, a mindennapok nehézségeiben erőt ad a tudat, milyen fontos feladat embereket a bajban támogatni és mennyire jó megélni az eredményét. A műtőssegéd direktben kapja a hálás tekinteteket, kézszorítást, köszönetet – elsőként a műtétet végző csapatból. „A munkakörrel járó felelősséggel, a segítő szereppel, a team-ben nyújtott teljesítmény fontosságával tisztában kell lenni – erősíti meg Rés Zsuzsanna – ezeket a szempontokat is igyekszünk tudatosítani a képzés során. Nemcsak a gyógyításra váró testtel, hanem a betegek lelkével is találkoznak, ez pedig megtisztelő feladat. Talán ez a lelki jelenlét is hozzájárul, hogy már a képzés során nagyon jó csapatok alakulnak, akik a továbbiakban is segítik egymást. Küldik a szakmai anyagokat, megosztanak történeteket. Sokszor közös programokat, sütögetést is szerveznek, és megmozgatják a kapcsolataikat annak érdekében, hogy segítsenek egymásnak a vágyott szakterületen elhelyezkedni. Nagyon jó érzés ezt oktatóként megélni, és ilyenkor már biztosan tudjuk, hogy a munkájukat is ilyen szeretettel és elhivatottan végzik majd.”

Kell, hogy időt adjunk a betegeknek!

Kell, hogy időt adjunk a betegeknek! Általános ápoló képzés a Pannon Kincstár iskolában visszanézhető órákkal és online jegyzetekkel. Boldog ápolónő a munka világában, ahogy a kezében tartja a fontos információkat.

A beteg ember személyisége a fájdalom, a félelem, a kiszolgáltatottság érzése miatt megváltozhat. Lehet, hogy magába fordul, depresszív vagy akár ellenséges lesz, és éppen a segítő kezet tolja el magától, bármennyire is szüksége van rá. Ilyenkor a legnagyobb feladat megtalálni azt a hangot, azt a módszert, amivel megnyitjuk a lelkét és kibillentjük ebből a nehéz, zárt állapotból. Ebben rejlik az ápolói munka mindennapi nehézsége és szépsége.

Több, mint szakma: hivatás

A Gyakorló ápolói képzés az OKJ 55 ápoló képzésre készít fel. Nagyobb önállóságot ad, mint a segédápolói végzettség, több feladattal – ilyen lehet például a szubkután injekciózás -, de aki úgy érzi, megtalálta a hivatását, érdemes még tovább haladnia a ráképzésben.

„Gyakori szófordulat, de én valóban úgy gondolom, hogy ez számunkra nem szakma, hanem hivatás – mondja Takács Nándorné Andrea oktató, az Uzsoki utcai Kórház – Urológiai sebészet osztályos nővére. Aki belevág, sok esetben még nem tudja, mire számíthat. Ezért fontos a gyakorlati idő, amikor élesben is megtapasztalják a tanulók, hogy a mindennapi munkánk maga is egy kihívás. Sosem tudhatjuk, aznap milyen eseteket kapunk, egy műtét után a beteg milyen állapotban lesz, hogyan reagál. Azért kell megfelelő mennyiségű tudás, hogy a döntési helyzetekben azonnal tudjuk, mit kell tenni. A gyakorló ápolóknak el kell tudni látni a betegek megfigyelését és értesíteni az orvost, ha gond van. Ehhez pedig fel kell ismerni és értelmezni a jeleket.”

A betegápoló, -gyógyító szakterületeken gyakran nincs második lehetőség, elsőre kell jól dönteni. Erre hívja fel a figyelmet Oroszi Zsuzsanna oktató, a váci Jávorszky Ödön Városi Kórház aneszteziológus szakasszisztense is: „Azt szoktam mondani, hogy bár gyakorlati területről beszélünk, megfelelő értelem, okosság is kell hozzá, hiszen egy gyakorló ápolónak fel kell ismernie, mivel találkozik. A képzés során azt erősítem a tanulóimban, hogy az időben történő segítségnyújtáshoz nélkülözhetetlen az alaptudás. A jó és rossz példákat is igyekszem megtanítani, hogy már a felkészülés során megértsék, milyen könnyű hibázni és milyen sok múlhat rajta.”

Helytállás háromfelé

Akár intézményben vállalt munka, akár otthon ápolás a leendő cél, az empátia, a türelem, az érzelmi stabilitás és a nyugalom azok a kompetenciák, amelyekre a tudás mellett a legnagyobb szükség van. „Ez egy első önvizsgálati pont – emeli ki Takács Andrea. Csak akkor lépjen valaki erre a pályára, ha tudja magáról, hogy rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. A beteg ember személyisége ugyanis a fájdalom, félelem, a kiszolgáltatottság érzésének hatására megváltozhat. Lehet, hogy ellenkezik, agresszíven reagál, vagy befelé forduló lesz. Ilyenkor meg kell találnunk azt a hangot, azt a módszert, amellyel megnyugtatjuk, megnyitjuk és kibillentjük ebből az állapotból. Hiszen nem hagyhatjuk, hogy elszigetelődjön, és időnként ehhez a család segítségét is kérnünk kell. Vagyis a kommunikáció a harmadik fontos terület, ahol toppon kell lennünk. Segítjük, bátorítjuk a beteget, beszélünk a családtagokkal, illetve tájékoztatjuk az orvost és az ellátó csapat többi tagját. Ehhez a három irányú információhoz nagy szükség van a jó kommunikációs készségre.”

Feltétlen törődés

Amikor a beteg már jobban érzi magát, visszatér a kedve és többnyire hálával fordul a segítői felé. Többnyire, mondhatjuk, mert – bár az esetek túlnyomó többségében a kedves köszönet a jellemző – előfordul, hogy a páciens türelmetlen, hiszen már indulna haza, vagy ha olyan diagnózist kapott, amellyel további kezelések elé néz, megijed és újra elkeseredik.
„Minden beteg arra vágyik, hogy megvigasztalják és támogassák – mondja Oroszi Zsuzsanna. A mi dolgunk, hogy szeretettel forduljunk felé, felmérjük, mire van szüksége és segítsünk neki. Akárhogy is viselkedik, tudnunk kell, hogy kétségbeesésében teszi, ezért mindig arra kell törekednünk, hogy megértsük őt és elfogadjuk, amit mond.”

Tudás, idő és szeretet

A jobb testi-lelki állapot elérése egy folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ezt hangsúlyozza Takács Andrea is: „Kell, hogy időt adjunk a betegeknek. A törődésre szánt idő csodákat tesz. Ezt szoktam elmondani a tanulóimnak is. A legnagyobb dolog egy nővér életében, amikor a visszatérő, vagy akár látogatóként érkező egykori beteg név szerint minket keres. Nekem volt olyan betegem, aki tíz év elteltével jött meglátogatni és megköszönni, hogy annak idején megmentettem az életét. Leírhatatlan érzés volt.”

Más szakterületekhez hasonlóan az ápolási munkában is folyamatosan nyílnak új fejlődési irányok, születnek új módszerek, gépek, fejlesztések. Ahogy Oroszi Zsuzsanna látja: „Nálunk is örök a fejlődés. Én elmondhatom, hogy több mint negyven év után is mindig tanulok és mindig visz valami előre. Az nagyon jó érzés és hatalmas hajtóerő, hogy mások állapotán segíteni tudunk, vagy a fájdalmukban támogatást nyújtani. Én úgy gondolom, az tudja megélni ezt a jó érzést és az marad meg a pályánkon, akiben eredendően ott van a segíteni akarás, az ehhez szükséges tudás vágya és a betegek iránti feltétlen szeretet.”

 

Oroszi Zsuzsanna

diplomás ápoló,
a váci Jávorszky Ödön Városi Kórház aneszteziológus szakasszisztense